Kőbánya Önkormányzata rendőri erővel lakoltatta ki azt a súlyos beteg férfit és 84 éves édesanyját, akiket A Város Mindenkié és a Szikra aktivistái élőlánccal igyekeztek megvédeni. A polgármester annak ellenére ragaszkodott a kilakoltatáshoz, hogy a család – alapítványi és egyházi segítséggel – az adóssága felét egy összegben rendezni tudta volna, ha az Önkormányzat hajlandó felfüggeszteni a végrehajtást.
Amint arról az AVM korábban hírt adott, a végrehajtó 2022. október 27. csütörtökre tűzte ki egy rászoruló kőbányai család kilakoltatását. A család a lakótelepi ház felépítése, 1977 óta lakott a lakásban. A tanácsi, majd önkormányzati bérlakás lakbérét évtizedekig rendben fizették.
A lakás mostanra két fő otthona: egy 55 éves, több súlyos krónikus betegséggel és 51%-os egészségkárosodással rendelkező férfi, és 84 éves édesanyja laknak benne. A család a férfi megbetegedése és hosszabb ideig tartó munkaképtelensége miatt adósodott el, mostanra jelentős mértékben. Megváltozott munkaképessége ellenére is folyamatosan keresett munkát, de csak olyan munkalehetőségekre „közvetítették ki” (pl. a hévhez talpfacserélő munkára vagy kéményseprőnek), amit életveszélyes lett volna elvállalnia.
A kilakoltatással fenyegetett férfi szívbeteg, műtéten is átesett, további szívműtét is vár rá, emellett cukorbeteg, gerincsérve, más mozgásszervi problémái is vannak, nehezen jár. 84 éves édesanyját már 40 évvel ezelőtt „leszázalékolták”, szívelégtelenségben szenved, érrendszeri problémái vannak, szintén gerinc- és cukorbeteg. Nyugdíja, az adósságokból következő végrehajtás után mindösszesen havi 60 ezer forint.
A családnak mostanra mintegy 2,8 millió forint hátraléka volt az önkormányzat felé. Ezt jövedelmi szegénységük és a több tízezer forintos havi gyógyszerkiadásuk mellett az magyarázza, hogy az önkormányzat, miután az addig kialakult hátralékuk miatt felmondta a bérleti szerződésüket, a korábbi lakbérük kétszeresét számlázta ki részükre lakáshasználati díjként. A család lakbér- és lakáshasználati díj hátraléka tehát mostanra jelentősre, de nem kezelhetetlen mértékűre nőtt.
Az Erdélyi Gyülekezet, a Hálózat Alapítvány és a Menhely Alapítvány által biztosított támogatások segítségével a család a hátraléka felét azonnal rendezni tudta volna, ha az önkormányzat hajlandó lett volna felfüggeszteni a kilakoltatásukat. A kilakoltatás leállítása tehát, azon túl, hogy ez lett volna az emberséges döntés, tisztán pénzügyi szempontból is az önkormányzat érdekében állt volna.
A kőbányai polgármester kommunikációs stábja minden bizonnyal azzal igyekszik mentegetni majd a kegyetlen, ésszerűtlen kilakoltatást, hogy ők „felajánlottak elhelyezést” a kilakoltatásra ítélt család számára. Amint azt korábban részletesen kifejtettük, a családtagok elhelyezése a „felajánlott” szociális bentlakásos intézményekben a család szétszakadásával járt volna, és nem felelt volna meg ezen intézmények funkciójának és jogszabályokba foglalt szabályozásának. Költségvetési szempontból – vagyis az adófizetők szempontjából – pedig pazarlás lett volna, amennyiben kevesebb mint egy év alatt több pénzbe került volna, mint amennyi a család fennmaradó hátraléka.
Védhetetlen gondatlanságnak és felelőtlenségnek tartjuk, hogy egy 84 éves, krónikus beteg kőbányai lakos „elhelyezését” az önkormányzat úgy gondolta elrendezni, hogy erről vele sem a polgármesteri hivatal szociális osztálya, sem a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, sem a kerületi idősgondozó hálózat egyetlen egyszer sem egyeztetett vagy beszélgetett.
Szakmai konszenzus van abban, hogy a koruk és egészségi állapotuk miatt sérülékeny emberek életében – és várható élettartamukban – alapvető jelentősége van a környezeti tényezőknek. A megszokott lakóhely és lakókörnyezet nyújtotta biztonság kiemelkedően fontos a számukra; ezért is alapkövetelmény, hogy az otthonukban tudjanak hozzájutni az állapotuknak megfelelő szolgáltatásokhoz és ellátásokhoz.
Az otthonukból és ezzel együtt a napi rutinjaikból, a megszokott környezetükből és az ahhoz kapcsolódó érzelmi kötelékeikből való kiszakításuk ezzel szemben – főleg, ha minderre nem megfelelően előkészítve, sietve és az érintett jól informált beleegyezése nélkül kerül sor – egyértelműen az állapotuk romlásával fenyeget.
Említésre méltó, hogy ugyancsak csütörtökön 10 órakor került volna sor egy idős polgár kilakoltatására egy másik kerületi önkormányzat tulajdonában lévő bérlakásból. Noha abban az esetben az önkormányzatnak meggyőzőbb érvei voltak a lakáskiürítés mellett, az önkormányzat közreműködése és nyitottsága jóvoltából sikerült minden érintett fél számára elfogadható megoldást találni, és megőrizni a rászoruló polgár lakhatását. Nehéz ügyekre is lehet megoldást találni, ha az önkormányzat döntéshozói nyitottak erre.
D. Kovács Róbert polgármester nem volt nyitott a megoldásra. Szégyellje magát.
D. Kovács Róbert szégyellje magát azért, mert kilakoltatással büntetett egy rászoruló kőbányai családot a rossz egészségi állapotukért, az abból következő elszegényedésükért, és valójában azért, mert a magyar állam hagyja nyomorba süllyedni, eladósodni és ellehetetlenülni a nehéz sorsú polgárait. Miután évtizedekig minden gond nélkül, fegyelmezetten fizették a lakbért, amíg azt meg tudták fizetni.
A család kilakoltatására azt követően került sor, hogy a rendőrség erővel eltávolította a lakáskiürítést polgári engedetlenséggel akadályozó polgárokat a végrehajtó útjából. A családot átmenetileg a barátaik fogadták be.
