Még szeptemberben azért fordultunk a nyilvánosság előtt a Kőbányai Önkormányzathoz, hogy állítsa le egy 72 éves, az önellátásban segítségre szoruló, krónikus beteg nő kilakoltatását. Az idős hölgy a krónikus obstruktív tüdőbetegsége (COPD) miatt oxigénpalack rendszeres használata nélkül nem kap elég levegőt, emellett rákos megbetegedésben, szívelégtelenségben és gerincbetegségben szenved, valamint több pszichiátriai betegséggel is diagnosztizálták. Az utóbbiak, illetve a belátási képessége csökkenése miatt folyamatban van az idős hölgy gondnokság alá helyezése, és még korábban kérelmezte az idősotthoni elhelyezését is – amihez azonban a hosszú várolisták miatt értelemszerűen több időre van szükség. A hajléktalanná válással fenyegetett kőbányai polgár számára az ügy korábbi szakaszában az Utcajogász biztosított jogi képviseletet.
A kőbányai polgármesteri hivatal munkatársa 2025. szeptember 23-án reggel, a kilakoltatás kitűzött időpontja előtt másfél órával jelezte, hogy az önkormányzat három hónappal elhalasztotta a kilakoltatást. Ez az időszak, együtt a november 15-ével kezdődő és április 30-ig tartó téli kilakoltatási moratóriummal elvben elegendő időt biztosított volna az ügy megnyugtató rendezésére: akár az idős hölgy bérleti jogviszonya rendezésére (vagy korábbi otthonában, vagy egy másik önkormányzati bérlakásban), illetve olyan tartós bentlakásos, ápolást-gondozást nyújtó intézményi ellátás – vagy támogatott lakhatás szolgáltatás – megszervezésére, amely esetleg az otthonából is elérhető szociális és egészségügyi szolgáltatásoknál megfelelőbb választ tud adni lakhatására, illetve egészségi és pszichiátriai problémáira, aktuális ápolási-gondozási szükségleteire. Az ügy a Kőbányai Önkormányzat jogsértő fellépése nyomán azonban váratlan és veszélyes fordulatot vett.
A kilakoltatás szeptemberre kitűzött napján az idős hölgy nem tartózkodott az ingatlanban: néhány napra rokonok fogadták be annak érdekében, hogy ne kelljen átélnie azt a traumát, amit a hatósági erőszakkal történő kilakoltatása jelent. Amiatt, hogy a stressz hatására még nehezebben veszi a levegőt és gyakran fullad, a kilakoltatás potenciálisan életveszélyes lehetett volna a számára. Az idős hölgy lényegében minden ingósága – az ágyától és a ruhásszekrényétől át az evőeszközökig minden – a lakásban maradt, ő azonban a kilakoltatás utolsó pillanatban történő leállítása után nem tért azonnal vissza a lakásba, mert felmerült, hogy a kényszerű rokonlátogatás esetleg lehetőséget adna egy nagyobb takarításra, az önkormányzati lakóház több lakásában is visszatérően előforduló poloskák elleni hatékonyabb fellépésre, illetve egy tisztasági festésre. Minderre azonban nem kerülhetett sor, mivel az önkormányzat, illetve annak vagyonkezelő cége lezárta a lakást, és jogalap nélkül megfosztotta őt a lakása birtokától – amit a lakáskiürítés elhalasztása, majd egészen májusig a téli kilakoltatási moratórium is védelmezett volna.
Az önkormányzat – a kőbányai polgármesteri hivatal ügyintézője, a lakásgazdálkodásért felelős alpolgármester és a polgármester – többször, illetve A Város Mindenkié csoport meghatalmazással eljáró önkéntes munkatársának is megtagadta, hogy felhagyjanak a lakás birtoklásának a jogalap nélküli akadályozásával, és biztosítsák az idős hölgy számára az otthonába való visszajutást. Az önkormányzat annak ellenére sem hagyott fel az idős hölgy birtokának a jogsértő akadályozásával, hogy ő közben utcára került. Napok teltek el úgy, hogy utcáról mentő szállította kórházba, ahonnan rövid idő után ismét utcára került, majd ismét mentő szállította kórházba.
A polgármesteri hivatal illetékes munkatársai és tisztviselői mindezek miatt jelentős jogtalan hátrányt okoztak az idős hölgynek, ami felveti a Büntető Törvénykönyv 305. §-a szerinti hivatali visszaélés gyanúját. Mivel az ily módon előállt helyzet a több súlyos krónikus betegségtől, illetve diagnosztizált pszichiátriai problémáktól szenvedő, oxigénpalack használatára rászoruló idős hölgy egészségét, testi épségét is veszélyeztette, és az otthonától megfosztott polgár egészégi állapotával az önkormányzat is pontosan tisztában volt, akár a Büntető Törvénykönyv 165. §-a szerinti foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés gyanúja is felmerülhet az ügyben.
Az önkormányzat korábban lakóközösségi konfliktusokra hivatkozott a kilakoltatással kapcsolatban. Minden lakóközösségnek jogos érdeke a nyugalom, és hogy a szomszédok betartsák a közösségi együttélés szabályait. Ezt nyilván nem vitattuk, mint ahogyan azt sem, hogy a végül jogsértő módon hajléktalanná tett idős hölgy viselkedése – elsősorban a pszichiátriai problémáival összefüggésben – korábban valóban okot adott jogos panaszokra.
Még a kilakoltatás kitűzött időpontja előtt alkalmunk volt az idős hölgy több szomszédjával személyesen beszélgetni. Nem tudtunk minden ott lakót elérni, az általunk elért szomszédok közül azonban legtöbben aláírták azt a nyilatkozatot, amelyben arra kérték az önkormányzatot, hogy ne tegye hajléktalanná a szomszédjukat, és biztosítsa, hogy az otthonából az egészségi és pszichés állapotának megfelelő ellátásba költözhessen majd át. Egy szomszéd nem írta alá a nyilatkozatot, mert félt attól, hogy ez hátrányos következménnyel járhat rá és a családjára nézve. Élőszóban azonban ez a szomszéd is azt mondta el, hogy nem szeretné, hogy utcára tegyék az idős hölgyet (amint fogalmazott: „felőlünk maradhat”).
Egyébként sem gondoljuk helyesnek, ha – amint azt gyakran tapasztaljuk kormánypárti és ellenzéki vezetésű kerületekben egyaránt – egy önkormányzat az egyik fél kilakoltatásában és hajléktalanná tételében látja a lakóközösségi konfliktusok „megoldását”. Ha egy önkormányzat úgy ítéli meg, hogy a szomszédsági viszonyok tarthatatlanok és helyrehozhatatlanok, akkor sem a hajléktalan budapestiek számának a növelése a megoldás, hanem egy cserelakás biztosítása.
A „hajléktalanszállók” nem arra valók, hogy az önkormányzatok oda deportálják azokat a rászoruló lakosaikat, akiktől – ahelyett, hogy segítenének nekik – meg akarnak szabadulni.
Ezzel kapcsolatban nem a saját értékítéletünket, hanem a hatályos törvényi szabályozást kérjük számon a Kőbányai Önkormányzaton. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény egyértelmű rendelkezése szerint ugyanis
a Kőbányai Önkormányzat kötelező feladata a „hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása” (23. § (5) 12.).
Ebben az ügyben ennek az ellenkezője történt. A Kőbányai Önkormányzat nem csupán nem biztosította a hajléktalanná válás megelőzését, hanem hajléktalanná tette egy lakosát, aki ennek következtében jelenleg egy hajléktalan személyek számára fenntartott éjjeli menedékhelyen kényszerül majd eltölteni a karácsonyt is.
Súlyosbító körülmény, hogy
a Kőbányai Önkormányzat mindezt egy 72 éves, tüdőbeteg, rákbeteg, gerincbeteg és a pszichiátriai problémái miatt is kiemelten sérülékeny polgárával szemben követte el úgy, hogy nem a végrehajtási törvény által előírt eljárásban, hanem a törvényi kereteken kívül, illetve azok megsértésével fosztotta meg őt az otthonától.
A munkánk során sajnos nagyon gyakran tapasztaljuk, hogy önkormányzatok anélkül járnak el a lakásgazdálkodási és végrehajtási ügyekben, hogy tekintetbe vennék a hajléktalanná válás megelőzésének a biztosításával kapcsolatos törvényi kötelezettségüket, illetve általában az intézkedéseik súlyos emberi következményeit. Ebből a lesújtó mezőnyből is kiemelkedik azonban a felelőtlenségnek és gondatlanságnak az a szintje, amit ebben az ügyben a Kőbányai Önkormányzat tanúsított.
Ismételten felszólítjuk a Kőbányai Önkormányzatot, hogy tartsa be a törvényeket, vizsgálja felül az álláspontját, és legalább addig biztosítsa az idős hölgy lakhatását, ameddig a bentlakásos ápolást-gondozást nyújtó intézményi elhelyezése egyrészt feltétlenül indokolttá, másrészt megoldhatóvá válik!
Továbbá felajánljuk a közreműködésünket a Kőbányai Önkormányzat számára általában a lakásgazdálkodás és családsegítés jelenlegi, visszás gyakorlatainak az olyan áttekintéséhez, amelynek nyomán biztosíthatóvá válik, hogy azok megfeleljenek a törvényesség, a jogbiztonság, a szakmai elvárások és az alapvető emberség követelményeinek; illetve a konkrét ügyben is a pszichiátriai beteg személyek számára nyújtott támogatott lakhatás kerületi biztosításához.
[A kiemelt kép forrása: kobanya.hu]