2012. augusztus 24 és 26 között A Város Mindenkié négy tagja között én is részt vettem az Iskolai Élő Könyvtár program előkészítő képzésen az Európai Ifjúsági Központban. Amikor megérkeztünk a helyszínre, felvettük a névjegykártyát, amit a képzés ideje alatt használni kellett. Hatalmas teremben székekre leültünk, majd következett a bemutatkozás. Rajtunk kívül voltak például zsidók, romák, melegek, leszbikusok, fogyatékkal élők és alkoholisták is, akik mind élő könyvek voltak, a többiek pedig az olvasók.
Azt gyakoroltuk, hogy az iskolába megyünk és a gyerekek kérdéseire válaszolunk. Elbeszélgettünk egymással és mindenki elmondta, hogy ő hogy lett az, ami valójában és pontoztuk egymást és az elmondott sztorikat. Sok érdekes dolgot tanultam. Közben volt kávészünet, ahol sütemény, üdítő, ásványvíz és gyümölcs is volt. A gyakorláson kívül mással is foglalkoztunk, mint például önismeret, kommunikáció, nyitottság, a téma tartása, humorérzék. Megtanultuk, hogy nem szabad megsértődni és, hogy a gyerekeknek milyen fogalmakról fogunk tanítani, mint például a transzfóbia, a rasszizmus, az esélyegyenlőség, a korizmus, a kriminalizáció, a nemi identitás, tolerancia és liberalizmus. Az ebédnél sok mindenből lehetett választani, én mindent megkóstoltam és nagyon finom volt. Rengeteg gyümölcs volt: banán, alma, szőlő. dinnye, szilva stb. Az ebéd után beszéltünk a citrom életéről is: csoportokra voltunk osztva és minden csoport kitalált egy történetet a citromról, hogy honnan származik, mire jó, mire használják. Tovább gyakoroltuk a problémás helyzetekre való felkészülést is. Több résztvevő este elment, de én maradtam, mivel szobát kértünk. Megvacsoráztunk Szick Gyulával, az AVM másik aktivistájával, utána pihentünk. Kétágyas szobát kaptunk, nagyon jól éreztem magam.
Eljött a harmadik nap, amikor megérkeztek a tanárok is: Ócsáról, Szolnokról, Egerből és Budapestről. Addigra már el volt készítve három szék, mert két olvasó és egy élőkönyv volt. Én hajléktalan élőkönyv voltam. Háromszor 20 perc állt a rendelkezésünkre. Én az első körben kimaradtam, mert nem volt olvasóm. A második körben egy olvasóm volt, akivel beszélgettem, kérdezett az életemről és az AVM-ről, hogy ott mit csinálok. Elmondtam a lényeget, ami belefért a húsz percbe. Utána kifogtam két tanárt, akik Egerből jöttek. Ők arra voltak kíváncsiak, hogy lettem hajléktalan. Elmeséltem az életemet. Olyan odaadással hallgatták, hogy én csak csodálkoztam. A végén még tartottunk egy értékelést, ahol én már nem tudtam résztvenni, így nem tudom, milyen értékelést kaptam, de ahogy hallottam, jót.
Nem bántam meg, hogy élő könyv lettem, sokat tanultam és 100%-osan felkészültem a tananyagból, nyugodtan megyek az iskolába élőkönyvként. Nem hoztam szégyent az AVM-re. Elbúcsúztam mindenkitől, mert mennem kellett az Utca és Jog kutatási találkozóra. Sok szerencsét, sok sikert és jó egészséget kívántam mindenkinek. Tapsvihar volt, amikor eljöttem, ami jóleső érzés volt. Bárcsak egy hétig tartott volna, azt se bántam volna. Köszönöm a megtiszteltetést, hogy részt vehettem a képzésen és írhattam beszámolót a blogra, örömmel tettem.
2012.szeptember 2. Jáger János
