Három évvel ezelőtt, 2014. szeptember 25-én szavazta meg a pécsi közgyűlés az „életvitelszerű közterületen tartózkodást” a belvárosban tiltó és büntető helyi rendeletet, amelyet a köznyelvben csak hajléktalanokat üldöző rendeletként emlegetnek. Az őszi önkormányzati választások előtt kampánytémaként futtatott és nagy vitákat kavart rendelet nem csak támogatókat, de ellenzőket is szép számban talált a városban. Nem utolsó sorban hozzájárult a többségében hajléktalanságban érintett tagokból álló A Város Mindenkié Pécs csoport létrejöttéhez is, akik azóta is a hajlék nélkül és lakásszegénységben élő emberek érdekvédelmével foglalkoznak. A kritikákra reagálva tett ígéretet Páva Zsolt polgármester a hajléktalanellátó rendszer fejlesztésére. Meghozta-e a rendelet a várt eredményt? Történt-e fejlesztés az ellátórendszerben?

A pécsi ellátórendszer a szolgáltatások színvonalát tekintve az ország egyik legjobb ellátórendszere, bár koedukált szálló nincs, és a városban az önálló lakhatásba visszavezető út jó néhány lépcsőfoka hiányzik. A város évek óta nem növelte a támogatás összegét, az elmúlt évek fejlesztései mind Európai Uniós pénzekből történtek. Ezek közül a legutóbbi a Támasz Alapítvány férfi átmeneti szállójának felújítása és bővítése volt, amely pályázat megvalósítása 2014. szeptember 1-én kezdődött, tehát nincs sok köze a fenti ígérethez. Noha a fejlesztéseket az ellátó intézmények kezdeményezik, avatni szívesen járnak a városatyák. Így jutottak a Pécsett hajlék nélkül élő férfiak plusz 10 férőhelyhez az elmúlt 3 év alatt…

Abban viszont kifejezetten alul teljesít Pécs, hogy itt a legmagasabb azoknak a hajléktalanoknak az aránya, akik az utcán élnek. A pécsi intézmények krízis időszakban együttesen is legfeljebb 300 hellyel rendelkeznek, miközben a városban élő hajléktalanok száma több, mint 1500 fő. Azok, akik a teltház miatt még télen sem tudnak a szállókon aludni, kénytelenek kunyhókban, elhagyatott kertekben, raktárépületekben vagy az utcán élni. Vannak olyanok is, akik azért nem mennek a szállóra, mert nem tudnának párjukkal együtt élni, nem akarják feladni önállóságukat, vagy félnek a lopásoktól.

A hivatalos statisztikák alapján a rendelet kiadása óta Pécsett egyetlen ember ellen indult eljárás életvitelszerű közterületen tartózkodásért, ami mutatja, hogy valódi rendészeti célja nem volt a rendeletnek, csupán a hajléktalanok elleni hangulat keltése, megbélyegzése, és erőszakkal való és többnyire konkrét indok nélküli kitiltásuk a belvárosból. A hajléktalan vagy annak tűnő embereket így is nagy arányban érik zaklató jellegű intézkedések, igazoltatások, ami azt jelenti, hogy a legtöbb ilyen igazoltatás nem vezet semmilyen eredményre, és eleve nincs világos célja, sok esetben még csak nem is szabályszerűen folytatják le.

A Város Mindenkié Pécs tagjai szerint a szegénységben élő embereket az élethelyzetük miatt büntető intézkedések helyett inkább az állam és az önkormányzatok aktív részvételére lenne szükség abban, hogy megelőzzék emberek hajléktalanná válását, vagy segítsék kijutásukat ebből a helyzetből, elsősorban „elsőként lakhatást” szemléletű programokkal. Az előítéletek meghaladása is sokat segítene a helyzeten. Általános vélekedés, hogy a hajléktalan emberek nem dolgoznak, ami egyáltalán nem igaz, nagyon sok hajléktalan dolgozik. Az viszont igaz, hogy olyan bérekért, amiből még egy átmeneti szállón is nehéz megélni, nem hogy bérlakást fenntartani Pécsett. Eközben egy hajléktalannak olyan problémákkal kell megküzdenie nap mint nap (az előítéleteken kívül is), ami igen csak megnehezíti a munkához jutást, a munkahely megtartását, vagy azt, hogy akár a szakmájuknak megfelelő munkakörbe kerülhessenek. 

És nem utolsó sorban az AVM Pécs szeretné elérni, hogy vonják vissza a 3 éve elfogadott, hajléktalanokat üldöző rendelkezéseket, valamint az ezt lehetővé tevő jogszabály módosítást. A hajléktalanság problémájának megoldása közös érdekünk!