Tisztelt Képviselő!

Azért írunk Önnek, hogy felkérjem, éljen Magyarország Alaptörvénye 24. szakaszának (2) bekezdésének e)1 pontjában biztosított jogával, és kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a menedékjogról szóló törvény módosításának (továbbiakban: Módosítás) az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát.

A Város Mindenkié csatlakozik az Amnesty Internationalhez, amely szerint a Módosítás, amely 2015. augusztus 1-jén lép hatályba, ellentétes lehet Magyarország Alaptörvényével, amely kimondja „Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját” (Q cikk (2)). A menedékjogról szóló törvény módosítása sértheti Magyarország az 1951. évi Genfi Menekültügyi Egyezményben foglalt kötelezettségeit ; továbbá ellentétes lehet az Emberi Jogok Európai Egyezményével; A kínzás és más kegyetlen vagy megalázó büntetések elleni nemzetközi egyezménnyel; A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával és Az Európai Unió Alapjogi Chartájával.

Az Alaptörvény 24. cikkének (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság „vizsgálja a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközését”. Ebben a levelében az Amnesty International részletezi legjelentősebb fenntartásait a Módosítással kapcsolatban:

* Biztonságos származási ország

* Biztonságos harmadik ország

BIZTONSÁGOS SZÁRMAZÁSI ORSZÁG

„A kérelem gyorsított eljárásban dönthető el, ha a kérelmező olyan országból származik, amely szerepel a biztonságos származási országok európai uniós vagy jogszabályban meghatározott nemzeti listáján.” (Módosítás 17. (7) b))

A biztonságos származási országok listájának meghatározása és annak alkalmazása nemzetiséghez tartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetéshez vezethet, amely sérti az 1951. évi Genfi Egyezmény 3. cikkét, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkét és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 26. cikkét. Ez a rendelkezés korlátozza a hozzáférést a szokásos menekültügyi eljáráshoz a felsorolt országokból származók számára. Bár a kérelmet előterjesztő bizonyíthatja, hogy az adott ország nem biztonságos, ezt egy gyorsított eljárás keretében kell megtennie, amelyben kevesebb garancia áll rendelkezésére, mint a más nemzetiségű menedékkérőknek, és a bizonyítás terhe is egyedül az övé. Az Amnesty International amiatt is aggódik, hogy a biztonságos harmadik országok listájának meghatározása előítéleteket fog kelteni vagy fokozni fogja azokat a biztonságosnak ítélt országokból érkezőkkel szemben.

A biztonságos harmadik országok listájának meghatározását a kanadai Szövetségi Bíróság diszkriminatívnak és alkotmányellenesnek találta 2015. július 23-án. A Bíróság alaposan megvizsgálta a kanadai Bevándorlási Minisztérium álláspontját, hogy mi indokolta a „a kijelölt biztonságos származási országok” koncepciójának bevezetését, vagyis, hogy az „elriassza a menekültjogi rendszerünket kihasználó embereket, akik olyan országokból érkeznek, amelyek általában biztonságosnak tekinthetőek, és amelyek nem kényszerítenek menekülésre senkit, miközben biztosítja minden valódi menedékkérő tisztességes meghallgatáshoz való jogát a Bevándorlási és Menekültügyi Hatóság (IRB) előtt. A Bíróság szerint a különbségtétel a kérelmezők között az alapján, hogy a listán szereplő országból érkeznek-e vagy nem, „formailag” diszkriminatív.

A származáson alapuló diszkrimináció tilalma az egyik legfontosabb alapelve a nemzetközi törvényeknek, amelyet – többek között – az EU Alapjogi Chartája (21. cikk) is biztosít, illetve Magyarország Alaptörvénye is, amely az alapvető jogokat mindenki számára megkülönböztetés nélkül garantálja (XV. Cikk). A „biztonságos származási ország” sérti ezt az alapelvet, és ellentétes az Alaptörvénnyel is.

BIZTONSÁGOS HARMADIK ORSZÁG

„Elfogadhatatlan a kérelem, ha a kérelmező vonatkozásában van olyan harmadik ország, amely rá nézve biztonságos harmadik országnak minősül.” (A Módosítás 17. cikkének (2) e) pontja)

A (2) bekezdés e) pontja alapján a kérelem elfogadhatatlanságának megállapítására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a kérelmező

a) a biztonságos harmadik országban tartózkodott, és lehetősége lett volna ebben az országban a 2. § i) pontjában foglaltaknak megfelelő hatékony védelem igénylésére;

b) annak területén átutazott, és lehetősége lett volna ebben az országban a 2. § i) pontjában foglaltaknak megfelelő hatékony védelem igénylésére; (Módosítás 17. (4))

Az Amnesty International amiatt is aggódik, hogy a biztonságos harmadik országok listájának alkalmazása lehetővé teszi Magyarország számára, hogy a menedékjogi eljárás lefolytatásának felelősségét harmadik országoknak átadja, anélkül, hogy mélységében vizsgálta volna meg, hogy az adott kérelmező valóban hozzáférhetett-e hatékony védelemhez a harmadik országban. Erre az értékelésre csak az előzetes eljárás keretében kerülhet sor ahelyett, hogy ezt teljes körűen, a részleteiben kivizsgálnák. Továbbá Magyarország a bizonyítás terhét a kérelmezőre testálja, akinek bizonyítania kell, hogy nincs megfelelő védelem a kérdéses harmadik országban, és csak 3 nap fellebbezési időt biztosít számára, ha a kérelmét megalapozatlannak találják. A menedékjogról szóló törvény ezen korlátozásai a menekültek visszaküldéséhez fognak vezetni olyan országokba, ahol nincs megfelelő védelem, és elképzelhető, hogy közvetlen vagy közvetett visszaküldéshez (refoulement) is vezethetnek.

Az Európai Parlament és a Tanács 2013/32/EU irányelvének (38. cikk (2)) alapján a felelősség átadása csak akkor alkalmazható, ha van valódi kapcsolat a menedéket kérő és a biztonságosnak tartott harmadik ország között a kérelmező egyedi helyzetében. Továbbá az átadás csak akkor valósulhat meg, ha a harmadik ország beleegyezik abba, hogy (újra) beengedi a menedékkérőt és számára teljes hozzáférést biztosít a tisztességes és hatékony eljáráshoz. Annak a bizonyítási terhe, hogy a harmadik ország biztonságos-e, teljesen a menedéket biztosító ország, vagyis Magyarország feladata, és a vélelemnek pedig megcáfolhatónak kell lennie a kérelmező által.

A magyar menedékjogról szóló törvény nem biztosítja hatékonyan a menedékkérőknek a vélelem megdöntéséhez való jogát, mivel lehetővé teszi a kérelem elutasítását anélkül, hogy megvizsgálná az adott kérelmező körülményeit, és nem tartalmaz elégségesen szigorú követelményeket, amelyek alapján egy ország biztonságosnak nyilvánítható. Továbbá a 2007. évi LXXX. törvény 51. szakaszának (3) bekezdése alkalmazhatóvá teszi a biztonságos harmadik ország koncepcióját, akkor is, ha a kérelmező csak ott tartózkodott vagy éppen csak keresztül utazott az országon. Egy rövid tartózkodás vagy átutazás azonban nem teremt valódi kapcsolatot a személy és az adott ország között.

Miután a Módosítást elfogadta az Országgyűlés, a Kormány kiadott egy rendeletet július 21-én, meghatározva a biztonságos származási országok és biztonságos harmadik országok listáját. A lista tartalmazza az Európai Unió tagállamait, Albániát, Macedóniát, Montenegrót, Szerbiát, az Európai Gazdasági Térség államait, az Egyesült Államok azon tagállamait, ahol nem alkalmazzák a halálbüntetést, Svájcot, Bosznia és Hercegovinát, Koszovót, Kanadát, Ausztráliát és Új-Zélandot.

A Magyar Helsinki Bizottság 2015. július 10-i nyilatkozata alapján a menedékkérelmek 99 százalékát olyan menedékkérők nyújtják be, aki Szerbia felől lépik át a magyar határt. Az Amnesty International kutatása bemutatja, hogy sem a szerb, sem a macedón menedékjogi rendszer nem működik megfelelően, és nem képes garantálni a rászorulók részére a nemzetközi védelmet. A szerb menedékjogról szóló törvény hibái és implementációjának hiányosságai meggátolják a menedékkérők számára a gyors, hatékony és egyedi elbírálásokat, és az esetek legnagyobb részében a menedékkérelmek elutasításához vagy felfüggesztéséhez vezetnek. A szerb Menekültügyi Hivatal nem képes azonnal és pontosan regisztrálni a menedékkérőket, megfelelő információval ellátni őket arról, hogyan nyújthatják be kérelmüket, képtelen beazonosítani a sérülékeny embereket, megfelelő interjúkat lefolytatni és időben elsőfokú döntéseket hozni, ami nagyszámú embert tesz ki a visszaküldés (refoulement) veszélyének Macedóniába és Görögország felé.

Dacára a szerbiai helyzetnek, amely a menekülteket és migránsokat emberi jogsértések veszélyének teszi ki, az olyan menedékkérelmek mérlegelés nélküli elutasítása, amelyeket olyan emberek nyújtottak be, akik állampolgárai vagy keresztülutaztak ezeken a „biztonságos országokon”, visszaküldéshez (refoulement) vezethet, amelyet a fent említett nemzetközi dokumentumok tiltanak.

A fenti fenntartások fényében az Amnesty International arra kéri Önt, hogy a menedékjogról szóló törvény módosítását küldje el az Alkotmánybíróságnak, hogy az elvégezhesse az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát.

2015. augusztus 18. 

Tisztelettel:

A Város Mindenkié csoport hajléktalan és szövetséges tagjai