2013. július 24. és 27. között A Város Mindenkié képviseletében részt vettem a Kunbábonyi Nyári Egyetemen, ahol a közösségfejlesztésről és az állampolgári létről volt szó. A heti főtémakör: Miből lesz az állampolgár? Ez a Közösségfejlesztők Egyesülete és szakmai partnerszervezetei által megvalósított szakmai program, melynek a címe: a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért. 2013-ban a polgárok európai évében a téma az egyéni állampolgári tanulás, felelősségvállalás és részvétel, valamint az állam/önkormányzat és az állampolgár viszonya volt.

Első napi témakör: Miből és hogyan lesz állampolgár? Motivációk, minták, szerepek és feladatok

Mi jellemzi az aktív, felelős, szerepeit tudatosan alkalmazó állampolgárt? Mi motiválja az állampolgár közéleti szerepvállalását? Mivel lehet elősegíteni az állampolgári aktivitást? Milyen szerepe lehet ebben a magatartásmintáknak, ügyeknek, saját tapasztalatnak, tanulásnak, illetve magának az államnak?

Az első nap résztvevői: Kopiás Attila Steve vezette be a témát egy vitaindító beszéddel. Ezután reflexiók és gondolatok következtek egy kerekasztal körében, melyben részt vett egy önkéntes aktivista (Steve), egy szociológus, egy társadalomkutató (Tessza), egy közösségfejlesztő, egy szociálpolitikus és a pécsi KiHa aktivistája.

Érdekes beszélgetés volt, ami sok kérdést hozott felszínre, amire megpróbáltak a kerekasztal résztvevői válaszolni. Főképpen az aktivizmusról szólt. A hibák felismeréséről és az abból való tanulásból. Szó volt az alulról szerveződő csoportokról a történelem során, amikről nem beszélünk soha, csak évszámokhoz kötjük őket. Demokratikus törekvésekről a szocializmusban. Társadalmi rétegződésről a múlt rendszerben és arról, hogy akkor miért csökkent.

Második napi témakör: A jövő nemzedék, avagy állampolgári tanulás iskolán belül és kívül

Hogyan jelenik meg a NAT-ban és az iskolában az állampolgári oktatás/nevelés, kompetencia-fejlesztés? Hol tartunk az érettségi előtti közösségi szolgálat terén? A fiatalok milyen motivációk és minták alapján vesznek részt önkéntes, ill. állampolgári tevékenységekben? Milyen tanulási folyamatokon mennek keresztül? Hogyan és milyen kommunikációs csatornákat használnak? Milyen segítséget kapnak/milyen korlátokat kell legyőzniük? A sokféle tudásból és tapasztalatból próbáltunk megbeszélni egy a gyakorlatban jól hasznosítható szakmai ajánlást.

Ez a téma vonzotta a fiatalokat, mert arról volt szó, amit bevezettek nemrég a középiskolákban, miszerint érettségi előtt le kell dolgozniuk 50 óra kötelező önkéntes munkát. Már az elnevezése is sok magyarázatot kívánt a későbbi beszélgetések során a szakértő részéről.

A napot egy oktatáskutató (OFI) beszéde nyitotta az állampolgári nevelésről a közoktatásban –elméletben és gyakorlatban. Az első panelbeszélgetésben részt vett egy oktatás kutató, egy tanár (pécsi ZÖFI), a pécsi KiHa tagjai, a LEO egyesület (olyan csoport, akik fogyatékos gyerekekkel foglalkoznak és a közép- és felsőoktatásban résztvevő diákokból áll) tagjai, és a budapesti KiHa tagja.

Ez egy jó, vitaalapú beszélgetés volt, ami után sok kérdés volt. Itt szó volt arról, hogy 500 év kultúrája terjeng a társadalomban. Az országban milyen harc folyik a hovatartozás miatt: azért, hogy melyik társadalmi réteghez tartozzon valaki, ami meghatározza, hogy a jövőben milyen jogai lesznek. Szó volt arról, hogy a világban nincs kiszámítható és kiegyensúlyozott élet, és milyen megoldások lennének erre. Szó volt kicsit arról is, hogy az iskola a 19. században az államhatalom előszobája volt, és annak a rendszernek az volt a hátránya, hogy nem emberközpontú, hanem tananyag-központú volt. Az erőssége, hogy nagy volt az összetartó ereje. A jelenlegi rendszerben az oktatás színvonala azért csökken, mert az állandóan változó világhoz a jelenlegi tanterv elavult.

Például Amerikában próbáltak összevont amerikai kultúrát tanítani, de mivel ott működik a demokrácia, ez nem volt sikeres. Így csak egy általános amerikai alapkultúrát tanítanak, és inkább arra törekednek, hogy az államokban élő sokkultúrájú ember tanuljon meg egymással kommunikálni és együtt dolgozni. Ezzel szemben ma nálunk az EU-pénzek 20%-át nyelvoktatásra, 20%-át informatikára és 60%-át nemzeti kultúrára költik. Emiatt nem nyúltak a tantervekhez, hanem a tanárok képzését erőltetik, de ez nem működik.

A KiHa egy tagja szerint a diákok szerint mire leérettségiznek, addigra kiölik belőlük a tudásvágyat a magas követelményekkel, amik folyamatosan változnak. Szerintük is elavult és nem működő az oktatási rendszer. A diákönkormányzatok nem tudnak elfogadhatóan működni az elavult szabályozás miatt.

Ekkor a jelenlévő tanár kifejtette, hogy 3 nagy elvárás irányába szakad az oktatás. És ezt egy süllyedő hajó elvén vázolta fel:

– általános rendszer (aki tanulni akar, az kapjon lehetőséget, minél több embert kell tanítani)

– tudásképesség szerinti rendszer (megválogatni valamilyen kritérium szerint és minél kevesebb embert tanítani)

– biztonsági rendszer szerint (csak a már ma tanulókat tanítani tovább)

Kijelentette azt is, hogy a tudás elsajátítása nem kötelesség, hanem emberi jog.

Az oktatás kutató véleménye: Ma az ország kihagyja a párbeszédekből a diákokat, ezzel az iskolai előmenetel során felosztja a diákokat és ez a jövőben társadalmi rétegeket hoz létre. Ennek megakadályozására több hasznos közösségfejlesztést kellene tenni és elfogadni vagy legalább meghallgatni a diákok és tanáraik véleményét és javaslatait. A mai rendszer teljesen olyan, mint a 19. században volt. De azt azért tartsuk szem előtt, hogy nem csak az iskola lehet az állampolgárrá válás helye.

Ezután a jelenlévő tanár egy elég nehéz, de lehetőségekkel teli javaslatot tett a diákoknak:

– a diákok találják ki és készítsenek egy olyan programot, amiben az oktatás minőségét javítani lehetne. Hogyan oktassák a tananyagot – módszerek? Ezt szakértőkkel megvizsgáltatja, és ha jó, akkor próbál más tanárokat is bevonni, ami szerinte nem lesz nehéz. És ha ezt meg tudják csinálni, ez lehetne az oktatás reformja a jövőben. De ezt csak a diákok dolgozzák ki!

A második panelbeszélgetés témája: A diák és ifjúsági önkormányzatok mint az állampolgári tanulás első lépcsőfoka.

Ezen részt vett egy közösségfejlesztő (Élet-tér Egyesület), a Tetthely (egy ifjúsági segítőszolgálat, ami érdekegyeztetői fórumokat koordinál) egy tagja, valamint a diákönkormányzatokban és ifjúsági önkormányzatokban dolgozó fiatalok.

Itt a városi diák tanács működéséről elmondták, hogy megpróbálja a városvezetők figyelmét felhívni a fiatalok gondjaira és problémáira. Sok közösségi beszélgetést szerveznek. Feladatuk: az adott helyi település ügyeinek a fiatalok szempontjából való képviselete, és megoldási javaslatokat is tesznek a helyi önkormányzat felé. Komáromban az önkormányzat nehezen viseli el a városi diáktanács működését, így az érdekképviselet ott nem működik egyáltalán. Ennek oka az érdek-képviseleti különbség a fiatalok és az idősebb korosztály között, így baj van a többségi figyelmet felkeltő programok szervezésénél.

A diák önkormányzatok működése és feladataik: az oktatási problémákra felhívni a figyelmet és megoldási javaslatokat terjeszteni elő. Nagyon jó példákat hozott minden ki otthonról, hogy miért nem működnek tökéletesen és miért tudnak működni egyes eseményeknél problémamentesen. Ezeket a szakértők kielemezték és magyarázatot kerestek a problémákra.

A harmadik panel beszélgetés témája: A közösségi szolgálat, elvárások, remények, félelmek és motivációk témában volt.

Ebben részt vett: OFI szakértője, a Baranya Megyei Önkéntes Centrum tagja, a LEO egyesület és a KiHa tagjai.

Itt eléggé kiéleződött a fiatalok és a szakértők közötti nézetkülönbség a rossz tapasztalatok miatt, és mert nincsen az elrendelt kötelező önkéntes munka kidolgozva, nem tudják az iskolák sem, hogy mit fogadhatnak el és mit nem. Ki a felelős például, ha a munka közben egy diák megsérül? A végén azzal zárták a témát, hogy nincs egyetértés az állam, az iskolák és a diákok között.

Itt a résztvevők a beszélgetésben kibogozták a szeptembertől életbe lépő rendelkezést miszerint 50 óra kötelező önkéntes munkát kell végeznie a diákoknak az érettségi feltételeként. Ezt az 50 órát csak olyan helyen lehet ledolgozni, amit a jogszabály előír:

– egészségügy

– szociális intézmények

– polgárőrség

– katasztrófavédelem

– és kevés szervezet (ebbe bele tartozik a LEO egyesület is, ők ezt a lehetőséget toborzásra használják)

Csak olyan munkára lehet alkalmazni őket, ami biztosítja a diák számára a pedagógiai nevelést, vagy a szociális érzékenyítést, és segíti az emberekkel való kapcsolatteremtést. Nem lehet a munka haszonorientált.

Ezzel szemben a tapasztalat nem jó, mert sokszor más munkakörökben dolgoztatják a fiatalokat, pl. pszichiátrián kisegítő ápoló, szemétszedés, kutyasétáltatás. Ebben a kérdés körben az állam kommunikációja hibás és hiányos az iskolák és a diákokat fogadó szervezetek felé. Noha van jogi háttere, de nincs rá felkészülve senki.

Az 50 óra kötelező önkéntes munkát érdekvédelmi csoportoknál és szervezeteknél nem lehet ledolgozni. Ebben a kérdésben összefogásra kérnek mindenkit, hogy lehetőségeihez képest tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az érdekvédelem is beletartozzon az önkéntes közösségi szolgálat feladatai közé.

Ezután részt vettem egy műhelyfoglalkozáson, ahol a téma a következő volt: Motivációk, tartalmak, bevonás a közösségi szolgálatba.

Harmadik napi témakör: Az állam és polgára

Állam, közösség, önkormányzás, állampolgári lét, állampolgári fellépés. Milyen viszonyra törekszik az állam, ill. a helyi önkormányzat saját polgáraival? Milyen mozgástere van az állampolgárnak? Mi az a minimum feltételrendszer, melyre állampolgári létünk megéléséhez szükségünk van? Mi lenne az ideális állapot és ehhez képest hol tartunk ma?

Az első előadás témája: Állam és polgára – törekvések, trendek és perspektívák.

A nap elsőként egy beszélgetés keretében tartott előadást egy filozófus (ELTE TáTK). Téma: Alattvalók, választópolgárok, megélhetési civilek. Bemutatta 500 év kultúráját és az ehhez kapcsolódó politikai gondolkozást. Átfogó, de érthető volt tele mai napi példákkal.

Utána egy környezetjogász, tartott ismertetőt. Téma: Civilek és polgárok a rendszerváltás utáni Magyarországon. Érdekes volt de, a sok ellentmondás miatt, amit a rendszerváltás utáni kormányok okoztak, kicsit átláthatatlan volt. Amit viszont megmagyarázott példákkal az érhető volt. Néha megdöbbentő volt így átlátni a helyzetünket. A téma jó, érdemes foglalkozni vele, akit érdekel a múlt.

A nap harmadik beszélgetésének témája: Önkormányzat, állampolgári részvétel, helyi demokrácia.

Ez egy kerekasztal-beszélgetés volt polgármesterekkel, akik elmondták, hogy mi és mitől működik a településeiken. Sok gondot és problémát is elmondtak, amivel nem tudnak megbirkózni. Ezek kis települések vezetői voltak, ahol még nem jelentkezik a hajléktalanság, de a szegénység igen. Ők ez ellen közösségi össze fogással küzdenek, és mindent demokratikusan megbeszélnek (?). Kaptak sok kérdést, de viccelődve válaszoltak főképpen, így sokszor nem volt érhető a válaszuk.

A nap negyedik témája: Kirekesztett állampolgár

Ebben kellett volna nekünk beszélgetni az Egri béketelepi egyesület tagjaival és az Egri SZETA egy szociálpolitikusával. Sajnos ők nem voltak ott, így mi Dósa Mariannal bemutattuk kicsit az A Város Mindenkiét abból a szemszögből, ami az elmúlt napokban elhangzott, pl. működés, belépési küszöb, erősségeink, taktikánk, sikereink.

Több kérdést is kaptunk, mert többen talán kételkedtek benne, hogy egy csoport tud úgy működni hatékonyan, hogy ilyen nagy a társadalmi különbség és az iskolázottság a tagok között. Ezt szerintem sikeresen megválaszoltuk, és most már, aki eddig nem ismerte a csoportot és ott volt, az is megérti a működésünket. Mikor befejeztük, akkor is jöttek kérdezgetni bennünket. Néhány embernek láthatólag meglepetést okozott, amit elmondtunk.

2013. július 31.                                                                                                            Kardos László