Az első rendezvény, melyre több mint egy hónap felkészülési idő állt rendelkezésünkre. Pár napon belül készen állt egy komplett terv, mely az addigi jól bevált hajléktalansági totón kívül tartalmazta az eddig még egyáltalán nem kihasznált élőkönyvtárat. A fesztivál keretében új dolgokat is beterveztünk a hajléktalanság és A Város Mindenkié csoport bemutatása érdekében.
Kiállítást terveztünk be a VAGYUNK Otthontalan Művészek Önsegítő Egyesülete segítségével. Szintén a művészeti egyesület és az Új Színház közreműködésével szerveztük meg a két irodalmi estet, melyen be kívántuk mutatni az6 otthontalan művészek második antológiáját, az Alkonyattól pirkadatig kiadványt. Egy másik helyiségben terveztünk két politikai beszélgetést. A tornateremben pedig folyamatos filmvetítést az eddigi tevékenységünkről. A legizgatottabban viszont egy szerepjátékot vártuk, melyet az élőkönyvtárral egy helyszínen kívántunk kipróbálni.
A tervet az emberek beszervezése – kb. húsz tagunk jelentkezett -, és a propagandamunka követte. A szolgálatokat mindenki nagyon szívesen vállalta. A program véglegesítése után harmincöt középiskolának és húsz HÖK tagnak küldtük el a plakátot. Ezentúl még körülbelül száz darab plakát került a közeli vendéglátó egységekbe és a szociális szféra különböző egységeibe. Elektronikusan pedig többszáz embert értesítettünk a rendezvényünkről. Sajnos a Tűzraktér propagandája elég későn adta hírül az eseményt.
A meghirdetett kezdés előtt egy órával már több AVM-es társam érkezett meg a helyszínre. Egy óra alatt nagyjából végeztünk is a dekorációval, habár elég lassan teljesültek a kívánságaink. Három órakor még híre-hamva sem volt az érdeklődőknek, annál inkább egy kiadós esőnek. Ettől függetlenül elkezdtük vetíteni az eddigi munkásságunkról szóló filmet, melyet ugyan csak a saját tagjaink néztek az elején. Fél négy tájban érkezett az első érdeklődő, két fiatal tanuló a Radnóti Gimnáziumból. Utánuk már kezdtek szállingózni az ismerős és nem ismerős érdeklődők.
Már az Otthontalan Művészek Önsegítő Egyesületének, a VAGYUNK-nak a kiállítását is megtekintették páran, így négy óra után már érdemes volt megkezdeni a hajléktalan művészek felolvasó estjét. Az „Alkonyattól pirkadatig” című hajléktalan antológiából két hivatásos művész és öt szerző olvasott fel a tíz fő alatti nézőközönségnek. Az előadás sikerét segítette a hivatásos előadók jelenléte is.
Az irodalmi előadás alatt azonban már gyülekeztek az első beszélgetés részt vevői. Az aktívizmus vagy karitász címen elindított beszélgetésben jótékonykodó szervezetek vezetői és aktivista társunk mutatták be tevékenységük lényegét, majd parázs vita született a nézőkkel együtt, hogy melyik a fontosabb. A moderátornak elég nehéz dolga lett, hiszen ekkorra már megtelt a szoba, és szinte mindenki hozzá akart szólni a témához. Tíz perccel el is húzódott a beszélgetés.
Eközben fény derült arra, hogy a szituációs játék és az élőkönyvtár egyszerűen nem működik egy külön pincehelyiségben, ezért ezeket, a lehetőségeket is a regisztrációs terembe helyeztük át. Éppen jókor, mert öt perc múlva egy pszichológus hölgy konkrétan az élőkönyvtárat kereste. Rugalmaságunknak köszönhetően végre elindult az élőkönyvek kikölcsönzése. A maradék öt óra alatt ötször kölcsönöztek ki három önkéntesünket, akik mind a köztéren élnek.
A második irodalmi esten már többen vettek részt valószínűleg a későbbi kezdésnek köszönhetően. Ezen is hivatásos színészek és az antológia szerzői közösen olvastak fel a könyvből.
Az utolsó programunk szintén egy beszélgetés volt a Sqattolás külföldön és itthon címmel. Közben kb. negyven totót, töltettünk ki a hajléktalanság témájában. A második beszélgetés talán még nagyobb aktivitást hozott. Olyannyira, hogy a parázs beszélgetés több mint fél órát túl lépte a kiszabott időt.
A program végül is igen jól sikerült. Mindössze a szituációs játék nem vált be. Ellenben most először működött az élőkönyvtár. Több mint ötven új ember ismerte meg a csoportunkat és munkáját a szórólapokon és beszélgetéseken keresztül. A terv tömörségét a huszonegy aktivista jól oldotta meg. További kapcsolatok épültek az itteni találkozásokra.
2010.01.07. Balog Gyula
