A Város Mindenkiét meghívták, hogy 2011. május 28-án Nyíregyházán tartson előadást az érdekképviseletről és érdekérvényesítésről. Arra kért minket a szervező, a Szocio East Egyesület, hogy mutassuk be a tizenöt kelet-magyarországi civil szervezet hallgatóinak a téma gyakorlati megvalósítását.
Bő egy hónap állt rendelkezésünkre, a felkészülésre. A csoport gyorsan kijelölte a három tagot a feladatra, akik azonnal nekiláttak a program megtervezésének. Egy hét alatt véglegesítették, amit a csoport el is fogadott. A második hét a felkészülés jegyében telt el, majd három AVM tag segítségével az ismeretlenebb témákat gyakoroltuk. Az utolsó héten egy bőröndre való ismertető anyagot szedtünk össze és osztottunk háromfelé, hogy a vonattal el tudjuk szállítani.
Még a vonaton is készültünk az öt órás bemutatóra. A főszervező nagyon kedvesen fogadott minket a pályaudvaron. Az ebéd előtt kivitt bennünket Sós-tóra, ahol sétáltunk majdnem egy órát. Az ebéd ízletes volt, de ekkor feltűnt, hogy csak nyolc hallgató van jelen. Kiderül, hogy minket a százhúsz órás képzés legutolsó etapjára hívtak meg a TASZ és a Green Peace lemondása miatt. Az ebéd után még hárman távoztak a kis hotelből, így végül is öt hallgatóval szemben ültünk le az előadóterembe. Kellemetlen érzéssel, de belevágtunk a csoportunk ismertetésébe.
A bemutatkozás közben egy AVM kitűző átadásával tiszteletbeli taggá avanzsáltuk az öt hallgatót és a főszervezőt. A csoportot felváltva mutattuk be. Közben filmet is vetítettünk az AVM munkásságáról, mely nagy sikert aratott a közönségünk körében. A mondandónk felénél azonban még ketten elkezdtek készülődni. Távozásukkor elmondták, hogy mennyire megdöbbentek azon, hogy milyen sok dolgot és milyen profin végez egy önkéntesekből álló szerveződés. Ez nagyon jól esett nekünk, de a hallgatóság hiányát sajnos nem pótolta kellően. A többiek is jelezték, hogy hamarosan menniük kell, mert indul a vonatuk. Ekkor még az anyagunk kétharmadánál sem tartottunk. Végül is megnyirbálva a felkészülési anyagunkat, másfél órával a tervezetnél előbb be kellett fejeznünk az előadást.
Egy cigi mellett még rengeteg kérdést tettek fel a kelet-magyarországi civil szervezetek képviselői, és csodálkozásukat fejezték ki, majd távoztak. Alig maradt időnk az elérhetőségek begyűjtésére. A komoly dolgok mellett sajnos kimaradt egy szituációs és egy labirintus-játék is, ami biztosan nagyon tetszett volna a képzésen részt vevők maradékának is, de azoknak is, akik el se jöttek az utolsó napra.
A szervezővel bőven maradt időnk a kiértékelésre, mielőtt kiszállított volna a pályaudvarra. Az alacsony részvétel ellenére nagyon hasznos volt ez a lehetőség az AVM-nek. Felkészülésünk majdnem felért egy százhúsz órás képzéssel, ráadásul még honoráriumot is kaptunk érte – aminek a felét a csoport közös kasszájába szándékozunk betenni.
A pont az i-re az volt, mikor kiderül, hogy a helyjegyünk olyan helyre szól, ami nem is létezik. Ettől függetlenül találtunk helyet, ahonnan csak egyszer állítottak fel bennünket Debrecenben. A kellemetlenség ellenére Mókus Úr társunk végigaludta a háromórás utat. Rengeteg tanulsággal érkeztünk haza, amit majd kiértékelünk a sok munkánk közben is.
2011. május 31. Erdős B. Gyula
Nyíregyháza, de csodás
A Város Mindenkié csoport felkérést kapott, hogy Nyíregyházán 15 főnek mutassuk be a csoport alakulását, működését, elveit, s azt, hogyan is működünk immár lassan két éve, mint csoport s miért nem vagyunk szervezet. A csoport választott ki engem s még 2 társamat, hogy e nemes feladatott megoldjuk.
Nagyon sokszor ültünk le beszélni, kiosztani a szerepeket, s még főpróbát is tartottunk a csoporttagjainknak. Így jött el a várva várt szombat és én nagyon izgultam annak ellenére, hogy többször voltam már osztályfőnöki órákon diákoknak előadást tartani, de ez most 6 óra előadásnak indult.
Az út jó volt, s szerencsésen le is érkeztünk, vártak is minket. A szállodában a papírmunka s a frissítők után jutott arra is idő, még hogy a szervező hölgy levitt minket a gyönyörű Sóstóra. Miután visszajött értünk, ebédeltünk, s megkezdődött a munkánk. Sajnos a 15 fő helyett csak 7 fő volt jelen, de ők lelkesen hallgatták az előadást. Egyszer csak közölték, hogy 2 főnek el kell menni, mert megy az utolsó vonat. Picit csalódottak lettünk, mert ezután megtudtuk, hogy a többiek se maradnak a megbeszélt időpontig, így 5 perc szünetet kértünk, s megbeszéltük, mit hagyunk ki, mi az ami fontos. Amikor a két hölgy elment 3 órakor, ők azt mondták, hogy nem azért nem kérdeztek, mert nem érdekes, hanem éppen azért mert csak ámultak s csodálták a csoportunk eddigi tevékenységét. Az idő fogyott, de azért mi megpróbáltunk sok-sok információt elmondani, s ők is kérdeztek.
Összességében, úgy érzem, hogy mi jók voltunk, csak a hallgatók voltak már nagyon fáradtak, hisz ők már csütörtökön, pénteken, s szombaton is előadásokon ültek. A végén mind a hárman kaptunk egy kérdőívet, ahol én meg is jegyeztem, hogy egy ilyen előadást nem érdemes a 120. óra végére hagyni, amikor már minden hallgató fáradt.
2011. június 2. Csurika
