2012. október 27-én, néhány nappal a téli kilakoltatási moratórium életbe lépése előtt Cécile Duflot francia lakhatási és területi egyenlőségi miniszter úgy nyilatkozott, hogy a lakásszegénység és hajléktalanság elleni küzdelem egyik eszközének tekinti az üres lakások közcélú igénybevételét [réquisition]. A miniszter azt mondta, hogy tervei szerint még az év vége előtt lakáshoz juthatnak rászorulók ilyen módon.
A réquisition jogi lehetősége 1945 óta létezik Franciaországban: a háború utáni nagy lakáshiány megoldásának egyik eszköze volt, hogy az üresen álló magántulajdonú épületeket az állam lakhatási célokra hasznosíthatta. 1998-ban egy újabb törvény módosította a „kisajátítás” feltételeit; így az aktuális változat szerint olyan épületekre vonatkozik a törvény, melyek lakáshiányban szenvedő településeken vannak, legalább 18 hónapja üresen állnak (ezt egy nemrég benyújtott törvényjavaslat szerint 12 hónapra szeretnék módosítani), és nem természetes személy (tehát valamilyen cég vagy szervezet) a tulajdonosuk. Az állam helyi szintű képviselője (prefektus), a polgármesterrel való egyeztetés alapján dönthet egy adott épület szociális alapon kiadott lakásként való használatáról. A tulajdonos értesítése után ez utóbbinak lehetősége van megakadályozni a folyamatot, amennyiben bizonyítja, hogy az épület felújítási munkákra várva áll üresen (ez esetben a felújításnak két hónapon belül el kell kezdődnie). A kisajátítás átmeneti: a tulajdonossal kötött szerződés általában egy évre, és maximum hatra szól (mely abban az esetben meghosszabbítható 12 évre, ha az állam jelentős felújítást kellett, hogy végrehajtson). A tulajdonos bérleti díjat kap, melynek összegét rendeletben határozzák meg minden év végén, és melyből kivonják az épület kezelésével megbízott állami szerv felújítási és kezelési költségeit. A meghatározott bérleti díj 2013-ra Párizsban kb. 6 euro/m2 havonta, ami nagyjából a piaci ár egyötöde.
Az eljárás keretei tehát adottak, mégis nagyon kevés kormány élt ezzel a lehetőséggel az 1960-as évek óta. Az egyetlen jelentősebb kivétel 1995-ben volt, amikor a Droit au Logement nevű szervezet egy elit párizsi negyedben elfoglalt egy épületet, és elérték, hogy a foglalásban részt vevő hajléktalan családokat ilyen módon „kisajátított” lakásokban helyezzék el. Most viszont, a lakhatási válságról szóló diskurzus feléledésével a hosszú idő óta első baloldali francia kormány úgy tűnik, elő fogja venni ezt a jogi eszközt.
A szándék persze rendkívül előremutató, és fontos dolog, hogy a közhatalom ebben az esetben elismeri, hogy a lakhatáshoz való jog előrébb való, mint a magántulajdon joga. Viszont egyelőre semmi sem mutat a politikai kommunikáción túl, a konkrét visszavételek még váratnak magukra. December eleji nyilatkozatok és cikkek szerint addigra már folyamatban volt a potenciálisan felhasználható épületek felmérése, de nem sokkal később a miniszter bejelentette, hogy az eredetileg tervezett év végi időpont helyett a folyamat bonyolultsága miatt csak március-áprilisra várható az első épületek használatba vétele. És, különösen ellentmondásos módon, az elmúlt időszakban ugyanúgy kilakoltatták a nagy médianyilvánossággal nem rendelkező házfoglalókat.
Mindeközben viszont a réquisition-nal kapcsolatos nyilatkozatok hatására a házfoglalást hatékonyan ki is lehet használni nyomásgyakorlásra: december 30-án két lakhatási szervezet elfoglalt egy párizsi épületet, mely a közcélú használatba vétel minden feltételének megfelel, és követelik a kormánytól, hogy gyorsítsa fel a meghirdetett folyamatot. Úgy tűnik, céljukat ezzel az egy épülettel sikerül elérniük: a lakásügyi miniszter találkozott a foglalókkal, és nyilatkozata szerint nem fogják őket kilakoltatni, az épületet pedig lakhatás céljára fogja hasznosítsa az állam. Kíváncsian várjuk tehát, hogy ezen konkrét épület, illetve a francia nagyvárosok több ezer üresen álló épülete valóban szegény és hajléktalan családok lakhelyévé válik-e, vagy a réquisition megragad a sajtónyilatkozatok szintjén.
2012. január 14. Pósfai Zsuzsi
Források:
