A Város Mindenkié csoport hosszú évek óta küzd a kilakoltatások ellen, és nyújt segítséget kilakoltatással fenyegetett polgároknak a hajléktalanná válás megelőzésében. Olyan kilakoltatások ellen is fellépünk, amelyek a hatályos végrehajtási jog szabályainak megfelelnek, meggyőződésünk szerint azonban alapvető jogokat sértenek, illetve nem összeegyezethetőek az önkormányzatok hajléktalanná válás megelőzésével kapcsolatos törvényi kötelezettségével. Ebben az ügyben azonban az általában jellemző szociális és lakásügyi mulasztások mellett konkrétabb visszaélések is felmerülnek. 

A végrehajtó 2025. július 11. péntek délelőttre tűzte ki két rászoruló pesterzsébeti lakos kilakoltatását abból a komfort nélküli, mindösszesen 19 m2-es lakásból, amelyben mindketten születésük óta élnek. 

A 62 éves, rokkantsági ellátásban részesülő nőt és közfoglalkoztatottként dolgozó fiát már korábban megpróbálták elüldözni az otthonukból: hamisított meghatalmazással adták el a lakásukat. 2021 márciusában Dobi Dorián (aki a nyilvánosan elérhető információk alapján egyébként egy ismert ingatlanközvetítő hálózat csoportvezető értékesítője) egy hamis meghatalmazással eljáró személytől vásárolta meg a lakást. Dobi Dorián elmondása szerint 2,5 millió forintot adott át ennek a személynek (tehát nem a családnak), és a tulajdonjoga a tulajdoni lapra is bejegyzésre került. Az adás-vétellel kapcsolatban nehéz bármilyen jóhiszeműséget feltételezni, hiszen a vételár messze elmaradt még az árverést megelőzően hivatalból elvégzett értékbecslés során megállapított ártól is, ráadásul a vevő maga is elismerte, hogy a család sosem említette számára, hogy eladnák a lakásukat, noha évek óta ismerték egymást. 

Az otthonuk tőlük csalással elvett tulajdonjogát a családnak sikerült a bíróságon visszaszereznie: a 2023 májusában megszületett bírósági végzés megállapította, hogy az adás-vételi szerződés semmis, és intézkedett a család tulajdonjogának a visszaállításáról. Az ügyben csalás bűntette és más bűncselekmények miatt az ügyészség idén májusban nyújtott be vádiratot a Budapest XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bírósághoz. 

Az ügy egy kiemelkedően felháborító – és abszurd – mozzanata, hogy azt a 2.5 millió forintot, amit az utóbb semmisnek nyilvánított adás-vételi szerződés nyomán Dobi Dorián állítólag a hamis meghatalmazással eljáró személynek átadott, a csalás áldozatain, vagyis a lakás valódi tulajdonosain követelte – ügyvédi költségekkel együtt összesen 3 millió forintot. Ráadásul, a hasonló visszaélésekre sajnos lehetőséget adó fizetési meghagyásos módszerrel sikerült elérnie, hogy a jogosulatlan követelés végrehajthatóvá váljon. Ezt is nehéz jóhiszeműen értelmezni, hiszen azt a rendőrségi meghallgatásán ő is elismerte, hogy a hamis meghatalmazással eljáró személy sosem igazolta számára a vételárnak a család részére történő átadását (ahogyan abban Dobi Dorián és a hamis meghatalmazással eljáró személy az előbbi elmondása szerint megállapodtak).

Később, jórészt a társasház felé kialakult tartozások miatt a bíróság elrendelte a család otthonának az elárverezését. Ezzel kapcsolatban fontos körülmény, hogy a család már 2018-ban a kerületi jegyzőhöz fordult panasszal amiatt, hogy a társasház olyan nagy mértékben és indokolatlanul emelte meg a közös költséget, hogy az ellehetetleníti az alacsonyabb jövedelmű tulajdonosokat. A társasház 2018 novemberi közgyűlésének a jegyzőkönyvében pedig az szerepel, hogy „a tulajdonosok ismét felemelték a szavukat a közös költség Dobi Dorián által javasolt összege ellen”, majd a szavazáson kizárólag 514/1000 eszmei hányad szavazott igennel a közös költség összegére. A társasház 514/1000 eszmei hányadát kitevő üzlethelyiség 2018 és 2024 között egy olyan személy tulajdona volt, aki Dobi Doriánnal együtt tulajdonolja és vezeti a Dél-budapesti Ingatlanfejlesztő Kft.-t (2024 óta pedig egy olyan cég tulajdona, amelynek tulajdonosa és ügyvezetője Dobi Dorián közeli hozzátartozója), és a közgyűlési jegyzőkönyv szerint a tulajdonost meghatalmazottként Dobi Dorián képviselte. Időközben Dobi Doriánhoz kötődő személyek a társasház több lakását megszerezték: az egyiket szintén árverésen, egy olyan végrehajtási eljárásban, amelyben az egyik követelés jogosultja a már említett Dél-budapesti Ingatlanfejlesztő Kft. volt (a kapcsolódó végrehajtási eljárásokat pedig a végrehajtási rendszert átszövő korrupció vezető alakjaként elhíresült Dr. Schadl György folytatta le). 

A végrehajtó 2023 decemberében lakottan 9.1 millió, beköltözhetően 13 millió forintban állapította meg a család otthonának a becsértékét. Dobi Dorián – társasházi képviselőként – végrehajtási kifogást nyújtott be annak érdekében, hogy ennél alacsonyabb kikiáltási áron értékesítsék a család otthonát. Ezt szintén nehéz jóhiszeműen értelmezni, hiszen a társasház a családon követelt tartozások miatt egyébként éppen abban lett volna érdekelt, hogy a minél magasabb vételár nyomán biztosítsa, hogy az árverezés nyomán hozzájut a kintlévőségeihez.

A végrehajtó felosztási terve szerint a vételárból a hamis adásvételi szerződés nyomán rajtuk követelt 3 millió Ft-ot is kifizették, és mivel a befolyt vételár végül nem fedezte az összes állítólagos követelést, így a családot még azt követően is adósság terheli, hogy elvesztették a lakásvagyonukat.

Az árverési vevő hivatalosan egy másik személy volt, akinek a Dobi Doriánnal való kapcsolatát ugyanakkor az is mutatja, hogy a társasház egy másik lakásának tulajdonjogát csere jogcímen attól a XIX-XX. Ingatlanfejlesztő Kft-től  szerezte meg, ami a Dél-budapesti Ingatlanfejlesztő Kft. korábbi elnevezése, és amelynek Dobi Dorián az egyik tulajdonosa és vezető tisztviselője), majd – a csere után – tőle vásárolta meg Dobi Dorián közeli hozzátartozója. 

Magával a kilakoltatásra irányuló végrehajtási eljárással kapcsolatban is komoly visszásság merül fel. Dr. Berki András Végrehajtói Irodája annak ellenére tűzte ki 2025.07.11-ére a kilakoltatást, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság egy korábbi végzésében az ingatlan árverezése esetén az ingatlanból történő kiköltözésre a sikeres árveréstől számított öt hónap halasztást engedélyezett. Az ingatlan árverezésére 2025. március 24-én került sor, vagyis a bíróság által a kiköltözésre engedélyezett 5 hónapos halasztás csak augusztus végén járna le. Ezt a nyilvánvaló problémát a család által megbízott ügyvéd már korábban jelezte a végrehajtó felé, aki azonban tudomásunk szerint nem válaszolt neki a beadványára. 

A fentiek nyomán kilakoltatással fenyegetett család messze a létminimum alatti jövedelemből él, egészségi állapotuk megromlott – részben éppen azért, mert évek óta azért kellett küzdeniük, hogy legalább egyetlen szerény vagyonukból ne forgassák ki őket, hogy ne veszítsék el a mindösszesen 19 m2-es komfort nélküli lakásukat, hogy legyen valahol otthonuk. 

A fentiek alapján – Dr. Berki András bírósági végrehajtótól és a végrehajtást kérőtől – követeljük a kilakoltatás azonnali leállítását legalább addig, amíg az ügyben a család által benyújtott végrehajtási kifogásokat és a kapcsolódó feljelentéseket teljeskörűen ki nem vizsgálják!  

Ez az ügy – alulnézetből – számos rendszerszintű problémára felhívja a figyelmet a magyarországi jogrendszer működésével, ezen belül különösen a közbizalmat jelentős részben elvesztett végrehajtási rendszer visszásságaival és átláthatatlanságával kapcsolatban. Rámutat a közös költség kivetésével, valamint a fizetési meghagyásos eljárással való visszaélés rendszerszerű kockázataira, és ezek súlyos következményeire. Rávilágít arra is, hogy miként növekedhet évek alatt egy kezdetben adósságrendezéssel még elvben kezelhető mértékű tartozás akkorára, hogy az egy adott ponton túl az adósok teljes ellehetetlenüléséhez, kisemmizéséhez és gyakran hajléktalanná válásához vezet, és arra, hogy ezzel az adósságcsapdával szemben legtöbben nem férnek hozzá semmilyen érdemi segítséghez. 

Mindez akkor is igaz, ha a követelések egyébként jogosak. Nem gondoljuk azonban, hogy volna bárki, akinek a jogérzéke megengedné, hogy egy hamis adásvételi szerződés nyomán másnak kifizetett vételárat azokon hajtsák be, akiket a hamis adásvételi szerződéssel ki akartak forgatni az egyetlen vagyonukból, és el akartak űzni az otthonukból.

A fenti történet a magyarországi jogrendszer és végrehajtási rendszer működése mellett abban is tünetértékű, ami hiányzik belőle: egy olyan szociálpolitikai és lakáspolitikai rendszer, ami érdemben segített volna, segítene az érintetteknek már abban is, hogy ne egy komfort nélküli, 19 m2-es lakásban kelljen leélniük az életüket, akár annak megelőzésében, hogy még ezt is elveszítsék, és hajléktalanná váljanak.