24. éve élek hajléktalan sorsban, amiből 23 évet a hajléktalan ellátás vendég szeretetét élveztem. Betegségeim miatt nem volt folyamatosan munkám, de jövedelmem az mindig volt. Csupán egy önálló, intim lakhatásra nem volt elég sohasem. Jelenleg is egy 12 m2-es ablaktalan szobát bérlek 55 ezer forintért, ami több, mint a közmunkás jövedelmem. Még szerencse, hogy más alkalmi munkám révén nem halok éhen. 

Nem önhibámból vagyok ebben a helyzetben, hanem az ország lakhatási és szociális válsága miatt, melyért a kormány a felelős. A jelenlegi kormány különösen nem támogatja a szegény, rászoruló embereket, családokat. Sőt, még zaklatja és kilakoltatja őket, akár egy hónapos gyerekével együtt a négy gyerekes családot. 

Ezt a helyzetet az én és 4 millió lakásgondokkal küzdő társammal együtt meg tudnánk változtatni. Szeretnénk emberhez méltó lakhatást, egészségügyet és oktatást? Ez rajtam és hasonló sorsú embertársaimon múlik, mert a tehetősek biztosan elmennek szavazni, hogy arra voksoljanak, aki csupán csak őket támogatja. Nekünk – szegény, hátrányos helyzetű embereknek – is az urnákhoz kell járulnunk, hogy azokra szavazzunk, akik a mi érdekeinket is figyelembe veszik. 

Egyetlen gazdaságtalan működtetésű stadion árából tízezrek lakhatási gondja oldható meg. Te inkább ülsz 501-dikként egy stadionban, mint lakjál emberhez méltóan?

Balog Gyula