2016. június 21-én 20 óra körül bicikliztem hazafelé a Moszkva téren, amikor arra lettem figyelmes, hogy két rendőr egy némán kolduló idősebb bácsit igazoltat, akit felállítanak, és arrébb küldenek. Odamentem a bácsihoz és kérdeztem, hogy megbüntették-e, de mondta, hogy nem, csak igazoltatták. Azt is mondta, hogy az ilyen fajta „arrébb küldés” gyakran előfordul. Mesélt az életéről, sírt is… majd tényleg arrébb sétált. Miközben vele beszélgettem, a rendőrök két másik szegénynek/hajléktalannak kinéző férfit igazoltattak kb. 10 méteren belül. Az egyikük a villamosmegállóban állt, a másik a Mammut felé sétált. Egyiküknél sem találtak semmit, csak igazoltatták őket és tovább mentek.
Én ezután odamentem a rendőrökhöz és megkérdeztem, hogy miért igazoltatták ezeket az embereket. Azt mondták, hogy „közrend, közbiztonság”. Ekkor én megkérdeztem őket, hogy az, hogy valaki áll a villamosmegállóban, miért veszélyes a közrendre. Erre azt válaszolták, hogy a „hajléktalanokat” igazoltatják, mert közöttük több a bűnöző. Erre én megkérdeztem, hogy tudnak-e róla, hogy a Magyar Helsinki Bizottság és a BRFK egyezséget kötött az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt, és ennek kapcsán egy körlevelet is kiadott a budapesti rendőrfőkapitány, amit minden olyan járőrnek ismernie kell, mint ők. Jeleztem, hogy a körlevélben az áll, hogy nem lehet senkit sem igazoltatni csak azért, mert hajléktalan. Erre ők mondták, hogy ők csak parancsot teljesítenek. Erre én megkérdeztem, hogy mi pontosan is az a parancs, amit kaptak? Talán az, hogy kifejezetten a hajléktalan embereket kell igazoltatni? Erre az egyik rendőr azt mondta, hogy terrorveszély van, így mindenkit igazoltatnak. Erre én feltettem a logikus kérdés: akkor engem miért nem? Na, és ekkor elkérték az én személyimet is.
Először nem akartam odaadni és kértem, hogy mondják meg, hogy mi annak a jogszabálynak a száma, ami a terrorveszélyt kihirdeti és indokolják meg, hogy miért igazoltatnak. Erre ők azt mondták, hogy nekik nem kell nekem semmit sem mondani, mert indoklás nélkül bárkit igazoltathatnak. Ha nem adom oda a személyimet, elő fognak állítani. Odaadtam nekik a személyimet, de közben jeleztem, hogy panaszt fogok tenni a Független Rendészeti Panasztestületnél (FRPT), mert csak azért igazoltatnak, mert felteszek nekik kérdéseket, és ez nem törvényes ok.
Ekkor elment mellettünk a korábban kolduló bácsi is, aki mondta nekem, hogy ne keveredjek bajba miatta, én meg azt válaszoltam neki, hogy azért keveredtem bele, mert egy jobb országban szeretnék élni, és szeretném, ha a rendőrség valóban szolgálná az állampolgárokat. Ekkor már eléggé idegesek voltak a rendőrök és mondták, hogy a bácsit akár meg is büntethették volna, de nem tették. Én jeleztem, hogy néma koldulásért nem lehet megbüntetni senkit és nem szabad arrébb küldeni az állampolgárokat ok nélkül. Erre mondták, hogy bejelentés történt és hogy a bácsi állandóan itt van és egyébként az anyját is megverte. Erre én mondtam, hogy akkor talán amiatt kellett volna feljelenteni, mert megvert valakit, nem egy olyan dologért, ami nem illegális. A rendőr erre annyit reagált, hogy én biztosan rosszul ismerem a szabálysértési törvényt…
Megismételtem, hogy panaszt fogok tenni az FRPT-nél, amire az egyik rendőrnek eldurrant az agya és többször azt mondta, hogy „leszarom, tegyen” és hogy „maga ebbe ne szóljon bele”. A másik rendőr egy kicsit nyugtatta, majd elindultak és az idegesebb férfit még hallottam még, ahogy a bajusza alatt visszaszól nekem, hogy a „kurva anyját…”. Én utánuk kiabáltam, hogy ezt is felírtam és, hogy bele fogom írni a panaszomba.
Fontosnak tartom, hogy idézzek a budapesti rendőr-főkapitányság által kiadott körlevélből, amelynek a tartalmát sajnos ezek a járőrök egészen biztosan nem ismerik, pedig nagyon sokat segítene abban, hogy megfelelően lássák el a feladatukat („szolgálunk és védünk”):
„A rendőri intézkedések általános alapelvei mellett (törvényesség, szakszerűség, arányosság és szükségesség) meg kell jelennie az empátiának és a humanizmusnak is, ugyanis a társadalom alapjaiban türelmet és segítséget, oltalmat és védelmet vár a rendőrség hivatásos állományú tagjaitól (a továbbiakban együtt: rendőr).”
„Felhívj[uk] az állomány figyelmét arra, hogy az igazoltatás szigorúan célhoz kötött intézkedés, amelyet minden esetben olyan konkrét tényeknek, körülményeknek kell megalapozniuk, amelyek alapján az eljáró rendőr okkal feltételezheti, hogy a rendőrségről szóló 1994. Évi XXXIV. Törvény (rtv.) 29. § (1) a) pontjában meghatározott valamely cél elérése érdekében az igazoltatásra feltétlenül szükség van. A rendőrnek minden esetben tudnia kell számot adni ezen konkrét tényekről, körülményekről. Ennek megfelelően senki nem vonható igazoltatás alá pusztán azon az alapon, hogy hajléktalan, vagy egyébként kedvezőtlen szociális helyzetű, illetve megjelenése alapján hajléktalannak, vagy egyébként kedvezőtlen szociális helyzetűnek tűnik.
Az FRPT-hez benyújtott panaszomban jelezni fogom, hogy a rendőrök egyértelműen azért igazoltattak három állampolgárt, mert hajléktalannak tűntek és nem azért, mert valamit elkövettek (ezt nem is tagadták). Ez nemcsak diszkriminatív és megalázó, de megszegi az EBH előtt kötött egyezséget is. Ezen kívül, arra is fel fogom hívni a figyelmet, hogy a rendőrök az intézkedésük során velem szemben megalázóan, erőszakosan és megtorló módon jártak el, ami szembemegy minden olyan alapelvvel, amit a BRFK a körlevelében is hangsúlyozott (törvényesség, szakszerűség, arányosság, szükségesség, empátia és humanizmus).
Ha zaklató igazoltatás áldozata vagy, vagy éppen tanúja vagy egy ilyen igazoltatásnak, fordulj a Független Rendészeti Panasztestülethez vagy gyere el az Utcajogászra bármelyik pénteken a Blaha Lujza térre 15 és 17 óra között, hogy közösen tehessünk panaszt!
Udvarhelyi Tessza
