A Város Mindenkié csoportnak régi szándéka ingyenes nyilvános illemhelyekkel megoldani az egyre fokozódó köztisztasági, egészségügyi és szociális  problémát. 2017-ben az  alapvető jogok biztosának –a csoport által kezdeményezett– vizsgálata megállapította, hogy

a közterületi nyilvános illemhelyek hiánya közegészségügyi veszélyt hordoz magában, így alkotmányos alapjogok sérelmével jár.

Sajnálatosan – és helytállóan – azt is megállapította a vizsgálat, hogy nincs olyan jogszabály, mely önkormányzatoknak külön, kötelezően ellátandó feladatként írná elő ennek biztosítását, mint például a közvilágítást. A helyzet máig változatlan.

Az ombudsman tehát 2017-ben az ügyben jelentést bocsátott ki, és felkérést intézett a belügyminiszterhez, hogy vizsgálja felül a jogi szabályozást, fontolja meg a módosítás lehetőségét. Ennek azóta se lett eredménye, így sajnálatos módon az AVM kénytelen volt tovább foglalkozni a kérdéssel.

Közegészségügyi veszélyhelyzetet teremt… Kell lennie jogszabálynak, ami egy „európai kultúrnemzet” tagjai számára szolgálhat iránymutatásul, hogyan kerüljenek el közegészségügyi veszélyhelyzeteket!

És eljátszottunk a gondolattal, mi is történne, ha a címben szereplő kisökör (átlagpolgár) szeretne egy iciri-piciri vendéglátóhelyet építeni. Nem nagy tervek, csak egy-két asztal. A helyzet teljesen világos: már az engedélyezési eljárás során elbukik, ha nem tervez bele – legfeljebb 10 fő tervezett kapacitás esetén – legalább egy WC-t, avagy nem alkalmazza az építész körökben oly híres OTÉK rendeletet, mely világosan előírja: az építményeket és a szabadtéri tartózkodásra, munkavégzésre szolgáló területeket (pl. temetőt, közúti pihenőhelyet, helyhez kötött szabadtéri munkahelyet, sátortábor céljára kijelölt területet) a rendeltetésüknek megfelelő illemhely-használati és tisztálkodási lehetőséggel kell tervezni, megvalósítani és fenntartani.

Nehezen vitatható, hogy egy játszótér vagy park nemcsak, hogy szabadtéri tartózkodásra szolgál, hanem egyenesen ez a fő célja és funkciója is.

Vagyis, igenis létezik a jogszabályi kötelezettség a közterületi illemhelyek létesítésére és működtetésére.

Az sem az önkormányzati törvényben előírt önkormányzati feladat, hogy a munkavállalóik után meg kell fizetni az adóterheket, mert az ottani dolgozónak is alkotmányos joga, hogy nyugdíjba vonulhasson. Nincs is erre külön szükség, előírják ezt a munkáltatással és adózással foglalkozó jogszabályok. És az önkormányzatok – legjobb tudomásunk szerint – rendben ki is fizetik ezeket a közterheket.

Vagyis létezik jogszabályi kötelezettség a kötelező feladatkörökön túl is.

Az önkormányzatoknak éppen úgy be kell tartani azokat az alapvető szabályokat, amelyeket  sok éven át számon kértek építésügyi hatósági feladatokat ellátva. A Város Mindenkié Csoport pedig tovább dolgozik azon, hogy ennek érvényt szerezzen, mindenki érdekében, aki szeretné egy ún. európai kultúrnemzet higiéniai nívóján élni mindennapjait.

Tokodi Dániel, jogász,  A Város Mindenkié csoport aktivistája