2014. szeptember 4-én A Város Mindenkié (AVM) csoport aktivistái és szimpatizánsai élőláncot alkotva védtek egy kilenc gyermekes családot a kilakoltatástól. Az elhelyezés nélküli kilakoltatást egyelőre sikerült megakadályozni, a család lakáshelyzete azonban sajnos semmivel sem biztosabb, mint a tiltakozás előtt. A Kőbányai Önkormányzat sajtóközleményben reagált az AVM álláspontjára. A következőkben a csoportunk válasza olvasható a Kőbányai Önkormányzat állításaira és felvetéseire.
2014. szeptember 4-én reggel 10 órára tűzte ki a végrehajtó egy hétgyermekes család kilakoltatását a kőbányai Noszlopy utcában anélkül, hogy az önkormányzat elhelyezést biztosított volna számukra. A Város Mindenkié aktivistái és szimpatizánsai élőlánccal vették körül a lakást, hogy erőszakmentesen megakadályozzák a kilakoltatást. A csoport arra kérte a Kőbányai Önkormányzatot, hogy függessze fel a kilakoltatást addig, ameddig a család lakhatási helyzete megnyugtatóan rendeződik, és ehhez biztosítson megfelelő erőforrásokat és támogatást. Amikor a csoport a helyszínről telefonon kapcsolatba lépett a végrehajtóval, a helyettese arról tájékoztatott minket, hogy addig nem kerül sor a kilakoltatásra, ameddig a bíróság határozatot nem hoz az érintettek által korábban beadott kifogás ügyében. Ha a bíróság az érintetteknek ad igazat, a kilakoltatás határidejét 90 nappal meghosszabbítják.
A tervezett kilakoltatás másnapján, szeptember 5-én a Kőbányai Önkormányzat sajtóközleményt tett közzé, amelyben azt kifogásolják, hogy bizonyos tényeket elhallgatunk a nyilvánosság előtt. Az önkormányzat közleménye részletesen ír a család helyzetéről, amely egyúttal pontos látlelete a mai magyarországi lakhatási válságnak és jól mutatja, hogyan próbál a felszínen maradni egy alacsony jövedelmű, sokgyerekes testvérpár. A túlzsúfoltság, a feltételezett illegális áramvételezés és a tartozások felhalmozása mind annak a jele, hogy az érintett család is azon több százezer háztartás közé tartozik, amelynek nincs elegendő jövedelme akár csak a legalapvetőbb szükségleteket kielégítő lakhatás biztosításához. A szülők egyébként az önkormányzattal, a vagyonkezelővel és a családsegítővel is keresték a kapcsolatot és az együttműködés lehetőségét, gyermekeiknek pedig a szerény körülményeik jelentette kényszerek között minden tőlük telhető gondoskodást megadnak.
Az önkormányzat közleménye szerint az érintett családnak két alkalommal is felajánlottak cserelakást. A család és a velük dolgozó családsegítő csak egy ilyen „ajánlatról” tud: az önkormányzat tavaly nyáron egy olyan önkormányzati lakást ajánlott fel az akkor még érvényes bérleti szerződéssel rendelkező családnak, amelyet annak mérete, állapota és az önkormányzat által támasztott feltételek egyaránt alkalmatlanná tették arra, hogy a család odaköltözhessen. A család elmondása szerint nagyon romos, penészes volt a felajánlott ingatlan, amelybe ráadásul csak azzal a feltétellel költözhettek volna be, ha vállalják annak felújítását, mindenféle külső segítség nélkül. Érthető módon, ez nem állt módjukban. Miután a szerződést az önkormányzat nem hosszabbította meg, már nem ajánlottak fel másik lakhatási lehetőséget.
Az önkormányzat közleménye szerint „tudomásul kell venni, hogy vannak olyan ügyfelek, akik bár minden támogatást, segélyt, adósságkezelést, Hálózat Alapítvány általi támogatást kimerítettek, mégsem tudnak a lehetőségekkel élni. Nekünk kötelességünk másoknak is esélyt adni. Jelenleg közel 50 üres, felújításra váró, jelenleg nem bérbe adható lakásunkra 500 kőbányai rászoruló vár. Kőbányának nincs anyagi lehetősége sem jogosultsága arra, hogy bárkinek közpénzből élet-hosszig ingyen lakhatást biztosítson.” Mint ahogyan a család helyzetéről szóló beszámoló, ez a helyzetleírás is egy sokkal szélesebb körű és mélyebb válság tünete, és messze túlmutat a Kőbányai Önkormányzaton és a kilakoltatás által fenyegetett családon.
Ma Kőbányán – az önkormányzat adatközlése szerint – a teljes lakásállomány 6 százaléka van önkormányzati tulajdonban. Ezek közül 319 lakás áll üresen, melyek nagy része valószínűleg nincs beköltözhető állapotban. Eközben csak az önkormányzat közleménye 500 olyan családról ír, amelyek önkormányzati lakásra várnak (úgy, hogy a szociális bérlakás-igénylés gyakran indokolatlanul szigorú feltételei, az információ hiánya, és a bérlakáshoz jutás reménytelensége miatt nyilván számtalan egyébként rászoruló család nem is jut el odáig, hogy nyilvántartásba vegyék az igénylését). Ez a siralmas lakáshelyzet lényegében az összes önkormányzatra jellemző. Az önkormányzati lakások alacsony színvonala és elhanyagoltsága egyrészt az elmúlt évtizedek felelőtlen lakásgazdálkodásának, másrészt annak köszönhető, hogy az önkormányzatok – így Kőbánya is – folyamatosan értékesítik a jobb állapotú lakásaikat, ezzel jelentősen szűkítve azoknak a lakásoknak a körét, amelyekben rászoruló emberek lakhatnának.
A Város Mindenkié egyetért a Kőbányai Önkormányzattal abban, hogy egyetlen önkormányzat sem képes egymagában és önerőből megoldani a magyarországi lakhatási válságot. Ehhez sokkal szélesebb körű, rendszerszintű változásra, illetve jelentős állami szerepvállalásra van szükség. A tömeges lakásszegénység csökkentésének alapvető feltétele a lakásfenntartási támogatás jelentős növelése, az adósságkezelési szolgáltatás kiterjesztése, és egy olyan kiterjedt közösségi lakásszektor kialakítása lenne, amely differenciált árakkal hosszú távon is fenntartható. Noha nem az egyes önkormányzatok dolga az országos lakhatási válság megoldása, minden egyes önkormányzat felelőssége, hogy az elérhető forrásokat maximálisan kihasználva fejlessze saját lakásállományát és lobbizzon az állami döntéshozó szerveknél egy – hosszú távú, országos – szociális lakáspolitikai stratégia kialakítása és végrehajtása érdekében. Ebben a küzdelemben A Város Mindenkié csoport kész együttműködni akár Kőbánya önkormányzatával is, ahogyan korábban már szerveztünk is közös fórumot a polgármesteri hivatallal és más civil szervezetekkel az elsőként lakhatást megközelítés népszerűsítése céljából.
Mi is tudjuk, hogy nagy kihívást jelent a mai Magyarországon polgármesternek, alpolgármesternek vagy önkormányzati képviselőnek lenni, és hogy az önkormányzatok anyagi lehetőségei rendkívül korlátozottak. Meggyőződésünk ugyanakkor, hogy mindazoknak, akik ilyen tisztségekre jelentkeznek, azoknak vállalni kell a felelősséget, hogy mindent megtesznek a lehető legigazságosabb megoldásokért. Ez bizonyos esetekben olyan döntéseket követel meg, amelyek a kerületi erőforrások egy részét a legrosszabb helyzetben élő lakók javára csoportosítják át. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a felelősség igazolatlan áthárításnak tekintjük, amikor egy önkormányzat a saját maga alkotta szabályokra (így például a lakások bérbeadásáról szóló helyi rendeletre) hivatkozva érvel a tehetetlensége mellett. Részben ugyanez igaz a rendelkezésre álló szociális bérlakások számával kapcsolatban, amely szintén önkormányzati hatáskör.
Mint ahogy számos alkalommal hangsúlyoztuk, A Város Mindenkié csoport szerint a megfelelő elhelyezés nélküli kilakoltatás egy olyan embertelen és jogsértő gyakorlat, amely hatalmas károkat okoz az egész társadalomnak. Ha egy család az utcára kerül, a szülők nagy eséllyel hajléktalanszállón, a gyermekek pedig állami gondoskodásban végzik. Azon kívül, hogy ez a gyakorlat embertelen, gazdaságilag is értelmetlen, hiszen sokkal többe kerül az államnak, mintha a családoknak megfelelő lakhatást biztosítanának. A konkrét számok nyelvén: a Mihók családnak jelenleg összesen kb. 700 ezer forint tartozása van, míg a gyermekek nevelőcsaládoknál történő elhelyezése fejenként havi 92 ezer forintba kerülne. A konkrét esetben ez azt jelenti, hogy csupán a gyerekek egyhavi elhelyezése közel ugyanannyiba kerülne az adófizetőknek, mint a család eddig összesen felhalmozott tartozása. Ezen felül vannak még a felnőttek hajléktalanszállón történő elhelyezésének költségei. Ebből a pénzből a családnak a jelenleginél sokkal színvonalasabb lakhatása is megoldható lenne, ami mind a gyerekek, mind a szülők, mind pedig a társadalom szempontjából sokkal előnyösebb, mint a család szétszakítása és helyzetük teljes ellehetetlenítése.
Az alpolgármester közleménye szerint a „Kőbányai Önkormányzat évek óta korrekt viszonyra törekszik A Város Mindenkié mozgalommal és annak aktivistáival. […] A Kőbányai Önkormányzat továbbra is együtt kíván működni A Város Mindenkié csoporttal, így közösen újítottunk fel lakásokat hajléktalan családok részére.” Csoportunk is hatalmas eredménynek tekinti, hogy az erőszakos kunyhóbontások helyett sikerült a Kőbányai Önkormányzatot meggyőzni, hogy megfizethető lakhatást biztosítson kerületben erdőben élő hajléktalan embereknek. Eddig 4 lakást újítottunk fel közösen, és tettünk lakhatóvá az önkormányzattal és más civil szervezetekkel közösen. Ez az együttműködés reményeink szerint tovább folytatódik az elkövetkezendő években is a (nagyrészt csoportunk tagjai által alapított) Utcáról Lakásba! Egyesület szervezésében. A kőbányai programot példaértékűnek tarjuk: ha minden budapesti kerület minden évben csupán a minimálisnak tekinthető két lakással járulna hozzá ahhoz, hogy a jelenleg utcán élő emberek megfelelő lakáskörülmények közé kerüljenek, évente akár száz ember biztonságos lakhatása válna lehetővé!
Végezetül, az elmúlt hónapokban keményen dolgoztunk azon, hogy minden fél számára elfogadható megoldást találjunk a kilakoltatás által fenyegetett Noszlopy utcai családok ügyében, sajnos kevés sikerrel. Aktivistáink gyakran kényszerültek arra is, hogy a helyi szociális szolgáltatók feladatait átvéve intézményes elhelyezést keressenek a családnak. Úgy véljük, az önkormányzat különböző intézményeinek összehangolt munkájával megoldható lenne, hogy mind a családnak, mind pedig az önkormányzatnak elfogadható megoldás szülessen. Ennek kidolgozásában – mint eddig is – örömmel veszünk részt.
(Fotó: Balogh Dina)
