A Város Mindenkié csoporthoz sok észrevétel és panasz érkezett a mentőszolgálatnál dolgozókkal kapcsolatban. Többen panaszkodtak arra, hogy ha megtudják, hogy hajléktalan emberhez kell kijönnie a mentőnek, sok esetben ki sem jönnek.  A telefonálót az ellátórendszer diszpécser szolgálatához utasítják úgy, hogy a beteg tényleges állapotáról meg sem győződnek.

Amennyiben mégis kijön a mentőszolgálat kocsija , dolgozói sok esetben megalázóan beszélnek, viselkednek a fedél nélkül élő emberekkel.  Ezen panaszok kapcsán kértük, hogy akinek jó, vagy rossz tapasztalata van a mentősökkel, írják meg nekünk.  Nagyon cifra, nagyon durva eseteket küldtek, de – az igazsághoz tartozik, – hogy ugyan így voltak beszámolók, amik a mentősök emberséges munkájáról, a hivatásuk maximumát adva, tisztességes ellátásukról számol be.

Jogászaink segítségével körbe jártuk azokat a lehetőségeket, amik felvilágosításul szolgálhatnak minden embernek a mentőszolgálattal kapcsolatos kérdésekre. Aztán megszületett a MENTŐS KISOKOS, mely teljes körű felvilágosítást ad az alapoktól a jogi lehetőségekig,  illetve útmutatást ad panasz  esetén. Ez volt az indítója annak, hogy megkeressük az ellátórendszerben élő, leginkább érintett embereket, és beszélgessünk velük.

A „Fűtött Utca” adta meg a lehetőséget, hogy 2015 október elején fórumot tartsunk az ott élő embereknek. És a megbeszélt időpontban csoportunkból többen mentünk annak érdekében, hogy megfelelő létszámmal tudjunk beszélgetni az emberekkel. Miközben osztogattuk a mentős kisokost, valamint az AVM. szórólapjait,invitáltuk az embereket, hogy üljenek közénk, beszélgessünk a problémáról, amiért itt vagyunk.

És meglepően a velünk beszélgető emberek közül többen elmondták, hogy valójában nekik nem a mentősökkel, hanem inkább a kórházi ellátással van gondjuk. Kimondottan elégedett, dicsérő szavakkal emlékeztek a mentősök viselkedésére, amelyet ellátásuk kapcsán kaptak. Ehhez azonban tudni kell, hogy ezekhez a beteg emberekhez elsősorban az ellátórendszer, tehát a szociális munkás hívta ki a mentőt, ami – talán – az ellátás kapcsán „előnyt” jelent.

Mindezek ellenére örültünk annak, hogy maguk, az érintett emberek megtapasztalása ilyen jó fényt vet a mentősökre. Természetesen azzal az üzenettel fordulunk a mentősökhöz:  „Csak így tovább!”

Lakatosné, „Jutka”, A Város Mindenkié hajléktalan aktivistája

Fotó: Várady István