A kilakoltatás utolsó pillanatáig bíztam az önkormányzat pozitív döntésében. Bíztam abban, hogy az igazság győz. Sajnos tévedtem! 18 éve aktívan részt vettem minden olyan megmozdulásban és rendezvényen, ami Újpestet dicsőíti. Amennyire örömmel és büszkén tettem ezt, most olyannyira szégyellem, hogy ezt az önkormányzat meglépte. Bár eddig is tisztában voltam azzal a ténnyel, hogy a hátrányos helyzetben élők nehezen érvényesülnek és sok-sok megaláztatáson mennek keresztül a hivatalos szerveken keresztül.
Az önkormányzat sajtóközleményét pedig kikérem magamnak! Teljes mértékben felháborít. Hisz nem a valós tényeket közölték benne. Tartozásom csakis az elmúlt 3 hónap lakbéréből és a végrehajtási, illetve ügyvédi díjból tevődött össze, ráadásul ezt a keddig beérkezett adományokból – amiért nagyon hálás vagyok – egy összegben ki tudtam volna egyenlíteni! Igaz, október hónapban volt egy nagyobb tartozásom, ami a kéztörésem miatti munkahelyvesztésem okozott, de azt az utolsó fillérig saját erőmből egyenlítettem ki! Ez a sajtóközleményben miért is nem szerepel? Értetlenül állok a történtek után is. Azokkal a családokkal, akik ténylegesen hátralékot halmoznak fel, több millió forintra rúg a tartozásuk és nem újítják, hanem inkább rombolják az ingatlanokat, a szomszédokkal összeférhetetlenek, velük szemben miért nem lép fel az önkormányzat?! Bár én úgy gondolom, hogy ennek is lehet olyan oka a háttérben, ami megértést és jóvátételi lehetőséget kíván, nem hatósági erőszakot.
Sorra olvasom a hozzászólásokat a polgármester úr közösségi oldalán kitett sajtóközleménynél és elvagyok keseredve az embereken. A történtek egyik oldalát megismerték és negatív dolgokkal tarkítva joguk van pálcát törni felettem? Vannak az oldal olvasói között olyanok is, akik az önkormányzat intézkedését kritizálják, de ezek a kommentárok sorra tűnnek el. Valahogy az admin törlésre ítéli őket. Eddig is meggyőződésem volt, hogy sajnos a mai világban csak az erkölcstelen, anyagias, érzéketlen, tiszteletlen emberek érvényesülhetnek, aki eltér ettől a „hitvallástól”, már el is van taposva. Ez történt az én esetemben is. Míg én emberileg senkit eddig a pillanatig nem jellemeztem (pedig lehetett volna), addig az utóbbi hetekben, napokban az önkormányzatnál sorozatosan tették ezt meg velem szemben. Ha az büszkeség az önkormányzatnak, hogy igazságtalanul elválasztott két kamasz gyermeket az édesanyjától, ám legyen. Mert a kilakoltatás másnapján, a március 15-ei ünnepségen az önkormányzat dolgozói igen fessen és büszkén szorították magukhoz gyermeküket, kihúzva magukat, amíg az általuk szétszakított családok azon gondolkodnak most, hogyan tovább szeretettben, megbecsülésben! Gratulálok! Emberileg a tettüket, de még inkább a viselkedésüket megvetem, és biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyedüli. Az pedig, hogy kedden senki nem állt ki közülük az igazukért, ráhagyták a szennyest a rendőrségre és a végrehajtóra, igen nevetséges. Aki nem „sáros”, az kiáll a maga igazáért, ebben az esetben egy egész kerületért! Ez elmaradt!!!
Az utolsó szó jogán pedig köszönöm az AVM minden egyes tagjának, a keddi napon történő kilakoltatáson résztvevőknek, köztük a sajtosoknak és a szomszédoknak, hogy velem együttéreztek és mindent megtettek azért, hogy megtarthassam az ingatlant! A hölgynek pedig, aki feláldozva testi épségét, orsócsont törést szenvedett a rendőri intézkedés során, külön köszönet és hála, soha nem felejtem el, amit értem tett!
F. E.
Fotó: Bankó Gábor
