Röhrig Géza felolvasást tartott A Város Mindenkié csoport tagjainak és a Fotózás és aktivizmus kurzus diákjainak.

„Alkalmunk volt beszélgetni a Saul fia film főszereplőjével 1-1.5 órát, ami számomra és a velem lévő aktivisták számára is egy élmény volt. Elmesélte hajléktalanságát New York-ban, amikor a Central Parkban lakott, majd később dolgozott egy hajléktalanszállón is, mint önkéntes segítő.

A film főszerepét hosszadalmas előmunkálatok után kapta meg végül ő. A film Oscar-díjat kapott. Ezzel az alakítással kiérdemelte, hogy Magyarországon Kossuth-díjat is kapott.

Szép verseket olvasott fel a hajléktalansággal kapcsolatos élményeiről.

Illedelmesen megköszöntük a lehetőséget, sajnos mennie kellett egy másik országba, így búcsút vettünk tőle, és további sikereket kívántunk neki az életben.”

(Lakatos András / A Város Mindenkié csoport)

„Köszönöm Lakatos Andrásnak a beszámolóját arról, ahogy együtt tudtunk lenni ezen a fontos és erős estén, A Város Mindenkié csoport hajléktalan aktivistái, tanítványaim, a Fotózás és aktivizmus tanfolyam diákjai és Röhrig Géza.

Szabálytalan, fontos, erős és meghitt este volt.

Bérelt lakásomban gyűltünk össze, félig titokban, féltve az este törékeny meghittségét.

Öröm és megtiszteltetés volt a bizalom a vendégeimtől.

Megismerkedésünk óta terveztük Gézával, hogyha a film sikere miatti interjúk és bemutatók mellett lesz rá lehetőség, figyelem, mélység és idő, Géza felolvassa a verseit a hajléktalan aktivista társainknak. Most ő kért meg arra, hogy találkozhasson a csoporttal. Korábban már sokat meséltem a csoport munkájáról. Szerettem volna, ha ő is kap mindabból az erőből és tapasztalatból, A Város Mindenkié csoport munkájából, ami nekem és sokunknak évek óta példa és remény.

Géza korábban érkezett, kezében a frissen a nyomdából kijött verseskötet, kis könyv, fontos válogatás. 17-én jelenik meg a Magvető Kiadó gondozásában, így az elsők között voltunk, akik meghallgathattuk a verseit.

Évek óta dolgozunk együtt a hajléktalan aktivisták és mi, a fotós tanítványaim, de ilyen közvetlen és személyes megnyílásra ritkán volt lehetőségünk. Sorsok, közös nehézségek, küzdelem, tenni akarás, erő, tisztesség, bátorság, másokért kiállás, szolgálat…

Minden fölerősödött, ami összeköt bennünket.

Köszönöm A Város Mindenkié csoportnak a bizalmat és a támogatást, hogy elfogadták a meghívásom és köszönöm Röhrig Gézának a sok segítséget, a támogatását, a verseket, a filmet, a nyílt és mély figyelmet!

(Csoszó Gabriella / Fotózás és aktivizmus)

mit kíván a magyar homeless

málha nélkül járni könnyen

ahogy élek megköszönjem

kőből rakni sírt anyámnak

zsoltárt zsongani vasárnap

hajat mosni körmöt vágni

pizsamámat gombolászni

négy fal között ágyra dőlni

drágább könnyet mint a kölni

ébresztgetni a gyermeket

kit eddig a teste nevelt

imádkozni evés előtt

hogy a kenyér adjon erőt

félretenni szebb fogakra

nem vágyni a jónál jobbra

adakozni ugyanannak

számíthasson reá hogy kap

és ha eljön minek el kell

uniót a Jóistennel

(Röhrig Géza)

Fotó: Palotás Ágnes (Fotózás és aktivizmus)