Egyoldalúan mondta fel a bérleti szerződést a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő a XIII. kerületi Szabolcs utcai ingatlanra, ahol a Fővárosi Önkormányzat hajléktalan embereket ellátó kórházat működtet. 8 év után azért szakítanák meg a bérleti szerződést, mert a központi költségvetési szerv számára szeretnének irodaházat létesíteni. Az egészségügyi létesítményt 345 millió forintból alakították ki 2012-ben. Teljes rejtély és abszurdum, hogy épp egy világjárvány közepén döntenek a kórház ellehetetlenítése mellett, az irodaházakra biztosan nagyobb szükség van.
A kórházi létesítmény 2011-ben született az akkori főpolgármester, Tarlós István és Pintér Sándor kezdeményezésére. Ennek egyik oka, hogy a hajléktalanellenes intézkedések következtében világossá vált, hogy a hajléktalan embereknek sokszor nincs hova menni az utcáról. Ha valóban a hajléktalanszálló a megoldás Tarlósék szerint, ahhoz hely is kell, kórházi ellátás is kell, különben nem lehet legitim módon az utcáról elüldözni az embereket. Így adták át 2012-ben a belgyógyászati és ápolási osztályból, valamint lábadozó részlegből álló Szabolcs utcai kórházat.
Most viszont, a világjárvány közepén a kormányzó hatalomnak már nem a beteg, hajléktalan embereket ellátó kórház érdekei számítanak, amelyet pár éve sok millió forint ráfordítással alakítottak ki, hanem egy újabb irodaház létrehozása mellett döntöttek nyáron. Mintha az irodát csakis a Szabolcs utcai hajléktalan kórház helyén lehetne létesíteni, felszámolva a viszonylag jó kórházi infrastruktúrával ellátott egészségügyi intézményt.
A Város Mindenkié és az Utcáról Lakásba! Egyesület jó 10 éve hangsúlyozza, hogy a hajléktalanellátás nem megoldás, az intézményi szociális munkások minden igyekezete ellenére sem képes valós kiutat biztosítani az otthontalanoknak, hisz rendszerszintű változásra, valós – szociális érdekeket szem előtt tartó – lakáspolitikára van szükség.
A szóban forgó krónikus belgyógyászat, ápolási osztály, valamint lábadozó részleg azért bír nagy jelentőséggel, mert a 50+23 férőhelyet biztosító kórház azoknak a hajléktalan, fedél nélküli embereknek nyújt szolgáltatást, akik állandó vagy rendszeres egészségügyi ellátásra, ápolásra, különösen védett környezetre szorulnak. A kórházból elbocsátott, de önellátásra még nem képes embereknek biztos lakhatás hiányában nincs módjuk hazamenni, ahol a család ápolásában bízhatnak.
Ha a Nemzeti Vagyonkezelő április végéig nem rendezi a problémát (legalább ingatlancsere biztosításával), és továbbra is a koronavírus-járvány kellős közepén kívánja felszámolni a hajléktalan embereket ellátó kórházat, a fedél nélkül élő embereknek – miután kórházi férőhelyük megszűnik – nem lesz hova menniük.
Az itt ápoltak egészségügyi állapota sokszor még nem engedi, hogy az éjjeli menedékhelyre térjenek vissza, ahol nem tudnak számukra megfelelő ellátást, ápolást biztosítani. Így voltaképpen vagy az amúgy is leterhelt kórházakra hárul a probléma, vagy a Szabolcs utcai kórházból kidobott otthontalanok számára megfelelő egészségügyi ellátás hiányában a túlzsúfolt hajléktalanszálló és az utca lesz kényszerű választási lehetőség. Egyébként is, de különösen egy világjárvány idején mindkettő életveszélyes, nem emberhez méltó.
A Város Mindenkié és az Utcáról Lakásba! Egyesület elítéli a Nemzeti Vagyonkezelő döntését. Értetlenül állunk a kórház bérleti szerződésének felmondása előtt, de biztosak vagyunk benne, hogy még nem késő visszavonni az intézkedést, és meghosszabbítani a kórház bérleti szerződését!
