Ülünk egy nagy teremben és a stratégiákról, munkacsoportokról, céljainkról beszélgetünk. Tervezgetjük, hogyan tehetnénk jobbá a hajléktalanok helyzetét Magyarországon. Apró célok vezetnek a nagyobb és nagyobb célok felé. Apró győzelmek vezetnek el a nagyobb és nagyobb győzelmek felé. Még a kezdetek kezdetén tartunk, de mélyen belül hiszem és tudom, hogy ebben az összefogásban hatalmas erő van.

Ahogy nézem ezt az egyelőre még kicsi ám lelkes csapatot, melynek én is tagja vagyok, megtelik a szívem reménnyel, örömmel és szeretettel. Az ügyünk új célt és irányt szab az életemnek. Nekem ezt jelenti ez a kezdeményezés, ezek jó és tiszta célok.

A Város mindenkié és hogy valóban az is lehessen, hatalmas út áll még előttünk. Háború ez egy picit, lesznek, akik kiesnek közülünk, lesznek, akik megmaradnak, lesznek, akik meghátrálnak az ügyünk mögül, lesznek újabbak, akik mellénk, közénk állnak. De az, hogy megalakultunk meg kell, hogy mozgassa a magyarországi civil társadalmat is. A kő, amit a tóba dobtam, mikor gyerek voltam, hullámtörőket vetett és felkavarta az állóvizet. A város mindenkié és mi együtt megyünk csak előre. Ezek az én gondolataim ezen az augusztus végi estén.

Budapest, 2009. augusztus 26.