A Város Mindenkiét az elmúlt években többen keresték már fel az Üdvhadsereg Bajnok utcai női szállójának lakói közül, hogy elpanaszolják az ott uralkodó megalázó bánásmódot, de eddig még senki nem mert ez ellen nyilvánosan fellépni. Az egyik volt lakó összeszedte a bátorságát és a nyilvánosság elé tárta ezeket a panaszokat. Írásunkra az Üdvhadsereg vezetője is válaszolt, melyet itt lehet elolvasni.  Viszont válaszunkat itt lehet olvasni, amely után pedig személyes egyeztetésen is részt vettünk 2017 szeptemberében. Erről az érintett, Csilla beszámolóját alább olvashatjátok!

Szarka Alexandrával (AVM) és Kispál Sándorral (Utcajogász) elmentünk az Üdvhadsereghez. Udvariasan fogadott minket az Üdvhadsereg svájci vezetője, és a magyarországi igazgató. Szarka elmondta bevezetésképpen, hogy az ott lakókat és a már elmenteket ért sérelmek miatt jöttünk, mert többen jelentkeztek és keresték meg A Város Mindenkiét az ott történt igazságtalanságok miatt.

A svájci követ tolmácsot hozott magával és magyarázatképpen közölte, azért van szüksége fordítóra, mert bár mindent megért, hátha nem tudná beszédben jól kifejezni. Én válaszképpen elmondtam, hogy jól értek németül. (Egy kicsit stratégiai szándékkal, hogy a tolmács jól fordítson, mi értjük.) Ezután elmondtam a konkrét sérelmeket, amitől mindannyian szenvedtünk. Például lakógyűléstől való távolmaradás kirúgással jár, a kötelező foglalkozások, és az állandó fenyegetések és megfélemlítések – nekem pl. az egészségügyi állapotom miatt kellett sürgősen új helyet keresni).

Kicsit lámpalázas voltam, így nem mindenre emlékszem, de biztosítottam őket, hogy nem ellenséges, hanem segítő szándékkal jöttünk és nincs bennem harag.

A svájci követ elmondta, igyekeznek, hogy máskor ne forduljanak elő ilyen vagy más hibák és egy mondattal utalt arra, hogy egy kollégától (igazgató és felesége) meg kellett ezek miatt válniuk.

Záráskor Szarka megkérdezte, hogy ha máskor előfordulna, hogy panasszal fordulnak hozzánk, jöhetünk-e. „Természetesen” – volt az igazgatónő válasza. Barátságos elköszönés után kifejezték sajnálatukat, hogy ilyen dolog történhetett és bocsánatot kértek.

Úgy hiszem, látogatásunk eredményes volt. Már kaptam visszajelzést egy ott lakó ismerő asszonytól, hogy azóta sok minden másképpen van és a „kötelező” jellegen enyhítettek. Ezen kívül, megszűnt az, hogy a lakógyűléstől való távolmaradás kirúgással jár. Elhangzott a lakógyűlésen, hogy ott voltunk és az igazgatónő – Ibolya – kérte, hogy ha bárkinek valami gondja van, ezentúl őt keressék meg.

Köszönöm Szarkának és Saskónak, hogy eljöttek velem. Szép munka volt!

Csilla