A Város Mindenkié csoport képviseletében részt vettem a Szociális munka etikai dilemmái című akkreditált szakmai tanácskozáson, melyet 2010. szeptember 23-án rendeztek meg Kaposváron.

 A konferenciára érkezők többnyire bentlakásos intézményekből jöttek, sokan véleményem szerint kizárólag az 5 db kreditpontért. Csak a szervezők hoztak magukkal témát: azt az etikai kérdést vetették föl, hogy szabad-e ajándékot elfogadni az ellátást igénybe vevő személytől. A konferencia megállapította, hogy nem, mert ez etikátlan. Eddig is így szerepelt az etikai kódexben, tehát ez így is marad.

 Egyedül én vetettem fel három problémát. Először is, a kliens szó irritálja a hajléktalan embereket, helyette azt javasoljuk, hogy a szociális munkás legyen szolgáltató, az ügyfele pedig legyen szolgáltatást igénylő, vagy szolgáltatást igénybe vevő. A „kiszolgáltatott” verziót elvetettük. Másodszor, egyhangúan elfogadtuk, hogy törölni kell az etikai kódexből azt a 16. pontban szereplő tételt, hogy etikátlan, ha a szociális munkás (szolgáltató) közvetlen munkatársi kapcsolatban van az ellátást igénylő személlyel. Sikerült meggyőznöm őket arról, hogy ez nem etikátlan. Sőt, inkább az eddigi gyakorlat etikátlan, mely kizárta, hogy szociális munkás közvetlen munkatársa lehessen ügyfelének. A harmadik felvetésemet, miszerint a kliens szó meghatározását a kódex végén ki kellene egészíteni azzal, hogy a szociális munkás és a kliens egyenlő felekként működnek, azzal söpörték le, hogy a kliens szót úgyis kivesszük a kódexből, tehát a meghatározás fölösleges. Nem baj, majd üt év múlva, a szolgáltatást igénylő kifejezés meghatározásánál újból próbálkozunk.

 2010. szeptember 28.                                                                                      HoCsi