A Város Mindenkié sok email-váltás után 2010. július 21-re időpontot kapott Gegesy Ferenctől, Ferencváros polgármesterétől. E találkozóra azért volt szükség, mert az ő kerületében (ahogy a főváros mindegyikében!) sok ember él olyan házakban, amik nagyon rossz állapotban vannak, és olyan családok is vannak, akik a magas hitel miatt fognak utcára kerülni.
A találkozóra hárman mentünk, köztük egy a kerületben élő, bedőlt hiteles anyuka. Gegesy úr egyből fogadott is minket, s mi átadtuk neki a napirendi pontokat. Arra kértük többek között, mondja el, milyen sorsa lesz a Koppány utca 3-hoz hasonló rossz állapotú házaknak és a lakóiknak.
Gegesy Úr elmondta, hogy nagyon sok ház van a kerületben, amit feltérképeztek s most felújításra várnak, de lehet, hogy mire odaérnek, le kell majd bontani – ilyen a Koppány utca 3 is. Mivel a lakók között nagy a bizonytalanság házuk sorsával kapcsolatban, arra kértük Gegesy Urat, hogy értesítse a lakókat, hogy az épület jelenleg felújításra vár, és várhatóan hány évet kell várni a felújításra (úgy tűnik még kb. 5-10 évet…).
Felhoztuk az „önkényes” lakásfoglalók ügyét is. Sajnos a polgármester nem sikerült meggyőzni az emberhez méltó elhelyezés biztosításáról, csak méltányossági alapon (pl. „régóta ott lakók”) hajlandó foglalkozni az üggyel. Viszont felhívtuk a figyelmét, hogy tapasztalataink szerint a családsegítő központban nem minden ügyfél kap meg minden szükséges információt helyzete megoldásához. Erre a polgármester megígérte, hogy utánanéz a családsegítő működésének.
Az üresen álló lakásokkal kapcsolatban sajnos nem sikerült lényegi előrelépést elérni. Megtudtuk, hogy azért van kb. 118 üres szociális bérlakás a kerületben, mert vannak krízis helyzetek, amikor azokból kell gyorsan kiutalni lakást. Aminek nagyon örültünk viszont, hogy fogadókészséget mutatott a Habitat for Humanity által javasolt felújítási modell iránt (ennek lényege, hogy a lakók hátralékába beszámítják a felújítás során végzett munka bérét), de konkrét javaslatot vár tőlünk az asztalára.
A Polgármester Úr azt is elfogadta, hogy kikerüljön a hatályos önkormányzati rendeletből az, hogy legalább öt évet kell várni a szociális pályázatos lakásokra (noha, ahogy elmondta, a „gyakorlatban ez úgyis mindegy, 10 évet kell várni sajnos”).
A bedőlt lakáshitelesekkel nem igazán akar foglalkozni, mivel úgy érzi, nem az önkormányzatra tartozik helyzetük megoldása. Ebben nem értettünk egyet, s ebből adódóan volt egy kis feszültség is. A Magyar Fejlesztési Bank által nyújtott hitelt teljesen elutasította. Szerinte nem éri meg hitelre szociális bérlakásokat szerezni, mert nem jelentenek valós vagyont az önkormányzatnak. Helyzetükért a bedőlő hiteleseket hibáztatja, segíteni nekik is csak egyedi méltányosság alapján hajlandó.
Mindent összevetve, a találkozót jónak értékeljük, s még lesz folytatása is, hiszen van még nagyon sok kérdésünk. Már az is nagy eredmény hogy hajlandó velünk beszélni, tőlünk tanácsot elfogadni, s ha megvannak a kész terveink, akkor több is lesz belőle, mint hogy meghallgat minket. Bár tudjuk, hogy nem lehetünk a találkozóval teljesen megelégedve, ez a kis lépés a mi szemszögünkből nézve már nagy lépésnek számít!
2010. július 29. Csurika & VoB
A találkozó jegyzőkönyve innen letölthető.