Kis József és Fekete László, A Város Mindenkié Pécs érintett aktivistái éltek a 2016. március 15-i pécsi demonstráción hirdetett szabad felszólalás lehetőségével. Íme Fekete László beszéde:
„László vagyok, több éve hajléktalan.
Pécsett 250 társammal van lehetőségem szállón élnem, aludnom és onnan munkába járnom. Ami utcáról nehéz lenne. Rajtunk kívül még körülbelül 1500-an húzzák meg magukat utcán, kunyhókban, elhagyott épületekben, vagy ki tudja még hol…
Mi vagyunk azok, akik miatt alkotmányt módosítottak, hogy az önkormányzatok szabadon vezethessék be az állampolgárokkal szembeni kirekesztő intézkedéseket!
Mi vagyunk azok, akik azóta nem ülhetünk le nyugodtan egy padra, mert könnyen lehet, hogy rendőr fog igazoltatni minket!
Mi vagyunk azok, akik már csak regisztráció után szavazhatnak, mint a határon túli magyarok!
Miattunk nyilvánították az utcára elhelyezett lomokat a BIOKOM tulajdonának és pénzbírság jár érte, a megközelítjük azokat!
Mi vagyunk azok, akikre ujjal mutogatnak, ha utcán végezzük a dolgunkat, miközben nincsenek nyilvános vécék, vagy ha vannak is, napi élelmünk árát kérik el érte!
Miattunk nem építenek, hanem bontanak házakat, hogy eltüntessék a nyomort a szemetek elől!
Hiányoljuk az együttérzést! A szándékot a megoldásra!
Úgy érezzük, hogy ma, Magyarországon, magyar állampolgárként, nem vagyunk egyenjogú tagjai a társadalomnak.
Mert bűnünk a szegénység, az otthonunk elvesztése, a kilátástalanság!
Ebben a városban is több ezren vannak az utcán és lehet, hogy ugyanennyit fenyeget az utcára kerülés veszélye!
Hol vannak a munkásszállók? Hol vannak az albérlők házai? Hol vannak a szociális bérlakások ezrei? (A CSOK-ot nem hozom fel példának, hiszen pontosan minket nem érint…)
Nézzetek körül, hogy mennyi üres lakás van, hány befalazott ablak?! Hajléktalan vagyok, de nem szeretném hazátlannak érezni magam!
Köszönöm.
