A jelenlegi állás szerint a Józsefvárosi Önkormányzat június 13-án, kedden lakoltatná ki Sz. Ágnest, aki 61 éves, tartósan beteg, és 1989 óta él az akkori tanácstól 14 év várakozás után kapott bérlakásban. Sz. Ágnesnek jelenleg semmi jövedelme nincsen. Egészségi állapota miatt nem tudta teljesíteni a tartós munkanélküliek számára elérhető jövedelempótló támogatást, amit ezért néhány évvel ezelőtt megvontak tőle, dolgozni a betegsége miatt nem tud, a nyugdíjkorhatárt pedig még nem töltötte be. Korábban édesapja támogatta anyagilag, az ő halálát követően azonban elmaradt a lakbérrel és a rezsivel, és mostanra jelentős összegű adóssága halmozódott fel. A gázt és az áramot már évekkel ezelőtt kikapcsolták, évek óta fűtés nélkül vészelte át a teleket.
Sz. Ágnes helyzete egyértelműen rámutat a magyarországi – állami és önkormányzati – szociális ellátórendszer súlyos hiányosságaira: arra, hogy előfordulhat idős, súlyosan beteg emberekkel, hogy bármiféle jövedelem nélkül maradnak, télen is fűtetlen helységben élnek, majd pedig hajléktalanná válnak. A magyar állam nem biztosít hathatós, rendszerszerű védelmet a szociális válságba került állampolgárainak nem csak a szegénység, hanem még a legszélsőségesebb nyomor elkerülése érdekében sem.
A mostanra felhalmozódott adósságot már nem lehetne könnyen vagy gyorsan rendezni, de ez sem volna lehetetlen. Azon kívül, hogy Sz. Ágnes elvben jogosult volna rendszeres jövedelempótló pénzbeli ellátásra, hamarosan betölti a nyugdíjkorhatárt, és nyugdíjából – egy adósságkezelési szolgáltatás keretei között, segítséggel – rendezni tudná a helyzetét. Ez nehéz és hosszú folyamat volna, viszont ezerszer emberségesebb, mint megfelelő elhelyezés nélkül kilakoltatni egy tartós beteg, idős embert, ami ráadásul nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen Sára Botond alpolgármester azon nyilatkozatával is, miszerint „senkit nem szabad utcára tenni”.
A mai napon az AVM és az Utcajogász aktivistái megpróbálták elérni Sára Botond illetékes alpolgármestert, akinek a titkársága visszahívást ígért, beszéltünk a vagyonkezelővel, akik nem tudtak tájékoztatást adni arról, hogy van-e Ágnesnek megfelelő elhelyezése és a családsegítő munkatársával is, aki azt ígérte, jelentkezik, ha talál megoldást a helyzetre. Mi Ágnessel együtt úgy gondoljuk, hogy a hajléktalanszállónál – amit múlt héten a családsegítő egyik munkatársa Ágnesnek javasolt – elfogadhatóbb és emberségesebb megoldás lenne, ha Ágnes egy idősek otthonában nyerne elhelyezést.
Reméljük, hogy az önkormányzat méltányosságot gyakorol, elhalasztja a keddi kilakoltatást, és együttműködő lesz annak érdekében, hogy ne váljon hajléktalanná egy születése óta a kerületben élő, egyedülálló, idős, beteg asszony.
FRISSÍTÉS: a józsefvárosi családsegítő a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) egyik emelt szintű éjjeli menedékhelyén talált helyet Ágnesnek. Bár A Város Mindenkié szerint ez nem feltétlen felel meg az emberhez méltó elhelyezésnek, mert nem nyújt tartós megoldást, Ágnes számára elfogadható és elfogadta a segítséget. Holnap az AVM egyik aktivistája segítségével átköltözik.
Ha téged is a kilakoltatás fenyeget, vagy lakhatási gondjaid vannak, csatlakozz Együtt a lakhatásunkért csoportunkhoz!
Találkozó minden hónap utolsó csütörtökén a Gólya közösségi presszóban (Budapest VIII. ker. Bókay János utca 34.) 16-tól 18 óráig
Kapcsolat és további információ: Papp Gazsi (0630-373-1050), [email protected]
