Oxigénpalackkal utcára? Egy 72 éves, súlyos beteg nő kilakoltatásának a leállítását kérjük a Kőbányai Önkormányzattól

Azért fordultunk, immár a nyilvánosság előtt is a Kőbányai Önkormányzathoz, hogy állítsa le egy 72 éves, az önellátásban segítségre szoruló, krónikus beteg nő kilakoltatását. Az idős hölgy a krónikus obstruktív tüdőbetegsége (COPD) miatt oxigénpalack rendszeres használata nélkül nem kap elég levegőt, emellett  rákos megbetegedésben, szívelégtelenségben és gerincbetegségben szenved, valamint  több pszichiátriai betegséggel is diagnosztizálták. Az utóbbiak, illetve a belátási képesség csökkenése miatt folyamatban van az idős hölgy gondnokság alá helyezése, és a lánya segítségével kérelmezte az idősotthoni elhelyezését is.

Az ügy sürgős, hiszen a végrehajtótól kapott értesítő szerint a kiemelten sérülékeny idős hölgy 2025. szeptember 23-án reggel utcára kerülne – ha csak D. Kovács Róbert polgármester nem függeszti fel a végrehajtási eljárást legalább addig, ameddig valamilyen megfelelő intézményi elhelyezés nem áll az idős hölgy rendelkezésére  (a tartós bentlakásos, ápolást nyújtó intézményekbe való bekerülés nem megy egyik napról a másikra).

Az önkormányzat lakóközösségi konfliktusokra hivatkozik a kilakoltatással kapcsolatban.

Minden lakóközösségnek jogos érdeke a nyugalom, és hogy a szomszédok betartsák a közösségi együttélés szabályait. Ezt nyilván nem vitatjuk, és soha nem is vitattuk.

Azt sem vitatjuk, hogy a kilakoltatással fenyegetett idős hölgy viselkedése korábban valóban okot adott jogos panaszokra.

A héten azonban volt alkalmunk az idős hölgy több szomszédjával személyesen beszélgetni. Nem tudtunk minden ott lakót elérni, az általunk elért szomszédok közül azonban legtöbben aláírták azt a nyilatkozatot, amelyben arra kérik az önkormányzatot, hogy ne tegye hajléktalanná a szomszédjukat, és biztosítsa, hogy az otthonából az egészségi és pszichés állapotának megfelelő ellátásba költözhessen majd át. Egy szomszéd nem írta alá a nyilatkozatot, mert félt attól, hogy ez hátrányos következménnyel járhat rá és a családjára nézve. Élőszóban azonban ez a szomszéd is azt mondta el, hogy nem szeretné, hogy utcára tegyék az idős hölgyet  (amint fogalmazott: „felőlünk maradhat”).

Egyébként sem gondoljuk helyesnek, ha – amint azt gyakran tapasztaljuk kormánypárti és ellenzéki vezetésű kerületekben egyaránt – egy önkormányzat az egyik fél kilakoltatásában és hajléktalanná tételében látja a lakóközösségi konfliktusok  „megoldását”.

Ha egy önkormányzat úgy ítéli meg, hogy a szomszédsági viszonyok tarthatatlanok és helyrehozhatatlanok, akkor sem a hajléktalan budapestiek számának a növelése a megoldás, hanem egy cserelakás biztosítása.

A „hajléktalanszállók” nem arra valók, hogy az önkormányzatok oda deportálják azokat a rászoruló lakosaikat, akiktől – ahelyett, hogy segítenének nekik – meg akarnak szabadulni.

A hajléktalan személyek számára szállást biztosító éjjeli menedékhelyek és hajléktalan személyek átmeneti szállásai a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 84. § (1) és (2) bekezdése szerint kizárólag önellátásra képes hajléktalan személyek részére biztosítanak szállást. A kilakoltatással fenyegetett idős hölgy ennek a feltételnek nem felel meg.

A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény egyértelmű rendelkezése szerint viszont a Kőbányai Önkormányzat kötelező feladata a „hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása” (23. § (5) 12.).

A főváros hajléktalanügyi stratégiája szerint a kerületi önkormányzatok a hajléktalansággal kapcsolatban a „speciális szükségletű” (ápolásra-gondozásra szoruló, pszichiátriai vagy szenvedélybetegséggel rendelkező) hajléktalan emberek ellátásának a megoldatlanságát tartják a legsúlyosabb problémának. A probléma megoldásának a legelső előfeltétele a józan ész, az emberség és ráadásul még a hatályos törvényi szabályozás szerint is az, ha az önkormányzatok nem teszik hajléktalanná a rászoruló, sérülékeny, ápolásra-gondozásra szoruló, pszichiátriai beteg lakosaikat.

Mindezek miatt, immár a nyilvánosság előtt is arra kérjük a Kőbányai Önkormányzat vezetését, hogy:

  • szeptember 23. kedd reggel ne lakoltassák ki az idős, súlyos beteg lakosukat;
  • legalább addig mellőzzék a kilakoltatás újraindítását, ameddig az idős hölgy számára nem áll rendelkezésre olyan tartós bentlakásos, ápolást-gondozást nyújtó intézményi ellátás (vagy támogatott lakhatás szolgáltatás), amely a jelenleg az otthonából is elérhető szociális és egészségügyi szolgáltatásoknál megfelelőbb választ tud adni az egészségi és pszichiátriai problémáira.

A Kőbányai Önkormányzattal csoportunk egyes ügyekben jó szakmai együttműködést tudott kialakítani; más ügyekben sajnos arra kényszerültünk, hogy élőlánccal akadályozzuk egy, a meggyőződésünk szerint indokolatlan és igazságtalan kilakoltatás végrehajtását. Mint mindig, ebben a nehéz ügyben is, az utolsó pillanatig is arra törekszünk, hogy sikerüljön közösen megoldást találnunk. A kilakoltatás tervezett időpontjáig hátralévő rövid időre tekintettel azonban elkerülhetetlennek tartottuk, hogy immár a nyilvánosság előtt is megszólítsuk a kerület vezetését.