A Szegénységben Élők Európai Találkozója 2012. május 10-én és 11-én idén éppen a 11. volt, 27 tagállam részvételével. A BAPN (Brussels Ant-Poverty Network) és a FEANTSA tette lehetővé ezt a konferenciát. Magyarországról hatan érkeztünk: Márton Iza, Mester Attila, Szabóné Saci, Szarvák Éva és Duka Andrea a Szegénység ellenes Hálózattól, és jómagam aki a hajléktalanság témáját vittem.

Nagyon szuperül megszervezve! Az első megállapítás: óriási problémák vannak Európában: európai szintű munkanélküliség, elszegényedés és hajléktalanság. A konferencia is elsősorban a hajléktalanságra éleződött ki. Új stratégia kell új eszközökkel, és a helyi hatóságok bevonásával. A program címe: „Először is lakóhelyet!” Szociális vívmányokat kell biztosítani a hajléktalan emberek részére! 20 millióval kevesebb szegény embert szeretnének az EU-ban, így a kitűzött cél: 2020-ig meg kell szüntetni a hajléktalanságot.

Belgium (Geneviev Baert) véleménye, hogy NEM takarózhatunk a gazdasági válsággal! A perifériára szorult országokat kell első sorban segíteni, de ehhez kell egy gazdasági növekedés, jobb adózás és igazságosabb elosztás. Meg kell találni az EU-ban a pénzügyi forrásokat, hogy a nehéz helyzeteket megoldják 2014-re. Ezután jöttek a prezentációk. Nagyon sok ország kisfilmet hozott, de voltak szóbeli beszámolók is. Mi egy néma játékkal készültünk, amiben egy „szerencsekerekes” játékon hol elveszítettük a fűtést, hol visszanyertük a világítást. A végén Évától elvették a lakását, de mi szolidaritást vállaltunk, elzavartuk a „műsorvezetőt” (Andit) és Éva visszavette a lakását. Egyszerű volt, de tetszett mindenkinek.

Finnország: Filmet készítettek, de a lényeg, hogy az országban 243 ezer hajléktalan ember él, ebből 25 ezer Helsinkiben.

Franciaország: Náluk is nagyon nehéz megtartani a lakást. Sokféle kérelmet kell benyújtaniuk, különböző igazolásokat és ehhez nagyon kevés segítséget kapnak.

Ciprus az, ahol nem igazán ismerik a hajléktalanságot. Az emberek 87%-nak van lakása, ebből 2,5 % nem tudja fizetni a kiadásokat. Van „öntámogató programjuk”, amiben a kormány területet ad az építkezéshez. Van lakáshoz jutási programjuk is és szociális bérlakásokat is lehet felújítani. Egyik legnagyobb problémájuk, hogy a bevándorlók helyzetét elfogadhatatlannak tartják. Az ő véleményük, hogy legfontosabb a személyes méltóság megőrzése!

Macedónia: a lakosság 32,5%-a munkanélküli.

Csehország:12 ezer embernek nincs otthona, és Prágában sem szabad a hajléktalan embernek a parkokban aludni.

Észtország:Több a hajléktalan ember, mint bármikor ezelőtt. Nem tudni, hogy pontosan hányan vannak, mert papírjaik sincsenek. Rosszul működik a szociális háló. Összesen 600 befogadóhelyük van, kicsi az ország. Szerintük a legnagyobb baj az, hogy nagy a „közönyösség” az emberekben. Kiemelték a MÉLTÓ ÉLETHEZ VALÓ JOGot.

Litvániában 3 évre lehet lakást bérelni, de semmi garancia nincs arra, hogy ezután meghosszabbítják a szerződést. Náluk is sok az üresen álló lakás!

Svédország: sok ember került az utcára. A lakóparkok lakásainak fenntartása nagyon drága. A svédek azért neheztelnek, hogy a hajléktalan emberek kis faházakban laknak télen-nyáron. (Bár nálunk lenne ilyen lehetőség!).

Izland:Több mint 2000 család veszítette el az otthonát 2012-ben, 60 ezer ember keres kevesebbet, mint a létminimum (850 euro). A havi lakbér megegyezik a minimálbérrel. 2011-ben bevezették a „szegénység kártyát”, ami egy adakozási kártya a legrászorultabb embereknek. 2010-ről 2011-re 204%-kal nőtt az élelemért sorban álló nyugdíjasok száma.

A Németországi film címe: „A város mindenkié”(!!!) A filmben bemutattak egy csoportot, akik egy híd alatt éltek  megfelelő szabályok szerint. A város kitalálta, hogy ez így nem jó, ezért először ezt a rész lezárták sorompóval, később ráccsal vették körül. Ezt a megoldást sok ember ellenezte, megmozgatták a médiát, hogy lebontsák a rácsokat. Sikeres volt az akció, 2 hét múlva lebontották. A filmen jól látszott, hogy ágyak és egyebek vannak rendezetten a híd alatt, és semmi rendbontás nincs (hacsak az nem, hogy kint kell aludniuk az utcán). 1029 hajléktalan ember számára követelnek az emberek megfelelő szállást!

Görögországban katasztrofális a helyzet, nincs kormány, így nincs perspektíva sem.

Természetesen megemlítettem a Magyarországi kriminalizációt, ami elég nagy feszültséget keltett. Volt is erről aztán később szó, „egyes országokban büntetik azt, ha valaki hajlék nélküli”.bÚgy látszott, hogy nem nagyon tetszik a kormányunk ezen munkálkodása, nagyon ellene vannak. Remélem tesznek is valamit ennek megoldására! Mindenesetre mi elindultunk Andor László úr felé, de nem nagyon engedtek minket a közelébe. Azért a transzparensünket megmutattuk mindenkinek,aki arra járt…

 Műhelybeszélgetések is voltak, az elsőt rögtön Iza moderálta. Ezek is nagyon érdekesek voltak. Sajnos sehol sem rózsás a helyzet, ezért csak a nagyon különleges eseteket mutatom be. Például Romániában a személyigazolványban és az útlevélben is feltüntetik, hogy valaki hajléktalan. Belgiumban a legelső, hogy a nehéz helyzetben lévő gyermekes nőket helyezik el, szállodákban. Franciaországban is kevés a szálláshely, és ha valami rendbontás történik, akár ki is toloncolhatják az illetőt a szállásáról, mindenét lefoglalhatják. Most próbálják megvalósítani a tömegszállások megszüntetését (9 négyzetméteres szobákat terveznek/fő). Van egy juttatásuk a megelőzésre, amit Capexnek hívnak. Hollandiában is romlott a helyzet, de ők a fejükbe vették, hogy a megelőzésre kell a hangsúlyt fektetni, hogy NE legyenek hajléktalan emberek. Finnországban arra fektetnek hangsúlyt, hogy ne „kallódjanak” vissza az emberek a hajléktalanságba! Hollandiában van „hajléktalanok szakszervezete”, ezzel szemben a pályaudvarokon nem viselik el a hajléktalanok jelenlétét, nem hagyják, hogy utasokkal „vegyüljenek”. A norvégok biztosítanak lakáspótlékot, most már egyéni alapon is. Brüsszelben kitoloncolják a hajléktalan embereket a pályaudvarokról, már a padokat is felszedték. Amszterdamban, ha hajléktalan ember a pályaudvaron tartózkodik, akár meg is verhetik! Azt mondják: ” az emberek menjenek haza inni!”

Elhangzott egy nagyon érdekes példa is, ami a pályaudvarokon élő hajléktalan emberekkel kapcsolatos. Párizsban az északi pályaudvaron kidolgoztak egy programot, amiben először
felmérték a pályaudvaron élő hajléktalan emberek igényeit. Írtak egy listát arról, hogy ki mit tud tenni a hajléktalan emberekért. Megkérdezték a hajléktalan embereket IS! A pályaudvaron vannak civil szervezeti egységek, ők segítik a hajléktalanokat, és bevonták a vasúti társaságot is. Úgy határoztak, hogy a takarító szervezetek nem kezelhetik úgy a hajléktalan embereket mint hátráltató tárgyakat. Rájöttek, hogy meg kell tanítani az embereket, ezért képzik a pályaudvaron dolgozókat. A pályaudvarokon is van munka a hajléktalan emberek számára. Nem az a céljuk, hogy a pályaudvarra költöztessék a hajléktalan embereket, hanem az, hogy elfogadtassák az emberekkel ezt e tényt. A program 1 éve működik sikeresen!

Összefoglalva:

– A lakás megszerzése a legfontosabb, de az ehhez szükséges eszközök is nagyon fontosak!
– Szükség van egy jó programra!
– A megelőzésre is nagy hangsúlyt kell fektetni!
– Hatással kell lennünk az államigazgatásra.
– Szociális párbeszéd – HÍD – partnerek közötti összekapcsolás
– hajléktalan emberek bevonása!

2012. május 20.                                                                                                    Szigeti Adrienn