2014. június 26 és 28 között vettem részt A Város Mindenkié képviseletében A „My City Real World” konferencián Belfastban, Észak-Írországban. A konferencián több tucat aktivista vett részt különböző országokból Spanyolországtól Kenyán és az Egyesült Államokon át Brazíliáig. A téma: etnikai profilalkotás, vagyis az a rendőrségi gyakorlat, amelynek során a rendőrség a bizonyos etnikai jegyekkel rendelkező embereket az átlagosnál sokkal többször állítja meg, igazoltatja és motozza meg.
A konferencia résztvevői – aktivisták, önkéntesek és jogászok – mind olyan szervezetekben és mozgalmakban dolgoznak, amelyek a társadalmi igazságosságért, és ezen belül a rendőrség diszkriminatív, olykor rasszista megnyilvánulásai ellen küzdenek. Ebben a tekintetben A Város Mindenkié valamennyire különbözött a többi résztvevő szervezettől: mi elsősorban nem az etnikai profilalkotással foglalkozunk (ezt a témát a legjobban eddig a Helsinki Bizottság dolgozta fel Magyarországon), hanem a társadalmi státusz vagy osztály alapú diszkriminációval.
A Város Mindenkié 2011-2012-ben végzett Utca és jog című kutatása ugyanis kézzelfogható bizonyítékokkal is szolgált arra, amit korábban a hajléktalan tagjaink első kézből is megtapasztaltak. A 400 fedél nélkül élő ember részvételével végzett kérdőív felmérésből kiderült, hogy a kérdezést megelőző 30 napban a válaszadók 59%-ának volt része igazoltatásban. Az igazoltatottak harmadával ez több, mint 4 alkalommal történt meg, vagyis a megkérdezettek harmadát legalább hetente állította meg a rendőr. Ezzel összehasonlítva: az AVM szövetséges aktivistái egyetlen esetre sem tudnak visszaemlékezni az elmúlt évek során, amikor „csak úgy”, rutinból igazoltatták őket az utcán. Amióta erre az eredményre jutottunk, sokféleképpen próbálkoztunk azzal, hogy változtassunk ezen a helyzeten. Cikkeket írtunk, infografikát készítettünk és terjesztettünk, kerekasztal-beszélgetést szerveztünk, amelyen a BRFK is képviseltette magát. Megpróbáltunk szorosabb együttműködést is kezdeményezni a BRFK-val a helyzet megváltoztatása érdekében – eddig sajnos sikertelenül.
Azért volt számunkra fontos, hogy elmenjünk erre a konferenciára, hogy többet tanuljunk más országok tapasztalatairól a hatósági zaklatással kapcsolatban, és jó eszközöket, technikákat és módszereket sajátítsunk el az etnikai és osztályalapú profilalkotás elleni küzdelemhez.
A konferencia helyszínének kiválasztása nagyon tudatos volt a szervezők részéről. Belfastban a rendőrség és a civil lakosság közötti viszony nagyon régóta konfliktusokkal terhelt, elsősorban az ír és angol lakosság közötti folyamatos harcok miatt, amelyben a nagyrészt protestáns vallású rendőrök is aktív, és sokszor pusztító szerepet játszottak. Noha a fegyveres harcoknak hivatalosan vége, a rendőrség átalakítása a békefolyamat egyik legnehezebb eleme volt, és még ma is nagyon sok katolikus bizalmatlan a rendőrség felé, és nem hisznek abban, hogy a testület valóban őket is szolgálja. Annak érdekében, hogy a rendőrség minden északír lakos biztonságát tudja szolgálni, nagyon sok és jelentős változást vezettek be a rendőrségi intézményekben. Azon kívül, hogy átnevezték a testületet, új kvótákat vezettek be, amelyek szerint kötelező volt egyre több katolikus (azaz jellemzően ír származású) rendőrt alkalmazni. Ezen túl, létrehoztak két intézményt, amelyek feladata a rendőrség civil felügyelete és a rendőri túlkapások csökkentése. A rendőrségi ombudsman és a független rendőrségi felügyelet dolga, hogy folyamatosan figyelje a testületet és minden egyes visszaélést, bántalmazást vagy túlkapást kivizsgáljon és a megfelelő lépéseket indítson el a rendőrség vezetésénél. Ezek a változtatások az elmúlt évtizedben hatalmas eredményt hoztak, és bár az északír rendőrség ma is messze van attól, hogy tökéletesen működjön, nagyrészt megszabadult polgárháborús szerepétől és egyre inkább a civil lakosság szolgálatában áll.
Noha a konferencián résztvevő országokban nagyon sok a hasonlóság a rendőrségi profilalkotás és zaklatás gyakorlatai között, az erőszak mértéke és a jogi környezet is jelentősen eltér. Szinte minden európai országban jellemző, hogy a fiatal fekete férfiakat sokkal gyakrabban állítják meg, mint fehér és idősebb társaikat. Észak-Amerikában az igazoltatáson kívül gyakran meg is motozzák az embereket, míg Brazíliában a rendőrség igen gyakran fizikai erőszakhoz folyamodik, és több tízezer ember halála kötődik a testülethez (amelyeket jellemzően nem vizsgálnak ki, így a körülmények alig ismerte). Magyarország egyébként Európán belül azok közé az országok közé tartozik, ahol kiemelkedően magas az igazoltatások aránya, és egy roma magyart sokkal nagyobb eséllyel állítanak meg, mint egy fehér bőrű állampolgárt.
A konferencia során a résztvevők által tartott műhelybeszélgetéseken vettünk részt, így nagyon intenzív tapasztalatcsere alakult ki közöttünk. Én többek között egy londoni szervezet, a Fully Focused előadásán vettem részt, amelyben fiatalok készítenek videókat és egyéb médiatermékeket életükről és az őket érintő kérdésekről. A szervezet egyik leghíresebb alkotása a Riot from Wrong, amely a 2011-ben Angliában kitört lázadásokat dokumentálja nagyon sokféle szemszögből, ideértve a résztvevő fiatalokét is.
Részt vettem a Public Achievement nevű északír szervezet WIMPS projektjének bemutatkozásán is. A WIMPS a Where is My Public Servant kérdés rövidítése, ami magyarul kb. azt jelenti: Hol van a köztisztviselőm? Ennek a projektnek a célja, hogy a választott képviselőket közvetlen kapcsolatba hozza azokkal a fiatalokkal, akiket képviselni hivatottak. A projekt keretében fiatalok többek között állásinterjút készítettek képviselőjelöltekkel, ahol a fiatalokat érintő politikájukról kérdezték Ők is készítenek filmeket, írnak újságcikkeket, és a honlapjuk segítségével abban támogatják a fiatalokat, hogy felelősségre tudják vonni a döntéshozókat.
A harmadik kezdeményezés, amit megismertem, az IDEA nevű szervezet projektje volt, amelyben először Londonban, majd egy holland kisvárosban szerveztek egyéves együttműködést helyi rendőrök és fiatalok között. Az egy év alatt a résztvevők havonta találkoztak, tapasztalatot cseréltek, játszottak, és próbálták megismerni egymás nehézségeit, álláspontját. A szervezők szerint a kezdeményezés mindkét helyen nagyon jól sikerült – bár az nem derült ki, hogy csökkentek-e rendőrség és a fiatalok közötti feszültségek, a program résztvevői mindannyian úgy nyilatkoztak, hogy sokkal jobban megismerték és megértették a másik felet, mint korábban korábban.
A második napon szintén három szervezettel ismerkedtem meg. A Streetwise and Safe LMBTQ fiatalokkal dolgozik, akik hajléktalanként vagy egyéb kirekesztett élethelyzetben élnek. A szervezet kulcsszerepet játszott abban a New York-i koalícióban (Communities United for Police Reform), ami 2008 óta küzd az ún. stop and frisk (igazoltatás és motozás) gyakorlat ellen, amelynek következtében évente több százezer alkalommal állítanak meg többségében színesbőrű embereket anélkül, hogy bármi alapot adtak volna erre. Az esetek túlnyomó többségében sem fegyvert, sem drogot nem találnak az embereknél, és semmilyen szabálysértést vagy bűncselekményt nem lepleznek le. A koalíció egy több pontból álló követeléslistát állított össze, aminek egyik darabja egy helyi rendelet elfogadtatása volt (Community Safety Act), amely sokkal szorosabb ellenőrzés alá vonta a rendőrséget és megszüntette az etnikai profilalkotás intézményes gyakorlatát. Noha a rendelet a helyi közgyűlés megszavazta, azt Bloomberg polgármester megvétózta, amit végül a közgyűlés 2013-ban felülírt és elfogadta a rendeletet.
Az Amnesty International brazil szervezete is bemutatkozott, amely elsősorban a fekete brazil fiatalokat érő erőszak ellen küzd. Miközben Brazíliában a gyilkosságok mértéke nagyon magas, a feketéket sokkal nagyobb arányban gyilkolják meg, mint a fehéreket.
Azon kívül, hogy felhívja a figyelmet a brazil társadalomban uralkodó erőszakra, a szervezet többek között oktatási projekteket is szervez a favelákban (nyomornegyedekben). Az előadó felhívta a figyelmet egy új kulturális jelenségre is, a passinho-ra, amely a favelákban élő fekete fiatalok által kidolgozott újfajta tánc, amit nemcsak a kulturális identitás és önbecsülés fontos kifejeződése, hanem a közösségépítésben is sokat segít.
A Stop les Controls au Facies nevű ernyőszervezet a francia rendőrség megkülönböztető gyakorlatai ellen küzd. Többek között sms-kampányt szerveztek, amelynek során arra kérték az embereket, hogy mindig küldjenek egy sms-t, amikor egy rendőr megállítja őket és igazoltatja és számoljanak be az eset körülményeiről. Ezen kívül, kidolgoztak egy adatlapot, amit a rendőröknek kellene kitölteni minden alkalommal, amikor kapcsolatba kerülnek a lakossággal – a kampány következő célja éppen annak elérése, hogy ezt az adatlapot kötelezően bevezetnék a rendőrségi gyakorlatba.
Az utolsó általam megismert szervezet a holland Doetank, amelynek munkatársai egy fekete holland rapperrel, Gikkels–szel közösen végeztek el egy nagyon érdeles tesztet. Két csoportot küldtek ki az utcára – egy fehér és egy fekete fiatalemberekből állót, és rejtett kamerákkal követték őket. Azt szerették volna megmutatni, hogy a fekete csoportot a rendőrség sokkal nagyobb valószínűséggel állítja meg és igazoltatja, miközben nem csinálnak semmi mást, mint a fehérekből álló csoport. Az eredmény: a fehér csoportot egyszer sem állították meg, míg a feketét igen. Amikor a megállított fiatalok az igazoltatás okáról kérdezték a rendőröket, azt a választ kapták, hogy gyanúsak voltak. Amikor a rendőröket kérdőre vonták, hogy azért állítják-e meg őket, mert feketék, a rendőrök azt válaszolták, hogy vannak bizonyos csoportok, amelyek sokkal nagyobb valószínűség szerint követnek el bűncselekményeket… ezzel lényegében igen választ adva a kérdésre.
A konferencián helyi szervezetek meglátogatására is lehetőség nyílt, így én a Community Restorative Justice Ireland (CRJI) nevű szervezethez tudtam elmenni. A szervezet egyik alapítója egy volt IRA önkéntes, aki 11 évig volt börtönben politikai fogolyként, és az 1998-ban megkötött ún. Nagypénteki Egyezmény következményeként engedték szabadon. A szervezet célja, hogy a belfasti ír közösségen belüli feszültségeket és problémákat erőszakmentes úton kezelje. Ennek a munkának különös jelentősége volt 2007-ig, hiszen egészen addig a Sinn Fein, vagyis az ír republikánus párt nem volt hajlandó semmilyen módon együttműködni a rendőrséggel, így az ír közösségek saját maguknak kellett fenntartani a rendet. A CRJI célja elsősorban az volt, hogy csökkentse az ún. bosszúgyilkosságokat és más erőszakos megnyilvánulásokat. Amióta a Sinn Fein elfogadja a rendőrség hatáskörét az ír közösségekben is, a szervezet szociális és mentálhigiénés támogatást nyújt, segít a családon belüli erőszak és az öngyilkosság megakadályozásában, illetve közvetít a rendőrség és a lakosok között. Persze a szervezet és a rendőrség viszonya még messze nem rózsás: a CRJI irodájának küszöbét a belfasti rendőrség egy tagja találkozásunk előtt kb. egy héttel lépte át először.
Összességében nagyon tartalmas és izgalmas volt ez a két nap. Érdekes volt megismerni más európai és Európán kívüli városok helyzetét és a helyi rendőrségi gyakorlatot. A szervezetek munkájának megismerése nagyon sokat fog nekünk is segíteni abban, hogy még hatékonyabban tudjunk küzdeni a hajléktalan emberek elleni diszkrimináció ellen.
2014. július 3. Udvarhelyi Tessza
