A hajléktalan emberek közterületekről való kitiltásáról, a szabálysértési törvény tervezett módosításáról, és a „közterület életvitelszerű lakhatásra” való használatához kapcsolódó büntetési tételek megemeléséről tartottunk tájékoztatót 2011. szeptember 9-én a BMSZKI Dózsa György úti szállóján.

Az eseményre mintegy 15 fő érkezett – többségükben a beszélgetésnek otthont adó épületben működő átmeneti szálló és női éjjeli menedékhely lakói, de voltak közterületen élő hajléktalan emberek is. A Város Mindenkiét öt aktivistánk és egy önkéntes jogászunk képviselte. A közös beszélgetésnek nem csak az információk átadása volt a célja, hanem a jelenlévők meggyőzése is arról, hogy a hajléktalanság büntetőjogi kategóriaként való felfogása, a hajléktalan emberek hatósági üldözése elleni közös fellépésben nekik is aktív szerepet kell vállalniuk. Eközben olyan problémákról is szó esett, amelyek az intézményekben és az utcán élő hajléktalanok mindennapjait folyamatosan megnehezítik. A fórum tehát arra is jó volt, hogy mindenki megfogalmazhassa a hajléktalanként őt érintő legfontosabb gondokat.

Egyik fő kérdésként az merült fel, hogyan lehetne a hajléktalan embereket meggyőzni arról, hogy annak ellenére, hogy nincs lakásuk, házuk, ők is ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint bárki más, és ezeket érvényesíteni is tudják. Sokan gondolják úgy, hogy hiába fáradoznának, nem érnének el semmiféle előrelépést, de legtöbbször az a probléma merült fel: a hajléktalan emberek nem állnak ki egymásért, ami visszatartó erő a cselekvésben. Hiába vesznek részt a fórumokon, a tüntetésekre már nem mennek el, és nem szerveződnek érdekközösséggé.

Rengeteg panasz hangzott el a hajléktalan-ellátórendszerrel, a szociális munkások hozzáállásával kapcsolatban. Ez a politikai szerepvállalás szempontjából is fontos kérdés, hiszen sokan attól félnek, ha a szállókon dolgozók nem tartják megfelelőnek a viselkedésüket, ha negatív értelemben válnak „láthatóvá”, akkor akár a szálláshelyüket is elveszíthetik vagy más szankciókkal kell szembenézniük.

A közös cselekvés, közös érdekképviselet, szolidaritás volt az az igény, amely a legerőteljesebben megfogalmazódott a beszélgetés alatt. Bár többször elhangzott, mennyire kétségesnek tartják, hogy megfelelő figyelmet kapnak ezek a kezdeményezések, a legtöbben amellett érveltek, hogy küzdelem nélkül soha nem fogják számításba venni a hajléktalanok véleményét, és hogy a közeljövőben még sokkal „keményebben” kell fellépniük az érdekeikért, mint eddig bármikor.

2011. szeptember 25.                                                                                 Ámon Kata