Tegnapi, két órán át tartó tömeges adatkikérő akciónk egyetlen eredménye Farkasné Farkas Gyöngyi, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal Szociális Főosztályának megbízott főosztályvezetőjének névjegykártyája volt és telefonos ígérete arra, hogy másnap reggel fél 9-kor az AVM egyik hajléktalan tagját, Szick Gyulát fogadja.
Ma reggel fél 9-kor Szick Gyula megérkezett a hivatalba, ahol nem Farkasné Farkas Gyöngyi, hanem a főosztály egy másik alkalmazottja Szigetvári Ferenc fogadta. Az adatkikérés egy és egy negyed órán át tartott, végül egy három oldalas listát kapott arról, melyik nap milyen ellátó intézményekben járt. Szigetvári Ferenc megerősítette, hogy az NRSZH-ban nincs olyan ügyfélszolgálat, ahol a több ezer szolgáltatást igénybevevő ki tudná kérni adatait. Az adatokat azonban az ellátó intézmények a szolgáltatást igénybevevők nevét és TAJ számát elküldve az érintettek helyett elkérhetik a hivataltól, amely az adatokat ajánlott levélben juttatja el a hajléktalan embereknek. Ugyanakkor erről a lehetőségről sem az AVM június 28-ai fórumán, sem előző nap nem tájékoztattak minket az NRSZH munkatársai, és a hajléktalan embereknek is csak azt tudták javasolni korábban az ellátók, hogy az NRSZH-hoz forduljanak adatokért.
A kinyomtatott listán volt olyan intézmény, amelyről Gyula biztosan tudja, hogy aznap nem vette igénybe szolgáltatásaikat. A kérdés azonban az, hogyan bárki bizonyítani azt, hogy nem vett igénybe valamilyen szolgáltatást, hogy nem volt egy adott intézményben? Ha panaszt is tenne az adott ellátó intézmény ellen – amit vélhetően a hajléktalan emberek nem tesznek majd meg, hiszen félnek, hogy később emiatt esnek el szolgáltatásoktól – mire hivatkozhatnak?
Miközben Gyula az NRSZH-ban kérte ki az adatokat, egy másik hajléktalan tagunk, Sándor Ferenc a portán próbált az adatkérés után érdeklődni, mivel előző nap Farkasné Farkas Gyöngyi titkárnője azt mondta neki telefonon, hogy később próbáljon a Farkasnétől időpontot kérni. A portás azt mondta, Farkasné nincsen bent, személyesen nem tud időpontot kérni, de megadott egy zöld számot, amelyen az ügyfélszolgálat működik. A zöld szám valóban az ügyfélszolgálat száma, de onnan egy másik ügyfélszolgálatra irányítják, egy vezetékes számot adnak meg. A vezetékes számon a hölgy azt mondja, sem telefonon, sem személyesen nem ad ki az NRSZH információt arról, hogy valakit mikor melyik ellátó regisztrál a KENYSZI-be, ezeket az adatokat csak az ellátók kérhetik ki csoportosan, tehát több érintettnek. Amikor Feri arra hivatkozik, hogy az ellátók erről nem tájékoztatják az embereket, és egyébként sem érti, miért pont ő nem férhet hozzá saját adataihoz, a hölgy csak annyit mond: „Egyirányú a rendszer.” Feri tehát már második napja nem jutott előrébb az adatkérésben. Ekkor Gyula felajánlotta neki, hogy ha már őt úgyis ismeri Szigetvári Ferenc, bemegy vele a portára, hogy szóljanak fel Szigetvári úrnak, van még egy hajléktalan ember, aki az adataira kíváncsi. És így, személyes ajánlásra, Feri bebocsáttatást nyer a hivatalba, ahol mégis meg tudja tekinteni saját adatait. Sándor Feri 11-kor ment be és negyed 2-kor jött ki az NRSZH-ból, így végül összesen 2 és egy negyed óra alatt adták ki neki a saját adatait.
Eközben Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere LMP-s képviselők KENYSZI-vel kapcsolatos interpellációjára azt a választ adta, hogy „A Kormány figyel arra, hogy az ügyfeleket semmilyen hátrány ne érhesse az új nyilvántartás bevezetésével”. A Város Mindenkié Csoport egyébként június 28-ai KENYSZI-ről szóló fórumára az Emberi Erőforrások Minisztériumának Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztályának vezetőjét, dr. Andráczi-Tóth Veronikát is meghívta, de június 14-én azt a választ adta, hogy „a jelenlegi és a következő hónapban aktualizálódó, prioritást élvező feladataink miatt, meghívásuknak nem tudok eleget tenni.”
