Nem börtönökre van szükség, hanem szociális bérlakásokra! – Misetics Bálint és Lakatosné Jutka beszéde a 2018. november 4-én, az Alkotmánybíróság épülete elé szervezett tüntetésen.

 [M. B.] 100 éve ezekben a napokban forradalom volt Budapesten. Az értelmetlen vérengzésből hazatért katonák, a szocialista munkásság és a forradalmi diákság békét és kenyeret, egyenlőséget és demokráciát – köztársaságot követelt a pesti utcákon.

Mert, ahogyan az események egyik résztvevője, Sinkó Ervin írta: „az éhezőknek jól kell lakni, a betegeknek orvost kell kapniuk és nem lehet embereknek nedves pincékben lakni, míg más emberek palotákban laknak”.

Így igaz. És 100 évvel később mi is köztársaságot akarunk.

Mert hiába nincs az országnak királya, nincsen köztársaság ott, ahol valaki a medencéjét fűti, míg mások a fűtetlen otthonukban fagynak halálra. Nincsen köztársaság ott, ahol vannak, akik palotákban laknak, míg mások nedves pincében, élősködőktől fertőzött, túlzsúfolt tömegszállásokon, vagy egy a járdára letett kartonlapon… Ha nem viszik el  onnan is őket, mint egy bűnözőkett, a rendőr – mert végképp nincsen köztársaság ott, ahol az állam törvényen kívül helyezi a társadalom legszegényebb, legelesettebb tagjait. 

[L.J.] Én 28 éve vagyok hajléktalan. 7 évet éltem utcán a férjemmel, 3 évet saját magunk ácsolta, fedett sátorféleségben. Néhány éve, fényes nappal, buszmegállóban vertek meg minket a rendőrök. A Város Mindenkié csoporthoz fordultam segítségért. Azóta is velük dolgozom.  

Noha az október közepén hatályba lépett szégyenteljes törvény nem vonatkozik a kunyhóban élő hajléktalan emberekre,  a napokban minket is megpróbáltak elüldözni abból a magánterületen lévő kunyhóból, amelyben 18 éve lakunk a férjemmel, a tulajdonos engedélyével.

Az ő segítségével sikerült megvédeni az otthonunkat –  de az erdőben élő kunyhós hajléktalan társaim rendszeresen fenyegetve, megfélemlítve, megalázva élik át napjaikat. Végtelenül gonosz dolog, hogy minden felszólítás, figyelmeztetés nélkül, távollétükben túrják el otthonaikat! 

 [M.B.] Az uralmon lévők azt mondják: hajléktalannak lenni bűn.

Mi azt mondjuk: egy olyan gazdag országban, mint amilyen Magyarország, a nyomor, a nincstelenség és a hajléktalanság létezése az, ami bűn.

Ennek a bűnnek a hajléktalan emberek nem elkövetői, hanem kárvallottjai. 

Elkövetője pedig a kormányzat. A kormányzat, amely, ha értelmes társadalompolitikára fordítaná annak a temérdek pénznek akár csak egy részét, amit a leggazdagabb társadalmi rétegek támogatására, a nagyvállalatok adókedvezményeire, a kollaboráns tőkésosztály gazdagodására, gazdaságtalan atomerőműre, értelmetlen presztizs-beruházásokra, térkövekre és stadionokra, a kormány várba költöztetésére, fakivágásra és aljas, idegengyülőlő, fasiszta propagandára költ – akkor senki nem kényszerülne rá, hogy akár utcán, akár tömegszálláson éljen, vagy a téli napokban is fűtetlen, hideg lakásban.

Legyen egyértelmű: Mi nem az „utcán élés jogáért” tüntetünk. Mi ennek az ellenkezőjéért: a „lakhatáshoz való jogért”, vagyis azért tüntetünk, hogy mindenkinek legyen otthona. 

Aki tehát mégis azt állítja, hogy azért voltunk ma itt, hogy továbbra is emberek éljenek az utcán: hazudik.

Aki azt állítja, hogy a hajléktalan-ellátó intézményrendszer alkalmas rá, hogy minden utcán élő embernek megfelelő ellátást nyújtson: hazudik.

Aki azt állítja, hogy a közterületi hajléktalanság büntetéséről szóló jogszabályokat a hajléktalan emberek védelmében hozták: hazudik.

Az a kormány, amely „a családok évéről” mer beszélni akkor, amikor még csak tárgyalni sem voltak hajlandóak arról a törvényjavaslatunkról, amely első lépésként, legalább a gyermekes családok esetében tiltaná az elhelyezés nélküli kilakoltatásokat; az a kormány, amely „a családok évéről” mer beszélni akkor, amikor semmit nem tesznek azért, hogy soha többé ne fordulhossan elő, hogy gyermekeket azért választanak el a szüleiktől, mert szegények vagy hajléktalanok – az a kormány, hazudik.  

[L.J.] Megdöbbentő volt számomra, hogy amikor a hatóságok illegális kunyhórombolásokkal tesznek embereket földönfutóvá, amikor ártatlan embereket állítanak elő és vesznek őrizetbe csak azért, mert hajléktalanok, akkor az egyik szeretetszolgálat vezetője azt nyilatkozza: „Legyünk őszinték: ha vendég jön hozzám, a nappaliban ültetem le, és nem vezetem körbe, hogy ott szoktam kiteregetni, és ide gyűjtöm a szennyes edényeket.”

Kikérem magamnak sorstársaim nevében is, hogy szennyes edényekhez hasonlítsanak bennünket!

 Én magam soha nem éltem hajléktalanszállón, és ha ma is utcán élnék, megalázva, megtörve és fenyegetve érezném magam, ha rendőrök intézkednének velem szemben. Ha rendőri erőszakkal próbálnának bezsarolni, bekényszeríteni egy tömegszállóra.

A büntetés nem megoldás, adjanak lehetőséget mindenki számára az emberhez méltó élethez!

Az állam segítse a hajléktalanságból kivezető utat, tisztességes munkahelyekkel, tisztességes bérekkel, tisztességes szociális ellátással, megfizethető lakhatással!

Nem börtönökre van szükség, hanem szociális bérlakásokra! Lakásfenntartási támogatásra! A kilakoltatások megelőzésére! Elsőként lakhatást programokra! Szociális jogokra!

A rendőröknek is üzenni szeretnénk. Nem a ti felelősségetek, hogy megszülettek ezek a szégyenteljes törvények. De rátok is szégyent hoz, ha végrehajtjátok azokat. Azt kérjük tőletek: ne a hajléktalan emberek üldözéséről szóló jogszabályokat, hanem a rendőrség életvédelmi feladatait tartsátok szem előtt, különösen a téli hónapokban.

Mert jön a hideg: vigyázzunk nagyon egymásra.

Lakhatást, demokráciát, jogállamot! 

Éljen a köztársaság!