Alszászi Erika és fia, Zoltán szeretnék megosztani határtalan örömét veletek. Mint tudjátok, kilakoltatás előtt álltunk, amikor felkerestük a Blahán az Utcajogászokat. Egy 13. kerületi lakásban éltünk, fizettük a lakbért, és egyszer csak kiderült, hogy ez valójában egy önkormányzati lakás, és a pénzt, amit lakbérként fizettem, zsebre rakta a férfi, akit a tulajdonosnak hittünk, ezért majdnem félmilliós tartozásunk halmozódott fel, és ezért ki akartak lakoltatni.
Tóth Fruzsinával tudtam beszélni a problémámról. Ő meghallgatott, és ajánlotta, hogy jöjjek be lakhatási munkacsoportra, és közösen átbeszéljük a lehetőségeket. Úgy döntöttünk, hogy megpróbálom megpályázni a lakást. Az első lépés az alpolgármester volt, aki szívélyesen fogadott, és elmondta, be kell adni a szociális bizottság elé, ott aztán negatív választ kaptunk.
Ezt követően még egy meghallgatást kértünk, beadtuk még egyszer a pályázatot és a beszélgetésen Átal Dóri rákérdezett, hogy bent lehetünk-e a bizottsági ülésen. A kérvényem beadása után november 25-e, 13 órára, a szociális bizottság ülésére kaptunk időpontot.
Csak fél 4-kor kerültünk be a bizottság elé, ekkor került sor az én ügyemre. Amikor bementünk, az egyik képviselő szívélyes fogadtatás mellett megsúgta, hogy pozitív az elbírálás. A határozati javaslat után, amiben az állt, hogy megkötik velem a szerződést, amennyiben a tartozásomat tudom rendezni, meghallgattuk a hozzászólásokat. Makk Katalin képviselő hozzászólása elég erélyes volt, olyanokat mondott, mint amikor az iskolában a tanárnő fenyegeti a gyerekeket. Mintha az én hibámból kerültem volna ilyen helyzetbe, és mintha megbízhatatlan lennék. Felhozta a tartozás megfizetését és úgy tűnt, mintha kételkedne a Hálózat Alapítvány határozatában. Felhívta a figyelmemet, hogy azért ajánlja a szerződés megkötését, mert ott a fiam. Ez az egész beszélgetés 3 perc alatt zajlott le. Végül egyhangúlag támogatták, hogy az önkormányzat kössön velem szerződést. 2016. május 26-ig kaptunk határidőt arra, hogy lakáson lévő félmilliós lakbértartozást rendezzük.
Fotó: Vörös Anna
