A Város Mindenkié csoport hajléktalan aktivistájaként 2013. szeptember 18-án felszólaltam az Európai Parlamentben megrendezett szakmai meghallgatáson, amely a szegénység egyre erősödő kriminalizációjáról szólt az európai országokban. A meghallgatás kapcsán két napot töltöttem Brüsszelben, így lehetőségem volt egy kicsit a várost is bejárni.

Brüsszel mint város

Egy talán a francia arisztokrácia idején megálló időre emlékeztető város. Sok régi épülettel, templommal és emlékművel. Sok nagyobb és kisebb park van: ezek rendezettek és tiszták, hajléktalan emberekkel a parkokban ilyen rövid idő alatt nem találkoztam. Egyébként én egész nap kb. 8-10 hajléktalan embert láttam az utcán. Biztosan van több is, de nem látható módon. Ők pénzt és más adományokat gyűjtöttek. Az egyik 1 eurót kapott tőlem az AVM nevében (furcsán is nézett rám és magyarázott valamit: ezt nem értve magyarul próbáltam megmagyarázni neki, miért nincs több, de mivel nem értettük egymást továbbmentem. Este megtudtam, hogy azért nézett rám úgy, mert legtöbb esetben csak pár centet adnak nekik…)

Maga a város szép; kisebb hibája talán, hogy a nyugalmas régi stílus közepette üvegtornyok emelkednek ki, és ez nem igazán odaillő. Az utcák eléggé koszosak, szemetest nem nagyon láttam, viszont a szemetet zsákokban kirakják a járdára és úgy gyűjtik be. A nyilvános WC az csúcs, leírni nem nagyon lehet: mintha egy fánál megállna valaki… és kész.

Sok helyen úgy éreztem mintha egy nagybani zöldségpiacon lennék, olyan sok helyen árulták a zöldséget az utcákon, főleg a török negyedben.

Egyszer az eső elől bementem egy átjáróba és ott egy láthatóan nem helyi (fekete volt, valamilyen bevándorló) invitált egy terembe, ahol angolt tanítottak bevándorlóknak.

Az emberek barátságosak, a rendőrök láthatóan nem cseszegetnek senkit, viszont mindenütt jelen vannak.

A délelőtt folyamán belekeveredtem egy tüntetésbe (afgán bevándorlók a jogaikért tüntettek a nemzeti parlament előtt) mint néző és végignéztem, hogyan reagálnak a rendőrök. A láthatóan erőszakosnak tűnő személyeket (3 volt) kiemelték és elvitték, de a többieket békén hagyták. Egy ember elesett, ekkor azonnal mentőt hívtak, majd kivitték, és az ellátása után visszaengedték a tömegbe. Amikor lejárt az idő (gondoltam én) szóltak, és az emberek nyugodtan, rendezetten elvonultak. A rendőrök egy darabig kísérték őket, aztán hagyták, hadd menjenek. Békés volt és nyugodt, véleményem szerint.

Meghallgatás az Európai Parlamentben

A beszélgetés  résztvevői:

Sylvie Guillaume, francia EP képviselő (ő vezette a beszélgetést)

Guillem Fernandez, lakhatási jogokkal foglalkozik

Adrian Berry, angol jogász

Vincent Depaigne, Európai Bizottság

Kapronczay Stefánia, TASZ

Bence Rita, TASZ

Kardos Ádám, Tízek Tanácsa és Hajszolt

Dósa Mariann, AVM

Kardos László, AVM

Olga Theodorikakou, KLIMAKA (Görögország)

Bruno Morel, Francia Szolidaritási szervezet

Rina Beers, a FEANTSA elnöke

Freek Spinnewijn, a FEANTSA igazgatója

Ezen kívül jelen volt még több EP képviselő, egy holland jogász, a szociális munkások nemzetközi szervezete, egy európai szintű mentális egészséggel foglalkozó hölgy, valamint a szociális és foglalkoztatási bizottság képviselője. Ezeken felül volt több érdeklődő és gyakornok is.

A beszélgetést  Sylvie Guillaume kezdte meg. Elmondta, hogy érdekli a hajléktalanság kriminalizációja, és hogy az EU-ban ijesztő adatokat hoztak nyilvánosságra ezzel kapcsolatban. Franciaországban is vannak rejtett rendeletek, amik gondokat okoznak az embereknek, és náluk is nagyon nehéz a hozzáférés a szociális ellátásokhoz. Elmondta, hogy tudomása szerint Európában mindenhol jelen van a kriminalizáció, és úgy gondolja, hogy ezzel foglalkozni kell az EU-ban.

Ezután Guillem Fernandez beszélt a FEANTSA jelentéséről. Elmondta, hogy ez a jelentés egy olyan együttműködés eredménye, amelynek a témája a hajléktalanság büntetése volt. Véleményük szerint meg lehet szüntetni a hajléktalanságot, csak a jelenlegi módszereken kell változtatni. Ők úgy tekintik a hajléktalanságot mint az emberek alapvető jogainak megsértését. A hajléktalanság gyakori okai az alkohol, a drog, és az ebből eredő mentális problémák, és ezek miatt sok ember ki van rekesztve a társadalomból. Álláspontja szerint az EU mostanáig nem foglalkozott ezzel a problémával. Tapasztalata szerint az emberek egyre kevésbé toleránsak a hajléktalan emberekkel szemben, ezért is kell még több gondot fordítani a szemléletváltásra. A veszély, amit a hajléktalan emberek jelentenek nem valós, csak a média és a politikusok negatív hatása az emberek gondolkodására. A politikusok ezzel kapcsolatban folyamatosan félretájékoztatják az embereket, aminek az eredménye a törvények szigorítása (súlyosbodó bírságok, elzárás). Az emberek ennek hatására úgy tekintenek a hajléktalan emberekre mint valami különleges lényekre, nem pedig emberekre, akik a társadalom tagjai. Ennek az eredménye, hogy aránytalan módon büntetik a hajléktalanságot Európában, és különösen súlyosan Magyarországon. Elmondása szerint a bevándorlók is megtapasztalják az aránytalan meg különböztetést. Ebben a jelentésben elítélik az összes olyan intézkedést, amit a hajléktalan emberekkel szemben hoznak (pl. sok esetben elutasítják a lakáspályázatukat, kiutasítják őket az országokból, vagy bebörtönzik őket).

Guillem Fernandez kérése az volt az Európai Unióhoz, hogy a kriminalizációt tekintse nagyon nagy problémának és hozzon olyan intézkedéseket, amelyek segítik, és nem büntetik ezeket az embereket. Kihangsúlyozta, hogy a börtönök nem alkalmasak a hajléktalanság kezelésére, hiszen a börtönök nem képesek a rehabilitációra. Felhívta a figyelmet, hogy a legtöbb EU-országban magas a halálozások száma a hajléktalan emberek körében. Álláspontja szerint az EU-nak kötelességének kell tekinteni, hogy minden joggal felruházzák a hajléktalan embereket, hogy tudják képviselni magukat a döntéshozókkal szemben.

Adrian Berry az alapvető emberi jogokról tartott előadást. Elmondta, hogy jelenleg van sok olyan joga az embereknek, amik nincsenek érvényesítve. Az EU-nak lenne a kötelessége ellenőrizni és intézkedni, hogy ez a lehető legjobban működjön. Elmondta, hogy sok országban a rászorultaknak nincs hozzáférése a szociális ellátásokhoz. A büntető intézkedések nem segítenek a hajléktalan embereknek és ezt ő sem tartja megoldásnak erre a problémára. Az intézkedések sok esetben megsértik a hajléktalan emberek jogait, pedig ezek mind le vannak fektetve az EU alapdokumentumaiban. Kiemelte, hogy nagyon fontos a családi élethez való jog, ami a jelenlegi ellátási formában nem megoldható. Elmondta, hogy a hajléktalan embereket sok helyen kizárják a választáshoz való jogból, pedig ez nagyon fontos alapjog. Kiemelte még, hogy nagyon fontos alapjog Európában, hogy nem lehet diszkriminálni az embereket, és felhívta a figyelmet arra, hogy fő célnak kellene lennie, hogy az EU felügyelje az emberek jogainak tiszteletben tartását. Ha egy ország megsérti ezeket, akkor számon kell rajta kérni.

Bruno Morel (Emmaüs Solidarités) elmondása szerint Franciaországban is nagyon nagy probléma a hajléktalanság. Ott már nyomortelepek kezdenek kialakulni, és egyre több tiltás is életbe lépett (pl. a padokon nem lehet aludni). Elmondta, hogy van olyan park, ahol ha bizonyos időnél többet tölt egy hajléktalan ember,  azonnal elküldik. Jelenleg ők is kampányt szerveznek a kriminalizáció ellen, amit részletesen a honlapjukon meg lehet találni (erre fel is hívta a figyelmet). Szeretnék elérni, hogy a választások előtt a politikai pártok jelöltjei foglalkozzanak az emberek jogaival és azok kerüljenek be az intézkedéseik közé. Ő is kérte az EU segítségét és kijelentette, hogy az ilyen jellegű problémákat előtérbe kell helyezni EU-s szinten is.

Vincent Depaigne, az Európai Bizottság tagja elmondta, hogy sajnos az EU-nak nincs joga minden nemzeti szabályozást felülbírálni. Kiemelte, hogy nagyon fontosnak tarja a lakhatási jogot és annak elérését minden tagállamban. Elmondta azt is, hogy a szociális ellátásokhoz való jog magába foglalja a lakhatási jogot, de csak nagyon korlátozottan. Az EU ezekre nem tudja kötelezni a tagállamokat, csak ajánlásokat tehet. Véleménye szerint az Unió tudja, hogy mit kellene tenni, de nem tudja kötelezni a tagállamokat. Ő is elítélte a hajléktalanság kriminalizációját.

A TASZ munkatársai bemutatták a magyarországi problémát a jogi oldalról. Elmondták a tiltásokat, amik egyre fokozódnak és a jogi szabályozás hibáit. Beszéltek az Alaptörvényről és kifejtették, hogy az utcán élés büntetése súlyos alapjogi sérelem, amit az Alkotmánybíróság egyszer már ki is mondott. Az új szabályozás első látásra enyhébbnek tűnik (mivel csak bizonyos helyeket jelöl ki, ahol a hajléktalan emberek nem tartózkodhatnak, és nem vonatkozik minden területre), azonban a valóság az, hogy így is nagyon súlyosan korlátozza az emberek jogait.

Kardos Ádám (Tízek Tanácsa és HAJSZOLT) egyéni eseteket mutatott be. Beszélt a bírságokról, amiket adott esetben egy embernek 32 esetben is kiszabtak. Elmondta, hogy a bírságok súlyosságuk miatt milyen terhet jelentenek az érintett embereknek, és elzárással fenyegették őket. Volt olyan eset, amikor azért tudtak megbüntetni egy embert többször magas bírságra, mert tudták hol tartózkodik és mindig megtalálták. Elmondása alapján nagyon sok ember kapott már pénzbírságot és közmunkát azért, mert az utcán volt kénytelen aludni: 2012 során több, mint 2000 esetben szabtak ki bírságot a hatóságok.

A Város Mindenkié képviseletében mi elmondtuk, hogy milyen problémákat okoz a hajléktalan embereknek az, hogy büntetik a hajléktalanságot. Beszéltünk arról is, hogy milyen körülmények között élnek most az emberek a szállókon. Szó volt arról is, hogy hogyan küzdünk az üldözés ellen hazai és nemzetközi szinten is. Elmondhatom, hogy sikeresek voltunk, mert mikor befejeztem a szöveg felolvasását felnéztem, és azt láttam csak néz rám mindenki. Először furcsának találtam ezt a reakciót, mert mindenkire szinte azonnal reagáltak, itt pedig eltelt egy kis idő, amíg valaki hozzászólt. De Mariann jelezte, hogy jó volt, így megnyugodtam, és később mondták többen, hogy jó volt a beszéd, mert eljutott mindenki tudatáig és így át tudták gondolni, hogy miről is beszélünk.

A mi beszédünkre Sylvie Guillaume francia EU képviselő reagált és elmondta, hogy megérti a helyzetünket és megérintette, amit mondtam. Tisztában van azzal, hogy nagyon nagy baj van ma Magyarországon. Megerősítette, hogy foglalkozni kell Magyarország ügyeivel. Elítélte a magyar kormány cselekedeteit a hajléktalan emberekkel szemben, és azt is, ahogyan az állam félretájékoztatja a polgárokat a valós helyzetről. Elmondta, hogy ha az EU valamit tesz a magyarországi helyzet miatt, akkor az Orbán-kormány úgy mutatja be a magyar embereknek, hogy az Unió az emberek ellen van. Ha viszont nem tesz semmit, akkor meg azt mondják, hogy az Unió nem foglalkozik Magyarországgal. Ismerik a problémát, figyelik a történéseket, és dolgoznak valamiféle megoldáson.

Olga Theodorikakou (KLIMAKA) elmondta, hogy náluk az alkotmány nagyon sok jogot biztosít az embereknek, mégis nagyon magas a munkanélküliség. Sok támogatást és segélyt nem kapnak meg az emberek, amit sok más országban megkapnak. A közvagyon pazarlásáról beszélt, és egy tüntetésről, ahol a lakhatást követelték. Ő is elítélte a magyar kormány hozzá állását a hajléktalanság kérdéséhez.

Rina Beers, a FEANTSA elnöke kiemelte, hogy sok országban nagyon nagy a baj és sürgősen tenni kell valamit. Különösen oda kell figyelni a joggyakorlatokra, és megköszönte az ajánlásokat az EU- nak.

Freek Spinnewijn, a FEANTSA igazgatója elmondta, hogy nagyon nagy gond – a gazdasági válság kezdete óta szinte minden EU tagállamban nőtt a hajléktalanság és ezzel párhuzamosan egyre több az olyan ország, ahol a hajléktalanságot büntetik. Mindez azért van, mert az adott ország nem tud más megoldást találni a probléma kezelésére. Emiatt az EU-nak több segítséget kell adni, és jobban oda kell figyelni a történésekre.

A szociális munkások nemzetközi szervezetének képviselője megköszönte az előadást és nem tett fel kérdést senkinek, de egyetértett a problémák felhalmozódásával és sürgős lépést javasolt ennek megoldására.

Egy holland jogász pár mondatban elemezte a holland jogszabályokat és elmondta a felmerülő nehézségeket. Például nagyon magas náluk a szállóra való belépési küszöb (pl. pszichológiai probléma, hollandiai lakcím, ismeretség a helyi lakosok között).

Egy mentális egészséggel foglalkozó résztvevő elmondta, hogy a hajléktalan emberek nagy részénél szükséges a mentális kezelés és utógondozás, és ennek hiánya akadályozza a visszakerülést a társadalomba. Emiatt is egyetértenek a diszkrimináció elleni küzdelemmel.

Egy Európai Parlamenti képviselő elmondta, hogy az EU-ban most dolgoznak rajta, hogy adatokat tudjanak követelni a tagállamoktól a hajléktalanságról. Kihangsúlyozta, hogy a magyarországi példa a legdurvább abban a tekintetben, hogy milyen szankciókat helyez kilátásba (említette a tiltott zónákat, a bírságokat és az elzárást). Nagyon fontosnak tartják ezeket a dolgokat, és ajánlást akarnak adni Magyarországnak, de ehhez kellenek a pontos adatok, amikkel most nem rendelkeznek.

Ezek után a meghallgatás többi magyar résztvevőjével együtt találkoztunk Rui Tavares EP képviselővel, aki nyáron részletes jelentést terjesztett az Európai Parlament elé a jelenlegi magyarországi politikai helyzetről. Tavares elmondta, hogy a jelentés parlamenti elfogadása óta milyen lépések történtek Magyarország és az EU között, bemutatta, hogy halad a jelentésben foglalt ajánlások érvényesítése. Ezek után közösen megvitattuk, hogy európai uniós, illetve tágabb nemzetközi szinteken milyen lehetőségek vannak arra, hogy fellépjünk a hajléktalanság magyarországi kriminalizációjával szemben.    

Végül, de nem utolsó sorban nagy köszönet Dósa Mariannak, mert egy kellemes szeles séta után keresztül a városon egész nap a szállodai szobában ült és dolgozott azért, hogy kész legyen a beszédem fordítása és így magyarul (tolmácsolással) hangozhasson el az Európai Parlamentben. Emellett még azzal is volt ideje foglalkozni, hogy jól érezzem magam ott 2 napig. A tolmácsolása olyan nagyszerű volt, hogy bárhol, bárkivel beszéltünk, mindig tudtam, hogy ki az és tisztában voltam vele, hogy mit mond. A parlamenti beszélgetés során egész nap úgy tolmácsolt, hogy még az ottani hivatásos tolmács is megirigyelhette volna. Mariann segítségével mindenki beszédét értettem, és tisztában voltam vele, hogy ki kicsoda, és mit mond rajtam körül. Ez nem kis munka volt számára és ezért igen nagy elismerést érdemel! És egy nagy köszönetet tőlem.

2013. szeptember 28.                                                                        Kardos László