Néhány hete két tagunk – Murányi László és Misetics Bálint – az ELTE Társadalomtudományi Karán zajló szociális munkás képzés vendégei voltak, ahol a hajléktalanság strukturális okairól, a hajléktalanságra adott állami válaszok korlátairól, és A Város Mindenkié csoport munkájáról beszlégettek a hallgatókkal. A beszélgetés részben akörül forgott, hogy miként dolgoznak együtt a csoportban a hajléktalan és szövetséges tagok (akik többnyire valamilyen társadalomtudományos vagy szociális szakmai háttérrel érkeztek az AVM-be). Ezúton is köszönjük a meghívást! Az alábbiakban a kurzus egyik résztvevője, Kovács Mirtill élménybeszámolóját olvashatjátok.

„Az egyik alkalommal eljött az óránkra A Város Mindenkié csoport két képviselője: egyikőjük régebben hajléktalanság problémájával küzdött, de mára sokat javult a helyzete, ennek a csapatnak a révén. Kiderült számomra, hogy nem feltétlen amiatt kerülnek emberek az

utcára, amire a legtöbben gondolunk: szenvedélybetegség vagy rossz családi háttér miatt. Ez annál sokkal összetettebb: csökkentek a fizetések, emelkedtek a lakásfenntartási költségek és rengeteg kilakoltatásra került sor.

Ami nagyon megdöbbentett és feltettem magamban ezt a kérdést, „Ez hogy történhetett meg?”- hogy a kormány által meghatározott pénzösszeg, amit ha jól emlékszem a különböző társadalmi rétegek közelítésére szánt, hogyan tudták úgy szétosztani, hogy a kétharmad része a legjobb körülmények között élő rétegekhez, míg a mélyszegénységben élőkhöz csupán egy tizede került.

Emellett pedig a hajléktalan embereknek nem nyújtanak valós megoldást azok a szállók, amelyek nem adnak megfelelő biztonságot, autonómiát.

Az óra folyamán maga az érintett képviselő is beszámolt nekünk a Város Mindenkié csoport rövid történetéről és tevékenységéről. Vannak külön csoportok, amelyek lakhatási nehézségekkel, mások érdekvédelemmel foglalkoznak. Külön létezik egy Utcáról Lakásba

Egyesület, ahol abban tudnak segíteni például, hogy megfelelő bútorzata legyen egy családnak.  Nagy benyomást tett rám az a rendszer (ha lehet így fogalmazni) vagy elgondolás, ahogyan dolgozik ez a csapat. Nagyon tetszik az, hogy az érintettekkel egy partneri kapcsolatban vannak és mentorálják őket, hogy képessé váljanak a hatalom előtt érdekeiket képviselni, a média előtt szerepelni.

Látszott, hogy az érintett és a mentora közt egy baráti kapcsolat alakult ki, megbíztak egymásban, számíthattak egymásra és számomra ez nagyon szimpatikus volt. Az ő munkájuknak köszönhetően számos embernek változott meg és fordult jó irányba az élete.”

Kovács Mirtill