Drága Tibi barátom!

Ezúton szeretnek Tőled, mint az AVM tagja végső búcsút venni a könnyeimmel küszködve. Ezúton szeretnem Neked mint egyik legjobb Barátomnak is az AVM-ben végzett munkádat megköszönni, amit már sajnos személyesen nem tudok megtenni, mert a Jóisten magához szólított.

Remélem és bízom benne, hogy nem szenvedtél sokat a halál előtti percekben, órákban. Arra az arcra és emberre szeretnék gondolni és emlékezni, akivel a 2019 januári elvonulás előtt találkoztam utoljára az Aurórában.

Sajnos minden egyes ember élete így zárul le: megszületünk, felnövünk, tanulunk, dolgozunk. Önkénteskedünk, mint te is tetted, és sok-sok ember sorsát megmentetted a tudásoddal és a jóindulatoddal. Tettél hajléktalan embertársaidért, és az őket körülvevő családtagokért is.

Mindig logikusan es emberbaráti módon kezelted ezeket az ügyeket és a legjobb tudásodat felhasználva segítettél embertársaidon.

Megértő és türelmes ember voltál, mindig is azon fáradoztál, hogy az elnyomott es igazságtalanul üldözött embereken segítsél a tudásoddal, emberségeddel, megoldd és megtaláld a kiutat ezen emberek számára.

Tudásodat folyamatosan frissítetted és a problémamegoldó készséged igen magasra tört, amivel ezen embereken segítettél, amíg be nem következett a halálod.

Többé nem halljuk sajnos hasznos és informális tanácsaidat, amivel az emberek akadályait, illetve az AVM-tagok gondjain is próbáltál a tudásodnak megfelelően segíteni, tanácsokat adni, a fellépő feszültségeket kezelni a csoporton belül is.

Én ezekkel az érzésekkel és gondolatokkal szeretnélek elbúcsúztatni Téged!

Tibor egy csodalatos ember volt, lesz és marad is, amíg én élek. Így gondolok majd rád, ha bármikor olyan esemény lesz a csoport munkájában, amiben te is aktívan reszt vettél és vállaltál. Minden esetben.

Isten áldjon, kedves Barátom, és odafent majd találkozunk, ha eljön nekem is a halálom órája és engem is magához int a Jóisten.

Lakatos András

Fotó: B. Molnár Béla