Érdekes visszajelzéseket kapunk mostanában A Város Mindenkié (AVM) csoport politikai tevékenysége kapcsán. Mióta ismert lett, hogy A Város Mindenkié felkérte Szél Bernadettet, az LMP frakcióvezető-helyettesét, hogy nyújtsa be a szabálysértési törvény módosítására vonatkozó javaslatunkat az országgyűlésnek, többen megriadtak attól, hogy csoportunk eddig nyíltan kimondott pártpolitikai függetlensége ellenére mégis egy párthoz, pontosabban az LMP-hez kötött pártpolitikát folytat. Nem mentegetőzünk, hisz nincs miért, egyszerűen csak szeretnénk leírni az ezzel az együttműködéssel és általában a pártpolitikával kapcsolatos álláspontunkat.
A Város Mindenkié hajléktalan emberek jog- és érdekvédő csoportja, alulról szerveződő civil csoport, melynek tagjai hajléktalan emberekből, hajléktalanságot megtapasztalt, illetve lakásszegénységben élő emberekből, valamint középosztálybeli aktivistákból áll, akik tenni akarnak egy igazságosabb társadalomért.
Csoportunk megalakulása, azaz 2009 óta küzd a hajléktalan emberek hatósági üldözése és a hajléktalanság kriminalizációja ellen. Éppen ezért tüntettünk 2009-ben az MSZP-s Molnár Gyula tervei ellen, aki hajléktalanmentes zónákat alakított ki Budapest 11. kerületében, és ezért küzdünk 2010 óta minden lehetséges eszközzel az ellen is, hogy a szabálysértési törvénybe legyen foglalva az életvitelszerű közterületen lakhatás büntetése. 2011 novemberében maga az Alkotmánybíróság törölte el a szabálysértési törvény azon paragrafusát, ami büntette a közterületi hajléktalanságot és kimondta, hogy az emberi és alkotmányos jogokat sért, ezért nem alkalmazható. Ebbe sem az Orbán-kormány, sem pedig a főváros vezetése – Tarlós István Főpolgármester – nem nyugodott bele és 2012-ben, az Alaptörvény negyedik módosításakor az Alaptörvénybe foglalták a „Közterületen életvitelszerű tartózkodás” tényállását, Tarlós István Főpolgármester pedig felszólította a kerületeket hogy területükön jelöljék ki a „hajléktalanmentes övezeteket” amellett, hogy a fővárosban már eleve tiltott zóna minden világörökségi és egyéb szempontból védett övezet, így a budai Vár, az 5.kerület, a 6. kerület egy része és a Margitsziget is.
Annak érdekében, hogy érvényt szerezzen ennek az embertelen intézkedésnek, a kormány külön kormányhivatalokat létesített több tíz millió forintért azért, hogy legyen hova előállítani az utcán alvásért megbüntetett embereket. Noha Budapesten az elmúlt években a Budaörsi úton erre a célra kialakított irodában még nem állítottak elő senkit, az az állam évi több, mint 20 millió forintot költ az intézmény fenntartására és az ott dolgozók fizetésére. Mindez az adófizető állampolgárok pénzéből.
2013 októbere óta több, mint 500 esetben indult eljárás hajléktalan emberek ellen azért, mert nincs hol lakniuk. Szerencsére az esetek nagy részében csak figyelmeztetés lett a kiszabott büntetés, de néhány hajléktalan ember pénzbírságot is kapott, aminek nem befizetése esetén elzárásra is sor kerülhet. Az elindított eljárásokon túl úgy tűnik, hogy a törvény valódi gyakorlati hatása az, hogy jogi alap biztosít a hajléktalan emberek hatósági zaklatására és arra, hogy az ellátórendszer igénybevételére kényszerítsék őket. Vagyis a rendőrség az előállítás és a büntetés fenyegetését használja arra, hogy az utcán élő emberekkel olyan elhelyezési formákat is elfogadtasson, ami amúgy nem felel meg alapvető szükségleteiknek (az erről szóló beszámolónkat lásd itt). A szabálysértési törvény hajléktalan emberek büntető része embertelen, ésszerűtlen és pénzpocsékoló, és egy jogállamban nem megengedhető, hogy embereket csak azért meg lehessen büntetni, mert nincs fedél a fejük felett.
Mi úgy gondoljuk, a hajléktalanság valódi megoldása a megfizethető, biztonságos és emberhez méltó lakhatás biztosítása, és nem a rendészeti eszközökkel való üldözés és az utcán élő emberek hajléktalanszállókra való kényszerítése. Csoportunk 5 éve minden lehetséges fórumon küzd azért, hogy ez az embertelen jogszabály megszűnjön és a hajléktalan emberek üldözésére szánt közpénzt és energiát a kormány a tömeges hajléktalanság valódi megoldására költse. Az elmúlt évek alatt petíciót írtunk több ezer ember aláírásával, számos parlamenti bizottságon próbáltunk felszólalni ez ügyben, több levelet írtunk parlamenti képviselőknek, tárgyalásokat folytattunk az illetékes politikusokkal, számtalanszor tüntettünk a Parlament, a szabálysértési iroda és több önkormányzat előtt, elfoglaltuk a hajléktalan emberek üldözését politikai célnak tekintő Kocsis Máté irodáját, hogy felhívjuk a figyelmet a hajléktalan emberek üldözésére, és élőlánccal is megpróbáltuk megakadályozni a fővárosi rendelet elfogadását – minden hiába, a törvény életben van, a hajléktalan emberek üldözése folytatódik (küzdelmeinkről itt lehet részletesen olvasni).
Tekintettel arra, hogy eddig sehol nem találtunk meghallgató fülekre, a helyzetünkkel együtt érző, szolidáris, a valódi megoldásokat kereső hatalmi intézményre, úgy éreztük, elfogytak az eszközeink és már csak egyetlen lehetőségük maradt: ha mi magunk próbáljuk megváltoztatni az embertelen jogszabályt. Mivel a magyar demokrácia szabályai szerint a törvényeket az országgyűlésben hozzák és csak ott tudják megváltoztatni őket, ezt a munkát csak a Parlamentben lehet elvégezni. A mai szabályok szerint egy civil szervezet vagy magánember nem nyújthat be törvénymódosítási javaslatot, országgyűlési képviselőket pedig éppen azért választottuk meg, hogy ezt a munkát elvégezzék.
Ahhoz tehát, hogy a szabálysértési törvényt meg tudjuk változtatni, találnunk kell legalább egy országgyűlési képviselőt, aki javaslatunkat az előírásoknak megfelelően benyújtja a parlamentbe. Amikor arról döntöttünk, hogy mely párt és mely képviselő legyen az, akit felkérünk a javaslatunk benyújtására, két szempontot vettünk figyelembe. Először is, azt néztük meg, hogy a most a Parlamentben lévő pártok közül melyek azok, amelyek rendelkeznek frakcióval. Ugyanis a mai rendszer szerint, ha egy javaslatot leszavaz egy parlamenti bizottság, akkor csak azoknak a pártoknak van lehetősége közvetlenül az országgyűlés plenáris ülésére vinni a javaslatot, amelyek rendelkeznek frakcióval. Így maradt a Fidesz-KDNP, az MSZP, a DK, a Jobbik és az LMP. Ezek közül a pártok közül azért esett az LMP-re a választásunk, mert ennek a pártnak a képviselői mindig is következetesen a hajléktalan emberek üldözésére szolgáló törvény ellen szavaztak, mert a pártnak van egységes és következetes lakáspolitikája, és mert eddig tapasztalataink szerint ez a párt országos és helyi szinten is kiáll azért, hogy a szegénységben és hajléktalanságban élő emberek mielőbb emberhez méltó lakhatáshoz és jövedelemhez jussanak. Vagyis a fenti pártok közül ez az, amelynek a hajléktalansággal kapcsolatos politikája a legközelebb áll ahhoz, ami az AVM is képvisel.
A Város Mindenkié csoport Szél Bernadett képviselőnőt – vele teljes egyetértésben – arra „használja”, amire egy választott képviselő hivatott: arra, hogy képviselje az állampolgárok érdekei, még a leginkább kirekesztett hajléktalan emberekét is! Örömmel vettük, hogy van olyan képviselő a mai magyar országgyűlésben, akinek a gondolatai a hajléktalanság területén megegyeznek A Város Mindenkié gondolataival, és annak is, hogy felvállalta azt, hogy saját eszközeit felhasználva parlamenti szavazást kezdeményez a szabálysértési törvény életvitelszerű közterületen tartózkodásra vonatkozó részének megszüntetéséről.
A Város Mindenkié továbbra is pártoktól független szervezet, amely minden lehetséges eszközzel küzd a hajléktalan emberek érdekeiért – ezek közé az eszközök közé tartoznak a képviseleti demokrácia adta lehetőségek is, vagyis az, hogy törvénymódosítást kezdeményezzünk egy számunkra fontos kérdésben. Mivel törvényeket a parlamentben hozzák, a parlamentben pedig választott képviselők ülnek, egy érdekvédelmi csoport feladata az, hogy a képviselőket meggyőzzük az igazunkról és arról, hogy használják a kezükbe adott hatalmat, hiszen éppen ezért választottuk meg őket
A Város Mindenkié csoport
Fotó: Várady István
