2017. november 15-től életbe lépett a kilakoltatási moratórium, A Város Mindenkiét mégis hetente többen keresik meg amiatt, hogy elvesztették a lakhatásukat, szállásukat, vagy ez fenyegeti őket. Bár teljesen önkéntes alapon működő érdekvédelmi csoportként kevés eszköz áll a rendelkezésünkre, mindenkinek megpróbálunk tanáccsal vagy egyéb módon segíteni. A „Kilakoltatás naplók” sorozatot azért indítjuk útjára, hogy láthatóvá váljon az a küzdelem, amit kiszolgáltatott emberek nap mint nap folytatnak a méltóságteljes életért. Hosszú távon célunk, hogy a lakhatáshoz való jog mindenkit megillessen Magyarországon, amihez az is kell, hogy láthatóvá váljon a tömegeket érintő lakhatási válság. Az alábbiakban az elmúlt pár hónapban hozzánk érkező segítségkérések egy részét mutatjuk be.

Októberben két kilakoltatást sikerült megakadályoznunk egy budapesti kerületben.

Egyik esetben az önkormányzat egy alkalmi munkákból élő, beteg egyedülálló nőt akart kilakoltatni, néhány tízezer forintos lakbér-, és néhány tízezer forintos korábbi gáz-tartozás, valamint a lakás állapota miatt. A lakás valóban rettenetes állapotban volt, erről azonban nem a lakó tehetett. Egy földszinti, egyszobás, nedves és penészes (jelenleg fűtetlen) lakásról volt szó, amiben azonban a lakó a körülmények és az ezzel kapcsolatos korábbi panaszok ellenére is igyekezett rendet tartani. A közreműködésünkkel sikerült elérni a lakó, valamint a kerületi családsegítő és az önkormányzat közötti együttműködés helyreállítását, egy részletfizetési megállapodás megkötését, és így a kilakoltatás megakadályozását.

A másik esetben egy idős, tartós beteg nő és felnőtt fiának a kilakoltatását sikerült megelőznünk. Nekik is volt hátralékuk (mintegy 200 ezer Ft), de azt adósságkezeléssel bőven lehetett volna rendezni. Mint kiderült, őket amiatt lakoltatták volna ki, mert az önkormányzat szerint nem voltak együttműködőek a bérleményellenőrzéssel kapcsolatban, továbbá „panaszok” érkeztek hozzájuk amiatt, hogy túl sok háziállatot (macskákat és egy kutyát) tartanak. Az efféle „panaszokat” az önkormányzatok gyakran önkényes módon kezelik, anélkül, hogy azokkal szemben megfelelő jogorvoslati eljárások állnának a lakók rendelkezésére. A közbelépésünk nyomán az önkormányzat elállt a kilakoltatástól, a lakók pedig vállalták, hogy a családsegítő közreműködésével gondoskodnak az adósságuk rendezéséről, továbbá együttműködnek a bérleményellenőrzésben és abban, hogy a kerületi állatorvos ellenőrizze a háziállatok szabályszerű tartását.

Egy október közepén kilakoltatott ötgyermekes, egyedülálló nő keresett meg minket azzal, hogy jelenleg családok átmeneti otthonában lakik, szeretne kiköltözni onnan, de nem talál megfizethető albérletet. Őt a téli kilakoltatási moratórium előtt kevesebb mint egy hónappal lakoltatta az egyik budapesti kerületi önkormányzat egy szociális bérlakásból. A családnak valóban jelentős tartozása halmozódott fel (részben éppen azért, mert a lakásbérleti szerződés felmondása után az önkormányzat egy ideje már a korábbi lakbérük háromszorását számlázta ki számukra), egy új, a korábbinál jobban fizető munkahely azonban lehetővé tette volna számukra a törlesztést – ezt a polgármester mégis elutasította. Jelenleg továbbra is megfizethető albérletet keresnek.

Egy 14 éves lányt nevelő anya keresett meg minket azzal, hogy sehol sem talál megfizethető albérletet, miután az előzőt nagyon rövid határidővel el kellett hagynia. Családok átmeneti otthonaiban nem talált helyet, ezért a nyilvánossághoz fordult kérésével, illetve elhívtuk a Hajléktalan Nők Egymásért önsegítő csoportunkba, hogy közösen gondolkozzunk a helyzete hosszú távú megoldásán. Az ő helyzete sajnos azóta sem rendeződött.

Egy kétéves gyereket nevelő 25 éves lány azért fordult hozzánk, mert a szüleivel való konfliktusa miatt el kellett hagynia a házat, ahol korábban lakott. Rövid időre egy budapesti krízisszállón kapott elhelyezést, ahol 10 napja volt, hogy tartósabb elhelyezést találjon, különben a gyermekét átmeneti nevelésbe veszik. Nagyon sok családok átmeneti otthonát és anyaotthont keresett fel, de hiába, mindenhol telt ház van és nagyon hosszú várólisták. Most úgy tűnik, végül szívességi alapon tudott magának lakhatást találni vidéken, ahol megpróbálnak hosszabb időre berendezkedni.

Egy hajléktalanszállón élő, súlyos beteg és fogyatékos fiatalember keresett meg minket, akinek nagyon rövid határidőn belül el kellett hagynia a szállót, mert nem fizette be az esedékes havi használati díjat. Bár korábban is voltak már elmaradásai, viszonylag rendszeresen tudott érte fizetni, ebben a hónapban azonban sokkal többet kellett gyógyszerre költenie, mint korábban, így szeretett volna haladékot kérni. A szálló vezetése ezt nem akarta neki megadni, ehelyett egy alacsonyabb színvonalú szállást ajánlottak fel neki, ahova ő viszont nem akart menni, mert félt az ottani körülményektől. Végül egy segélyszervezet lépett közbe és fizette ki az esedékes díjat, azonban a fiatalember továbbra is ennél sokkal biztosabb és tartósabb lakhatást keres.

Egy budapesti nővérszállón lakó pár keresett meg minket, akiknek 1 hetet adtak arra, hogy elhagyják az általuk mindig rendben kifizetett szobát azért, mert két alkalommal – elmondásuk szerint saját hibájukon kívül – nem tudtak együttműködni a szálló élősködőmentesítésében. Januártól már el tudnának menni albérletbe, de addig szükségük lenne erre a szálláslehetőségre. A párnak felajánlottuk, hogy az Utcajogász segítségével próbáltuk meggyőzni a szálló fenntartóját, hogy engedjék meg nekik, hogy kifizessék a decemberi díjat és ott maradhassanak arra a néhány hétre, ami után albérletbe tudnak költözni.

Csatlakozz küzdelmünkhöz, segíts megállítani az elhelyezés nélküli kilakoltatásokat!

Írj emailt [email protected] címre és elmondjuk, hogyan tudsz részt venni a Kilakoltatás-ellenes kampányunkban vagy csatlakozz A Város Mindenkié Barátai Facebook csoporthoz!