Tóthék tizenhárom éve laknak négy gyermekükkel Erzsébetvárosban. Mindkét szülő dolgozik. Vilmos festő, Krisztina pedig takarító. A gyerekek a kerületi iskolákba járnak. 2010-ig egy 35 nm-es önkormányzati lakásban laktak. Mivel a lakás penészes és nedves volt, minőségi lakáscserét kértek a tulajdonos önkormányzattól. Miután Vilmosék megkapták a nagyobb cserelakást, nagyon boldogok voltak.

Az öröm azonban nem tartott sokáig. A cserelakás olyan rossz állapotban volt, hogy Vilmosék nem tudtak beköltözni. Hogy a gyerekekkel együtt beköltözhessenek, kénytelenek voltak felújításokat végezni a lakáson, mivel abban nem volt fűtés, a parketta beszakadt a gyerekek alatt, a villanyhálózatot is át kellett húzni. Havi lakbért a lakás hibái ellenére egy összkomfortos lakás után fizették Vilmosék. A lakásra költött kiadásaikat az önkormányzat nem volt hajlandó beszámítani a lakbérbe. Hiába költöttek a cserelakásra, mivel az nem volt beköltözhető, egyszerre két helyen kellett a számlákat fizetniük, emiatt tartozásokat halmoztak fel.

Nem csak a lakás nem felelt meg a szerződésben rögzítetteknek. Annak ellenére, hogy Vilmoséknak az előző lakásra határozatlan idejű szerződésük volt, a cserelakásra már csak határozott idejű szerződést volt hajlandó kötni az önkormányzat. Világos volt tehát, hogy az önkormányzat hosszú távon nem kíván számolni a négy gyerekes családdal.

Miután Vilmosék szerződése lejárt, az önkormányzat a lakás kiürítését kérte a bíróságtól. A bíróság helyt adott az önkormányzat keresetének, hiszen azt Vilmosék sem vitatták, hogy a határozott idejű bérleti szerződés lejárt. Az eljáró bíró azonban az önkormányzat követelését mérsékelte, mivel az a bíróság szerint sem volt megfelelő állapotban: tehát az önkormányzat nem biztosította a szerződésben vállaltakat.

Vilmos és Krisztina többször próbált egyeztetni az önkormányzattal, először a cserelakás állapotáról, a fűtésről, majd a lejárt szerződésről. A lakásokért felelős vagyonkezelőnél mindig a tulajdonos önkormányzatra mutogattak, az önkormányzatnál pedig a vagyonkezelőre. Elmondásuk szerint mindig visszahívást ígérnek nekik, de ez sosem történik meg. Egy alkalommal sikerült időpontot szerezniük 2014-ben, dr. Bajkai István alpolgármester fogadta őket.

Vilmosék legutolsó megválaszolatlan levele júniusból

Fűtés a lakásban jelenleg sincs, azt villanyradiátorokkal oldják meg, ez hatalmas anyagi terhet ró a családra.

További probléma, hogy az önkormányzat Krisztinának még ideiglenes bejelentkezést sem engedélyezett a lakcímnyilvántartásba, mivel a bérleti szerződés már lejárt. Így a család a gyerekek után járó helyi támogatásoktól is elesett.

Krisztina egy használhatatlan, petróleum alapú mobilkályhát, amit az önkormányzattól kaptak „fűtés gyanánt”, kirakott a társasház lépcsőházába. A kályhát ismeretlenek még aznap elvitték a társasházból, amit Krisztina önként bejelentett az önkormányzat felé. A vagyonkezelő munkatársai nyomban megjelentek, hogy számon kérjék a kályha eltűnését. Mivel a család nem tudta visszaadni a kályhát, az önkormányzat bíróságra vitte az ügyet. Végül Krisztinát sikkasztás miatt pénzbüntetés fizetésére ítélte a bíróság. Krisztina tudomásul vette az ítéletet.

A család a Blaha Lujza téri jogsegélyszolgálaton keresztül kereste meg az Utcajogászt. Mivel lakásuk ügyében további jogi lehetőség sajnos már nincs, egyetlen eszközük az önkormányzattal való tárgyalás. Erre azonban az önkormányzat ez idáig nem volt nyitott. Ha el kell hagyniuk a lakást, nem lesz hova menniük és a család szétszakad. A gyermekeket ilyen esetben a gyámhatóság „automatikusan” kiemeli a családból.

„Nagyon sok sérelem ért ezidáig minket. Mivel a gyerekek a parketta alatti kohósalak miatt asztmásak lettek, pulmonológiára kell járnunk. Azért szeretnénk a nyilvánosság elé vinni az egész ügyüket, mert a kilakoltatás tönkre tenne minket. Tisztán, rendesen, becsületesen neveljük a gyerekeket, akik jól tanulnak. Úgy érezzük, hogy semmilyen lehetőségünk nincs, nehéz kijönnünk ebből a helyzetből. Mivel átlag emberek vagyunk, nem tudtuk, mikor kihez kell fordulniuk, vagy mi a mi kötelességünk és mi az ami az önkormányzaté. Most mindent megcsináltunk a saját pénzünkön az önkormányzat helyett, de ez mindegy, most már mehetünk is az utcára….”

Az Utcajogász álláspontja

 

A Lakástörvény szerint a lakás burkolatainak, ajtóinak, ablakainak és a lakás berendezéseinek karbantartásával, felújításával, illetőleg azok pótlásával, cseréjével kapcsolatos költségek viselésére a bérbeadó és a bérlő megállapodása az irányadó; megállapodás hiányában a karbantartással és felújítással kapcsolatos költségek a bérlőt, a pótlással és cserével kapcsolatos költségek a bérbeadót terhelik. Az épület felújítása, illetőleg a vezetékrendszer meghibásodása miatt a lakáson belül szükséges munkák elvégzéséről a bérbeadó köteles gondoskodni. A lakás szerződésszerű állapotának biztosítása tehát az Önkormányzat feladata lett volna. Azzal, hogy ezt már a birtokbadáskor sem teljesítette, szerződést szegett. Ezt a lakásperben eljáró bíró is észlelte, és erre tekintettel mérsékelte az Önkormányzat Vilmosékkal szembeni követelését. 

 

A bérbeadó helyett elvégzett munkákat azonban érdemes egyeztetni a bérbeadóval, mert később vitára adhat okot, hogy kinek, mikor, milyen költségek vállalásával lett volna kötelessége feladatokat elvégezni.

 

Önkormányzati lakásba a bérlő a bérbeadó írásbeli hozzájárulása nélkül is befogadhatja házastársát, gyermekét, befogadott gyermekének a gyermekét, valamint szülőjét. Tehát még ha az Önkormányzat csak Vilmossal kötött is szerződést, Krisztina és a gyermekek jogszerűen tartózkodtak a lakásban, erre tekintettel nem lett volna megtagadható a lakcímbejelentéshez való hozzájárulás, különös tekintettel arra, hogy a Lakcímtörvény szerint a lakó köteles beköltözés vagy kiköltözés után három munkanapon belül lakóhelyének, illetve tartózkodási helyének címét a járási hivatalnál nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni. A lakcímbejelentés ténye egyébként önmagában a lakás használatához fűződő jogot nem keletkeztet és nem szüntet meg.

 

Gyakori trükk az önkormányzatok részéről, hogy határozatlan idejű szerződéssel rendelkező lakók részére cserelakást csak határozott, tehát egy idő után lejáró szerződéssel biztosítanak. Ez a megoldás nem jogellenes, ugyanakkor látható, hogy az Önkormányzat visszaél azzal, hogy a bérlő nincs vele egyenrangú helyzetben: a bérlő örül, hogy jobb, nagyobb, élhetőbb lakást kap, de azt már nem tudja kikényszeríteni, hogy ugyanolyan feltételekkel szerződjenek, mint a korábbi lakásnál.

 

Fontos látni, hogy ha Vilmosék tudták volna rendezni a tartozásukat, a bíróság akkor sem kötelezhette volna az Önkormányzatot új lakásbérleti szerződés megkötésére, hiszen a szerződésük ideje lejárt.

 

Ha neked is hasonló problémád van, keresd az Utcajogász minden pénteken 15.00 és 17.00 óra között a Blaha Lujza téren vagy e-mailben az [email protected]-on!