Mint eddig minden évben, most is elvonult A Város Mindenkié csoport 3 napra, hogy át- és megbeszéljük eddigi hiányosságainkat, eredményeinket, hibáinkat és erényeinket, valamint minden munkacsoport bemutassa az elkövetkező fél évre tervezett célkitűzéseit, munkáját, stratégiáját. Az elvonulás 2013. július 12. és 14. között volt, Oroszlány mellé, Oroszlánkőre mentünk. Csodálatos, fenyőerdővel körbevett területen lévő, 3 szintes turistaházban kaptunk elhelyezést, ahol csak mi voltunk – na, és a csend, béke, és nyugalom. Nem messze volt egy tó is, a környék pedig felfedezésre várt szépségével.
Természetesen már az indulás kalandosan indult, főleg az autósoknak – van aki egyórás késéssel indult és van, aki órákat keringett, míg megtalálta a helyszínt. Noha a tájékozódás nem volt tökéletes, jó kedvvel, derűvel vettük az akadályokat. A vonattal, majd gyalogosan érkező társainknak is sikerült célba érnie.
Az elhelyezkedés után szakácsaink, konyhásaink rövid időn belül tálaltak az eltévedt, majd megkerült AVM csapatnak és utána megkezdődött az első délutáni munka. A három nap alatt kemény munka várt ránk, melyeknek főbb témai a következők voltak:
– gyengeségeink,
– erősségeink,
– toborzás,
– tudásátadás,
– célok összefoglalása,
– az elmúlt időszak munkájáról beszámolók, értékelés,
– tagok egymás közötti jobb megismerése
– stratégiázás
A szervezők nagyon ötletesen találták ki a munkacsoportok beszámolójának bemutatását, azt rajzos formában kellett a csoportoknak bemutatni. Minden munkacsoport kitett magáért, a feladataikat, az elvégzett munkát és elmaradásukat szemléletes rajzokkal mutatták be. ÜGYES CSAPAT AZ AVM!
Közösen beszéltük meg, hogy szerintünk ki a jó közösségi vezető, milyen feladatai vannak a jó koordinátornak, hogyan oldhat meg csoporton belül vélemény különbségekből adódó vitákat, milyennek kell lennie a koordinátornak, hogy társaik, a munkacsoport tagjai elfogadják, elismerjék koordinátori feladatainak szakszerűségét.
Sokat beszélgettünk a mentorálási rendszerünkről is – mely az új tagok bevonásához vezető segítő út – és egy kicsit javítottunk a rendszeren. Az ötlet – melyet nagyon jónak tartottunk és elfogadtunk, – hogy legyen közös találkozóval egybekötött mentorálás, ahol minden mentor-mentorált találkozik és nem kell külön, egyéni találkozókat szervezniük.
Beszéltünk a tagok feladatainak elosztásáról is, arról, hogyan képezzük magunkat és hogyan fejlesszük tudásunkat a kitűzött feladatok sikere érdekében.
Beszéltünk arról is, hogyan tudjuk a jogaiban megsértett embereknek hathatósan elmondani jogaikat, érdekeiket, és azok megvédését. Átbeszéltük a felvilágosítás és tudásátadás minden lehetséges formáját.
Végül minden munkacsoport kidolgozta az elkövetkező hat hónap feladatait, közösen stratégiáztunk kampányterveinkről, céljainkról.
Voltak játékok is, az egyik: kevés kis ágköteg eltörése, majd még több ág eltörése, végül a sok ágköteg eltörése. Nekem nagyon tetszett, hisz azt fejezte ki, hogy egy nagy létszámú csoport, a tömeg milyen erővel rendelkezik – megtörhetetlen! Ez a játék az összefogás erősségét tanította meg. Köszi, Betti! (Kedves, derűt és az arcunkra mosolyt csaló értesülés volt, hogy Betti – a játék koordinátora – Budapestről hozta az összetört ágacskákat a játékhoz, egy erdő kellős közepére! Olyan édes volt, jót nevettünk, nagyon megemelte a hangulatot!)
Volt egy olyan játék is, ahol mindenki kiválaszthatta a – szerinte – legjobban hozzáillő feladatot és ki kellett választania, hogy ki mindenki másra van szüksége a csoportban, hogy a feladatot elvégezze. Ez is arra utalt, hogy egy ember mindig csak társakkal, összefogással tudja megvalósítani céljait.
A második napon alakult meg a csak érintettekből álló Kiscsoport, mely a hajléktalan tagjaink problémáival fog elsősorban foglalkozni. Várakozással tekintünk mi magunk is a Kiscsoport működése elé: elképzelések, célok vannak, reméljük sikeresen vesszük az akadályokat.
Nagyon sokat dolgoztak a szervezők, hogy jó hangulatban, egymásra odafigyeléssel, szeretettel teljenek a napok. Köszönjük! És nagyon sokat dolgoztak a szakácsok, a két Karcsi, Magdi, a kávéfelelősök, Dombi is, hogy minden igény folyamatosan ki legyen elégítve, a napi kaja pedig időben, finoman, gusztusosan legyen feltálalva mindenkinek. Köszönjük a munkátokat! Valamint volt kirándulás is Tamás vezetésével, egy régi várromot kerestek fel (ma már csak egy kőhalom.)
Összességében a három nap szoros, megfeszített munkával, de kellemes, jó, igazi családias hangulatban telt el mindenki örömére. Sajnáltuk, hogy tagjaink közül nem mindenki tudott eljönni erre az elvonulásra, de bízunk abban, hogy a következőn már mindenki ott lesz és ugyanolyan jól fogják érezni magukat, mint mi, most.
2013. július 30. Lakatosné Jutka
