A Város Mindenkié csoport érintett tagjai közül sokan nem értettünk a mai modern világ technikai vívmányai által ismert számítógép kezeléséhez. Én magam, amíg nem voltam ennek a csoportnak a tagja, elképzelni sem mertem, hogy valaha fogok tudni dolgozni egy számítógépen. Kezdetekben csak irigykedve lestem, milyen könnyedén írnak, szerkesztenek, különböző „trükköket” oldanak meg laptopjaikon. Maga a nyelvezet, mely egy-egy munka kapcsán a szaknyelv szerint felröppent, nekem érthetetlen zagyvaság volt és csodálkoztam, mások miért értik, amikor én nem.

Aztán a számítógép ismerői vetették fel először, hogy nekünk, akik nem tudjuk kezelni a számítógépet, képzési lehetőséget biztosítanak. Sokan és nagy örömmel vettük ezt a lehetőséget.

A Város Mindenkié elkezdett keresni egy olyan önkéntest, aki szívesen átadja a tudást, nem sajnálva idejét, és fáradságot. Így indult két nagyon jó képzővel: Vojtonovszki Bálint és Dósa Balázs segítségével a képzés.

Igazi kezdők voltunk, és az alapok megismerése volt az oktatóink számára a fő feladat. Azt, hogy milyen lehetőségek vannak egy levél írására, hogy egyáltalán hogyan regisztráljunk saját email címünk megvalósításához, hogy mennyi lehetőség van változtatni, szerkeszteni, kiemelni, betűformákban válogatni, azt végtelen türelemmel tanították meg nekünk. Elvileg az aktivista munkánkhoz kötődő alapot, a levélírást ragyogóan megtanították számunkra.

Lassan, de biztosan vezettek minket tovább a különböző műveletek, lehetőségek megismerésének útján és egyre bátrabban szerkesztettünk, variáltunk, vagy éppen rontottunk el valamit. De mindig ott voltak a hátunk mögött és az elrontott, esetleg – számunkra érthetetlen módon – elvesztett írásokat, dokumentumokat mindig visszahozták nekünk, s ha kellett, akár 50 alkalommal is újra és újra elmondták, mit, hogyan kezeljünk.

Aztán az alapok után csökkent az érdeklődés, jött a nyár, majd V. Bálint munkája és költözése miatt már nem tudott minket tovább tanítani. De itt hagyta örökül Balázsnak a rengeteg összetett munkát, aki minden lehetséges szabadidejét nekünk adta, ránk áldozta.

Én ma ott tartok, hogy tudom kezelni a szövegszerkesztő oldalt, megtanultam, mit jelent a csatolmány, – ami másnak teljesen természetes, – tudok letölteni, elmenteni, továbbküldeni, megtanultam a szöveghez, vagy bármi máshoz az igazítások  lehetőségeit, tudok táblázatokat készíteni, különleges karaktereket használni, nyomtatni, minden olyan dolgot, ami sokáig csoda volt a számomra.

És tudják mindazok a társaim, akikre Balázs önzetlenül fordított olyan sok időt, és türelemmel, szeretettel okított minket.

Amit átadtak nekünk, Bálint és Balázs, azt nem fogjuk tudni viszonozni számukra, hisz ez a tudás az Ő munkájuk eredménye.

Nagyon köszönjük!                            

                                                       Lakatosné Jutka és A Város Mindenkié hajléktalan aktivistái.