A kisfiú egészséges, és a szülei nagyon boldogok, hogy megérkezett. A család egyetlen, de annál súlyosabb problémája az, hogy nincsen otthonuk. Az elmúlt évben mindenfelé éltek, egy ideig albérletben, nagyon bizonytalan körülmények között és az a lakás nem is volt alkalmas az újszülött fogadására. A kisfiú megszületése előtti napokat Budapest különböző közterein töltötték, éjszaka is az utcán aludtak. Emiatt viszont a baba megszületése utáni napokban sokáig, szinte a kórházból való kijövetel utolsó pillanatáig úgy tűnt, hogy elszakítják a szüleitől és csecsemőotthonba kerül, pusztán azért, mert nincs hová hazavinniük.

Egy gyerek kiszakítása a családjából minden esetben tragédia és maradandó sérülést okoz a család minden tagjának, de egy újszülött esetében az anyával való szoros testi kapcsolat ellehetetlenítése különösen súlyos, visszafordíthatatlan sérüléseket okoz a babának (és a szülőknek is). Épp emiatt a hatályos magyar jogszabályok tiltják azt, hogy pusztán anyagi okból kiemeljenek egy gyereket a családjából, vagyis csak azért, mert szegények. A valóságban azonban ez sokszor megtörténik és még ennél is gyakrabban fenyegeti ez a veszély a lakhatási válság áldozatává váló családokat. A gyámügyi ügyintéző szó szerint ezt mondta a családnak személyes esetmegbeszélésük során: „Önöknél a szociális okon kívül más okról nem tudok. … Pusztán a lakhatási ok áll fenn.”

Az anya a MÁV kórházban dolgozott takarítóként a szülés előtt, az apa ácsként dolgozik, illetve kőművesek mellett végez segédmunkát, mégsem tudnak megfelelő lakhatást biztosítani a családjuk számára. Az elmúlt hónapok során számos családok átmeneti otthonába kérték a felvételüket, de mindenhonnan elutasították őket a férőhely hiányra hivatkozva. Albérletet kereséssel is próbálkoztak, de nem találtak a jövedelmi helyzetüknek megfelelő lakást.

A baba születését követő napokban az illetékes kerületi gyermekjóléti szolgálat, a helyi családsegítő központ és A Város Mindenkié csoport aktivistái párhuzamosan próbáltak elhelyezést találni a családnak. A hatóságok mindössze egy női hajléktalanszállón találtak szabad férőhelyet, ahová az anya költözhetne csak, tehát a baba ebben az esetben is csecsemőotthonba kerülne vagy nevelőszülőkhöz. Most úgy tűnik, A Város Mindenkié csoport aktivistáinak sikerült anyaotthonban férőhelyet biztosítaniuk az anya és a kisfiú számára, tehát így sem maradhat együtt a család (az apa oda nem költözhet velük), de legalább a gyerek kiemelésére nem fog sor kerülni. Ez több aktivistánk három napos megfeszített munkájába került, legalább 20 CSÁO-t hívtunk fel telefonon.

A probléma rendszerszintű. Az államnak minden gyerek számára biztosítania kell, hogy családban nevelkedhessen, és törvény tiltja a pusztán anyagi (tehát pl. lakhatási) okból történő kiemelést, de a gyakorlatban az állam nem tesz eleget ennek a kötelezettségének, nem biztosít elegendő lakhatási lehetőséget és támogatást azoknak a családoknak, akik a piaci árú lakhatást nem tudják megfizetni. Erről tanúskodik az a sok ilyen eset, amivel az AVM az elmúlt évek során találkozott. Erre a helyzetre nem a családok szétszakítása a megfelelő válasz, hanem a méltányos bérpolitika, a szociális bérlakások számának növelése, illetve a meglévő állomány lakhatóvá tétele és a támogatott lakhatási formák (pl. pénzbeli albérlet támogatás) kialakítása.

Abban a helyzetben, amibe a pár most került, más országokban az államnak kötelezettsége valamilyen elhelyezést biztosítani a családnak. New York államban például, ahol bevezették a szálláshoz való jogot, egy ilyen helyzetben lévő családot – ha nincs elegendő férőhely az ellátórendszerben – végső esetben akár egy panzióban helyeznek el, de az semmiképp nem lehet „megoldás”, hogy a gyerek állami gondozásba kerül pusztán a család lakhatásának megoldatlansága miatt. Magyarországon azonban a gyerek családban való felnevelkedésének joga az Emberi Erőforrások Minisztériuma  számunkra elküldött értelmezése szerint azt jelenti, hogy a gyereknek joga van nevelőszülői családban felnevelkedni. Ezt a cinikus és egyébként nemzetközi jogba ütköző hozzáállást visszautasítjuk és folytatjuk a küzdelmet ez ellen az embertelen és jogsértő gyakorlat ellen. Követeljük a lakhatáshoz való jog törvénybe foglalását, hogy egyetlen csecsemőnek se kelljen a családjától elszakadnia szegénység vagy lakhatási nehézségek miatt! 

A szülők ebben a szorult helyzetben a nyilvánosság segítségét kéri: anyagi támogatást vagy olcsó albérleti lehetőséget szeretnének, hogy minél előbb újra együtt élhessen a család és hosszú távra biztosított legyen a lakhatásuk. Tudnak rendszeresen fizetni az albérletért, csak nem piaci árat, és jelenleg az általában megkövetelt többhavi kaucióra sincs pénzügyi keretük. Az anyagi támogatás ebben jelentene segítséget. 

Fotó: Csoszó Gabriella