Azért vagyunk ma itt, mert április végével lejárt a kilakoltatási moratórium. Ez azt jelenti, hogy a tegnapi naptól mindenfajta elhelyezés nélkül embereket, családokat lehet az utcára tenni. A Város Mindenkié figyelemfelhívó akciójának célja, hogy erről minél többen értesüljenek, és hogy a lehető legtöbb emberhez eljuttassuk azokat a hasznos információkat, amik segíthetnek a kilakoltatások megelőzésében. 

2017-ben közel 4000 kilakoltatás történt Magyarországon, körülbelül 16-17 ezer ember került utcára. Ez napi 10 kilakoltatást jelentett. Idén pusztán politikai érdekből, a választásokra való tekintettel valamivel meghosszabbították a téli kilakoltatási moratóriumot, ám ezt nem oldja meg a problémát. Ugyanis az emberek nem csak télen szeretnének biztonságban élni és lakni, hanem egész évben. A kilakoltatásokkal nem az a baj, hogy hidegben kerül rájuk sor, hanem az, hogy szétszakítja a családokat, hajléktalanná teszi az embereket. 

Persze nem kellene, hogy így legyen, lehetett volna tenni ez ellen. Nemrég törvénymódosítást kezdeményeztünk, hogy a kormány még a kilakoltatási moratórium lejárta előtt foglalja törvénybe a gyerekes családok elhelyezés nélküli kilakoltatásának tilalmát. Sajnos a „családok évében” a Fidesznek az sem fért bele, hogy a Parlament rendkívüli ülésén egyáltalán beszéljenek a gyerekes családok kilakoltatásáról. 

Ha ezt a törvényt elfogadták volna, akkor most sokkal kevesebb ember lenne bajban. Jelenleg az albérletben és önkormányzati bérlakásban lakók, a devizahitelesek és lakásszegénységben élők vannak a legnagyobb veszélyben. Mit jelent a lakásszegénység? Szavak helyett számok: Ma, Magyarországon több mint 1,5 millió ember él olyan háztartásban, ahol előfordul, hogy nincs pénz időben befizetni a lakbért, rezsit, vagy a lakáshitelt. Mintegy 700 ezer ember él olyan háztartásban, aminek nincs elég pénze az otthonuk megfelelő fűtésére. 

A tapasztalat pedig azt mondatja velem, lakásszegénységben élni azt jelenti, hogy bármelyik pillanatban elveszítheted a lakhatásodat, a normális élethez való alapvető jogodat. Én tudom milyen lakásszegénységben élni. A lakhatás alapvető fontosságú ahhoz, hogy az ember tudjon dolgozni, gyereket nevelni. – a lakhatás alapjog! Kellene, hogy legyen. 

Magyarországon lakhatási válság – az van. Lakáspolitika – az nincs. 

A mai akciónkkal szeretnénk felhívni a közvélemény figyelmét arra, hogy már májusban futószalagon fogják utcára rakni az embereket. 2018 május 1 és november 1. Között minden egyes nap kb. 20 kilakoltatás várható. Különösen felháborító ez annak tudatában, hogy míg a kormány családokat és emberi sorsokat tesz tönkre és ítél utcára, addig az országban több mint 50 ezer üres lakás van, köztük sok szociális bérlakás. Csak a VIII. kerületben közel 500 kiadatlan szociális bérlakás van! 

Hogy mi lehetne a megoldás? A megoldás nem egy hosszabb-rövidebb téli kilakoltatási moratórium, hanem egy egész éves kilakoltatási moratórium az elhelyezés nélküli kilakoltatásokra. Módosítsák a törvényeket úgy, hogy senkit se lehessen megfelelő elhelyezés nélkül kilakoltatni. Egyetlen gyereket se emeljenek ki a családjából csak azért, mert szülei elveszítették lakhatásukat. 

Emellett A Város Mindenkié évek óta hangoztatja, hogy növelni kell a szociális bérlakások számát, alakítsanak ki megfelelő lakbértámogatási rendszert, és állítsák vissza a lakásfenntartási támogatást. Mindenek előtt pedig, a kormány dolgozzon ki olyan átfogó lakáspolitikai stratégiát, ami a biztonságos és megfizethető lakhatást támogatja. 

Persze ehhez politikai akarat kell. Ahogyan a kilakoltatások megakadályozásához is politikai akaratra van szükség. A döntéshozóknak, politikusoknak figyelembe kell venni, hogy az ő világukon kívül van más is, és foglalkozniuk kell vele, különben el fog süllyedni ez az ország. 

A mai nap további részében standolunk, tájékoztatást adunk, kisokosokat osztunk és aláírásokat gyűjtünk a kőbányai Bihari utcai lakók kilakoltatása ellen. Mert hiszünk benne, hogy a lakhatás nem kiváltság, hanem alapjog!