A feleségemmel nyolc éve ismerkedtünk meg egy hajléktalanszállón, a Dankó utcában. Mindketten válás miatt lettünk hajléktalanok. Aztán a párom a Déli pályaudvaron hordta ki az ikerterhességét. A kórházból sikerült albérletbe mennünk, ahol be is jelentettek minket állandó lakcímre.

Onnan mentünk ki később Kanadába, ahol három évig éltünk, de aztán hazaküldött minket a bíróság. Ott is ugyanabban a szakmában dolgoztam mint burkoló-kőműves. A szakmai angolt is megtanultam és a lányunk is ott született, ő kettős állampolgár.

Amikor hazajöttünk, munkásszállókra mentünk lakni. A legkisebb gyermekünk is egy munkásszállón született. Ezen a helyen nagyon sok poloska és csótány volt, a gyerekek fertőzést kaptak.

Három év után, ez év júniusában költöztünk le Hejőkeresztúrra, a szüleim házába, miután édesanyám meghalt. Sajnos ott az ikreket nem tudtuk sajátos nevelési igényű óvodába járatni és nem is tudtunk állandó lakcímet létesíteni, mert a hagyatéki eljárás még mindig nem történt meg. Amiatt, hogy nem jártak a gyerekek óvodába, vidéken el akarták venni a gyerekeket.

Mivel az állandó lakcímünk még mindig Csepelen van és itt tudnak is megfelelő óvodába járni, visszajöttünk ide és kibéreltünk egy garázs épületet lakhatásként. Se víz, se semmi nincs itt bent, összesen 12 négyzetméteren vagyunk négy gyermekkel.

A gyermekjóléti szolgálattal együttműködünk, de a családok átmeneti otthonai tele vannak, hatalmasak a várólisták. Folyamatosan albérletet keresünk, de négy gyermekkel nem akarnak nekünk kiadni semmit. Pedig ki tudnánk fizetni 80-90 ezer forint + rezsit. Nekem burkoló kőműves a szakmám, több mint 20 éve dolgozom benne, így tudok rendszeresen bevételt biztosítani a családomnak. A Nyugodt Szív Alapítvány is támogatna minket, ha találnánk megfelelő lakást. Kérem, segítsenek nekünk hogy ne vegyék el a gyerekeket!

Tisztelettel,

Rácz Zoltán és családja

Telefon: 0620-350-5947