Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Alpolgármester Úr!

Március elsejével lejárt a téli kilakoltatási moratórium, így ismét lehetőség nyílik a kilakoltatásokra – az önkormányzati lakásokból is. F. E. az Újpesti Önkormányzat egyik  kicsi, földszintes, penészes önkormányzati bérlakásában lakik. Az egyéves bérleti szerződés lejárta után az Önkormányzat nem hosszabbította meg a szerződését – annak ellenére, hogy a lakás felújítására saját forrásból rengeteget költött. Március 14-ére, jövő hét keddre van kitűzve a kilakoltatása. Arra kérjük az Önkormányzat vezetőit, hogy álljanak el a kilakoltatástól, és keressenek mindkét fél számára megnyugtató, olyan megoldást, ami megelőzi F. E. lakásvesztését. 

F. E. helyzete a mai önkormányzati lakásgazdálkodás számos visszásságára jól rámutat. A rövid idejű (például, mint ebben az esetben: 1 éves) határozott szerződés súlyosan kiszolgáltatott helyzetben tartja a bérlőket. F. E. is csak szóbeli indoklást kapott arról, hogy miért nem hosszabbítják meg a 2016 novemberében lejárt szerződését; miért kell gyorsított eljárásban utcára kerülnie. Ezzel kapcsolatban több indok is felmerülhet.

A lakást 2015 végén egy éves szerződéssel és jelentős felújítási kötelezettséggel kapta meg. Ez a széles körben elterjedt gyakorlat azt jelenti, hogy az önkormányzatok úgy adják ki teljesen lerobbant állapotú lakásaikat, hogy a leendő bérlő vállalja a sokszor igen jelentős felújítási munkák elvégzését, aminek az értéke gyakran a több százezer forintot is eléri. F. E.  mintegy félmillió forintot költött arra a lakásra, amiből jövő héten az önkormányzat ki akarja lakoltani – mégsem tudott maradéktalanul eleget tenni a felújítási kötelezettségének, mivel a fürdőszobára már nem maradt pénze. Ez persze tekinthető szerződésszegésnek, de tekintettel a már a lakásra fordított kiadásaira (a lakbéren felül), mégsem tartjuk méltányosnak a kilakoltatását. Ha az önkormányzat elállna a kilakoltatástól, akkor F. E.-nek idővel vélhetően tudná vállalni a fürdőszoba felújítását is. Egyébként is visszás gyakorlatnak tartjuk, hogy az önkormányzatok a lakóikra hárítanak minden karbantartási és felújítási feladatot.

A másik ok a hátralék. Igen, gyakran ez is problémát okoz. Magyarországon mintegy kétmillió emberrel előfordul, hogy pénzhiány miatt nem tudja időre befizetni a rezsit, a lakbért, vagy a lakáshitel törlesztőrészletét. A lakásfenntartás költségei és a jövedelmek messze nincsenek arányban egymással. Elég egy betegség vagy egy csonttörés, amikor az ember néhány hétig nem tud dolgozni – ahogy F. E. esetében is történt – ahhoz, hogy valaki megcsússzon a számlákkal. Pedig a szerződéshosszabbítás reményében még nagy nehezen törlesztette is a tartozását.

A harmadik ok, hogy két kamasz korú gyermeke nem él ott életvitelszerűen. Pedig azt már a beköltözéskor is jelezte, hogy volt férjével megosztott felügyeleti joguk van a gyerekek fölött, illetve hogy egyik fia asztmás, aki így nem fog tudni állandóan a penészedő lakásban élni. Ráadásul nem is tesz jót tizenéves gyerekek fejlődésének, ha állandóan egy szobában élnek hárman a testvérükkel és anyjukkal. Ezek a körülmények a beköltözés óta sem változtak.

Akkor eleve miért fogadta el a lakást? – kérdezhetnénk. Az erre adható válasz rendkívül banális és egyáltalán nem egyedi. Mert nem volt más lehetősége. Mi lenne a saját pénzen drágán felújítandó önkormányzati lakás alternatívája? Vidékre menni távoli rokonokhoz egy túlzsúfolt lakásba, távol a gyerekeitől és bármilyen munkalehetőségtől. Beköltözni egy túlzsúfolt hajléktalan-szállóra. Valamilyen „uzsora-albérletbe” menni, ahol csillagászati árat fizethetne egy parafalapokkal leválasztott kis lyukért (igen, egyre több ilyen van Budapesten) és folyamatos kiszolgáltatottságban élne. Végső soron nem nagyon volt jobb lehetősége, mint megpróbálni megszerezni és megtartani egy kicsi önkormányzati bérlakást.

Az Önkormányzat részéről az is felmerült, hogy azért nem segítenek F. E. lakásvesztésének a megelőzésében, mert korábban igényelt az önkormányzattól 20 ezer forint „rendkívüli települési támogatást” a költözés költségére, miután a kilakoltatásról értesítették. F. E. hiába próbálta elmagyarázni, hogy a támogatást azért kérte (teljesen érthető módon), mert megijedt a kilakoltatástól, és attól, hogy arra sem lesz lehetősége, hogy legalább a bútorait el tudja szállítani; és hogy a támogatást bármikor visszafizetné, csak segítsenek neki megtartani a lakhatását. Az önkormányzat mindeddig ettől elzárkózott. F. E. többször tárgyalt dr. Mihályi Zsolttal, az Önkormányzat Szociális Főosztályának a vezetőjével – eredménytelenül. Az illetékes alpolgármesternek is írt levelet az ügyében, de sajnos érdemi választ mindeddig nem kapott.

F. E.-nek jövő hét keddig kellene kiköltöznie a lakásból. Bízunk benne, hogy addig sikerül az önkormányzattal egy olyan, mindkét fél számára elfogadható, méltányos megoldást találni, ami megelőzi F. E. lakásvesztését. Ennek érdekében kérjük ezen a nyílt levélen keresztül is az Önkormányzat vezetőit – így különösen Wintermanter Zsolt polgármestert és Nagy István alpolgármestert – hogy szakítsanak időt egy olyan háromoldalú egyeztetésre, amelyen közösen (az önkormányzat, a kilakoltatás által fenyegetett bérlő, és A Város Mindenkié) keresnénk megoldást a helyzetre.

Azt gondoljuk – és bízunk benne, hogy ebben Önök is egyetértenek – hogy egy önkormányzatnak alapvető feladata, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy megelőzze a lakosainak (és különösen az önkormányzati lakások bérlőinek) a hajléktalanná válását.

Köszönettel és üdvözlettel,

A Város Mindenkié

Budapest, 2017. március 9. 

Fotó: Várady István