Az egész három éve kezdődött, amikor 29 fiatal anyuka visszavágott Newhamben, miután kiderült, hogy ki akarják őket lakoltatni. Nem fogadták el, hogy a gyerekeiknek a családjuk nélkül kellene felnőniük, és hogy el kellene őket vágni barátaiktól és közösségüktől. Azt követelték, hogy Londonban maradhassanak, és folytathassák az életüket abban a környezetben, ami addig az otthonuk volt. Elkötelezett és élénk kampány után a newhami tanács elismerte az anyák követeléseit, és mégiscsak az eredeti lakóhelyükön találtak nekik elhelyezést. Ez győzelem volt az anyák számára, és megszületett a Focus E15 Kampány.
Azóta a kampány túlnőtt azon, amit bármelyikünk el tudott volna képzelni, és a Focus E15 sikeresen vitte be a szociális tisztogatás és az igazságtalan lakásügyek kérdését a politikai baloldal és a nyilvánosság homlokterébe. Helyi lakosok, feministák, anarchisták, értelmiségiek, színházi emberek és művészek is csatlakoztak, és a Kelet-Londoni Forradalmi Kommunista Csoport együttműködésével a kampány immár heti rendszerességgel jelen van az utcákon – magabiztosan, állhatatosan és elszántan.
A kampány első születésnapján egy politikai foglalást szerveztünk meg négy bedeszkázott Carpenters Estate-i lakásnál, ahol összesen 600 üres lakás húzódik meg az Olimpiai Park árnyékában. A newhami tanács azt állította, hogy az ingatlanok lakhatásra alkalmatlanok, állítólag az azbeszt miatt. De felháborító módon az olimpiai játékok alatt a tanács a sajtót szállásolta el a tömbök ma már elhagyatott lakásaiban. Ez a közvetlen akció felhívta a figyelmet a tényre, hogy Londonban 20 ezer ember vár szociális lakásra, és arra is, hogy tökéletesen jó állapotú lakások üresek, sőt rothadásra vannak ítélve csupán azért, hogy az önkormányzat igazolhassa elbontásukat és helyükre luxuslakásokat építhessenek.
A foglalás két hétig tartott. Ezalatt a tanács folyamatosan zaklatta a Focus E15-öt, és még a vízszolgáltatást is megszűntették a házban. Azonban az egyre növekvő közösségi támogatás és a média érdeklődésének hatására a tanács kénytelen volt kiadni egy bocsánatkérés a The Guardian című újságban. Az elfoglalt lakásokat békésen és a megállapodásnak megfelelően akkor hagytuk el, amikor a tanács beleegyezett, hogy 40 üres lakást újra megnyisson Carpenters Estate-en az arra rászoruló családoknak.
Tavaly a második évfordulónkon megtartottuk a Kilakoltatás-ellenes menetet Newhamen keresztül. Több mint ezer ember menetelt velünk, hogy biztonságos és megfelelő otthont követeljünk mindenkinek. A menet Carpenters Estate-en ért véget és csodálatosan összehozta a helyi közösségi csoportokat, a lakhatási aktivistákat, a házfoglalókat, a kommunistákat és még sok más csoportot. Csodálatos nap volt, ami megmutatta a lakhatásért kiálló helyi megmozdulások növekvő erejét.
A Focus E15 folytatta erősödő tevékenységét; harcolt a kilakoltatások, a hajléktalanság és a társadalmi igazságtalanságok ellen, miközben jogfosztott és marginalizált közösségeket inspirált és erősített meg. Minden héten, amikor az utcán vagyunk a standunknál, nyilvánosan beszélünk a problémákról, találkozunk a helyi közösségekkel és segítünk azoknak, akiknek támogatásra van szüksége – mindezt azért, hogy egyre több emberben tudatosuljon, hogy lakhatási válság van. A Kampány során tüntetést szerveztünk a helyi tanács ülésén, elfoglaltunk üres tanácsi lakásokat, csatlakoztunk helyi lakhatási találkozókhoz, demonstráltunk erkélyekről, gyűléseket tartottunk a mentális egészség és a lakhatási kérdések kapcsán és biztosítottuk, hogy a hetente megtartott utcai fórumunk szilárdan antirasszista hely legyen.
Idén sikerült forrást szereznünk, hogy megnyissuk az új irodánkat, a Sylvia’s Cornert, amit a nőjogi harcos, Sylvia Pankhurst után neveztünk el. Ez gyorsan radikális központtá vált Kelet-Londonban: nyitottak vagyunk más kampányokra, politikai megbeszéléseknek adunk helyet, forradalmi filmeket vetítünk, és helyet adunk helyi közösségeknek, hogy csatlakozhassanak a kampányhoz. Az olyan helyek, mint a Sylvia’a Corner egyre inkább szükségessé válnak, ahogy Londonban erősödik a dzsentrifikáció. Biztosítanunk kell, hogy helyi munkásosztálybeli aktivistaként megőrizzük az életterünket abban a városban, amit az ingatlanfejlesztők és mágnások követelnek maguknak.
Nemrég a Focus E15 olyan anyákat kezdett el támogatni, akiket a Waltham Forest-i tanács kiköltöztetett az otthonaikból és magából Londonból is. A Boundary Ház Lakói Visszavágnak elnevezésű kezdeményezés a tanács által felajánlott átmeneti szálláshelyen uralkodó megdöbbentő állapotok ellen küzd. A fiatal gyerekek kénytelenek egyszobás, penészes és csótányokkal teli lakásokban élni, időnként kifejezetten veszélyes körülmények között. Van, ahol a nagy ablakokat be sem lehet zárni, ami a harmadik emeleti lakásokban potenciális halálcsapda a kíváncsi gyerekeknek.
Ez a Boundary Ház Welwyn Garden Cityben több mint 20 mérföldre és egy költséges vonatjegy árára van Londontól. A fiatal anyák kénytelenek voltak feladni munkájukat, mivel nem tudták megfizetni az ingázás árát. A családjuktól és támogató közegüktől elvágták őket, és egy olyan lepusztult helyen rakták le őket, amit eredetileg egyedülálló nővér- és szülésztanoncoknak építettek, nem pedig családoknak.
A Waltham Forest-i tanács azt mondta nekünk, hogy „Boundary House megfelel az ideiglenes szállás feltételeinek”, és elismerte, hogy arra biztatják a lakókat, hogy költözzenek magánalbérletekbe. A Focus E15 abban támogatta a lakókat, hogy kifejezzék: ez egyszerűen nem megfelelő. A Boundary Ház lakói felvették a harcot, tüntettek a lakásügyi hivatalnál és „Civakodó Hetet” is tartottak, ami alatt panaszokkal bombázták a Waltham Forest-i tanácsot. Október 28-án, a Boundary Ház lakói a Theori Housing nevű vagyonkezelő cég előtt tüntettek, mivel a Waltham Forest-i tanács ezzel a céggel kötött szerződést az ideiglenes elhelyezés megoldására.
Három évvel ezelőtt a newhami tanács alábecsülte annak az erejét, amikor anyák együtt követelik a jogukat a biztonságos és megfelelő lakhatáshoz Londonban. Ma a newhami tanács fenyegetést lát bennünk. Folyamatosan megpróbálják aláaknázni az erőfeszítéseinket a zaklatástól kezdve a tagjaink előállításán át az asztalaink ellopásáig.
De nem hallgattathatnak el, és nem állíthatnak le minket. Még sok küzdelem van előttünk, elsősorban a Lakhatási és tervezési törvény elfogadása kapcsán, ami ha sikerese végrehajtják, lényegében a szociális lakhatás végét jelentheti. De együtt erősebbek vagyunk. Összefogunk és az alulról építkező és munkásosztálybeli megmozdulásokkal együtt folytatjuk a harcot a szociális tisztogatás ellen és a biztonságos és megfelelő otthonokért mindenkinek.
Három éve 29 fiatal anyuka megmutatta annak az erejét, amikor emberek egymással összefogva harcolnak az igazságtalanságok ellen. Ma munkásosztálybeli anyákkal a kampányunk központjában és arcvonalában folytatjuk a küzdelmünket. Jasmin és Sam szavaival: „Ez a lakhatási válság végének a kezdete.”
Eredeti forrás: https://focuse15.org/
Fordítás: Földesi Levente
