A Város Mindenkié évek óta küzd azért, hogy a 2012-ben bevezetett KENYSZI rendszer bevezetése miatt egyetlen hajléktalan ember se essen el számára létfontosságú ellátásoktól. 2015 januárjában örömmel jelentettük, hogy megszűnt az egy nap-egy nappali melegedő szabály, vagyis ma már minden szolgáltató megkapja az (egyre csökkenő) állami normatívát a nála megjelenő hajléktalan ügyfelek után függetlenül attól, hogy ők korábban hány szolgáltatónál jártak. De örömünk nem tartott sokáig, mert hamar kiderült, hogy a költségvetési törvény új szabályai a korábbinál sokkal több nehézséget okoznak azoknak a hajléktalan és szegénységben élő embereknek, akik különböző szociális ellátásokat kell, hogy igénybe vegyenek. A közelmúltban két olyan jelentés is napvilágot látott, amelyek alátámasztják, hogy a KENYSZI rendszer nemcsak jogszerűtlenül működik, de mind a szakemberek, mind pedig az ügyfelek életét jelentősen megnehezíti. Az alábbiakban ezeket foglaljuk össze.

Az Alapvető Jogok Biztosának 285/2015-ös jelentése kiemelten foglalkozik a KENYSZI rendszerrel, és elmarasztalóan nyilatkozik róla. Az ombudsmani vizsgálat feltárta, hogy a KENYSZI-ben a különböző adminisztratív problémák, az előírások hiánya, és a felhasználási adatok lekérdezésének átláthatatlan és ellenőrizhetetlen gyakorlata bizonytalanná teszi a szociális ellátás megszervezését. Ahogy már mi is megírtuk, az új szabályok alapján ma sokkal több szociális ellátás ütközik egymással, mint korábban, vagyis ha egy nap ugyanaz az ember több szolgáltatónál vesz igénybe szolgáltatást, csak az az ellátó kap állami normatívát az ügyfél után, amelyik előbb regisztrálta.

A jelenlegi szabályok szerint, ha egy állampolgár az illetékes gyermekjóléti központban a gyermekével kapcsolatos ügyeket intéz (pl. családgondozás, pszichológiai tanácsadás), aznap hiába vesz igénybe szociális étkeztetést, az ellátó szervezet nem kap utána támogatást. Vagyis a törvény nem tiltja, hogy ugyanaz az ember mindkét szolgáltatást igénybe vegye, csak éppen az állam ezt nem finanszírozza, így az szolgáltatókat abban teszi érdekeltté, hogy elutasítsák az ügyfelet. Ugyanez igaz arra is, aki hajléktalanszállón él, de napközben el kell mennie az illetékes gyermekjóléti központba – ha nappal egy gyermekjóléti központban járt, aznap éjjel nem aludhat sem átmeneti szállón sem éjjeli menedékhelyen. Hasonlóan elfogadhatatlan ütközés, hogy ha valaki például pszichiátriai vagy szenvedélybeteg és nappali ellátásban részesül (pl. munkakeresésben segítenek neki, pszicho-szociális támogatást kap, rehabilitációban vesz részt), akkor este nem aludhat éjjeli menedékhelyen vagy átmeneti szálláson. Vagyis egy nappali ellátást igénybe vevő pszichiátriai vagy szenvedélybeteg ember – aki állapotánál fogva is nagyobb veszélyben van – nem tehet mást, mint hogy az utcán aludjon. Ugyanez igaz arra, aki napközben szociális étkeztetésben részesül: aznap éjjel ő sem aludhat sem átmeneti szállón, sem éjjeli menedékhelyen. Végül, ha valakinek pszichiátriai és szenvedélybetegsége is van, akkor előfordulhat, hogy mindennap választania kell, hogy aznap melyik típusú problémájának megfelelő nappali ellátást nyújtó intézménybe menjen.

Az alapvető jogok biztosa jelentésében megállapítja, hogy a „nyilvántartási rendszer világos, következetes és hiteles működtetéséhez szükséges garanciális elemek hiánya a hajléktalan-ellátásban a szolgáltatás-finanszírozás biztosítottságát veszélyezteti. Mindez pedig együttesen … az állam élet- és méltóságvédelmi kötelezettségének teljesítése és a jogbiztonság követelménye szempontjából visszás, a jogsérelem közvetlen veszélyét hordozza magában.” Ezen problémák megoldására az ombudsman azt javasolja az emberi erőforrások miniszterének, hogy ismét kezdeményezze a KENYSZI működésének és az azt meghatározó jogszabályok felülvizsgálatát, és orvosolja a felmerült problémákat. Az ombudsman ezen kívül arra is kéri a minisztert, hogy tekintse át a speciális egészségügyi és szociális ellátást igénylő hajléktalan emberek által párhuzamosan igénybe vehető ellátások finanszírozási lehetőségeit annak érdekében, hogy senki se essen ki számára létfontosságú ellátásokból.

A másik jelentés a Tízek Tanácsától származik, amely a fővárosi hajléktalanellátó intézmények egy részét tömörítő ernyőszervezet. A szervezet A Város Mindenkié javaslatára 2015 elején egy anonim kérdőívet bocsátott közre, amelyben a hajléktalanellátó intézményeket kérdezték a KENYSZI-vel kapcsolatos tapasztalataikról. Összesen 69 szolgáltatás töltötte ki a kérdőívet, amelyek összesen 4857 férőhelyet működtetnek hajléktalan emberek vagy családok számára. A kommentár nélkül közzétett anyag alapján a KENYSZI nagyon sok szervezet számára többletmunkát jelent (sok nappali melegedőben a rendszer működtetése akár heti 10 óra plusz munkát is jelent), nem javítja a szolgáltatások színvonalát, ráadásul sok esetben kifejezetten káros az ügyfelek és a szakemberek közötti viszonyra.

A szolgáltatók nagy része szerint a KENYSZI nem járul hozzá az ügyfelek helyzetének javításához, és a nappali melegedők 90%-a szerint a KENYSZI még a saját szolgáltatásaik szervezésében sem segít. Miközben a szervezetek szinte egyöntetűen úgy gondolják, hogy a KENYSZI bevezetése előtt nem volt megfelelő szakmai egyeztetés, és túlnyomó többségük egyetért abban is, hogy a KENYSZI-re vonatkozó jogszabályok nem világosak. Ezzel együtt, a válaszadó szervezetek szerint a KENYSZI csökkentette az ügyfelek esélyét arra, hogy megfelelő ellátáshoz jussanak, és a válaszadó nappali melegedők és éjjeli menedékhelyek fele szerint a rendszer kifejezetten árt az ügyfelek és a szociális munkások közötti kapcsolatnak. Több szervezet szerint a KENYSZI a különböző ellátó intézmények közötti munkakapcsolatnak is árt.

A Város Mindenkié 2013 novemberében és decemberében kutatást végzett, hogy megvizsgáljuk, mennyire érinti negatívan a KENYSZI a hajléktalan embereket, amelyből kiderült, hogy a hajléktalan emberek jelentős részét érte hátrány a KENYSZI miatt (elestek szolgáltatásoktól, visszaéltek az adataikkal stb.) A Tízek Tanácsa ugyanezt a rendszert az ellátó intézmények szemszögéből vizsgálta, és kimutatta, hogy a KENYSZI számukra is rengeteg negatív hatással jár. Vagyis ahelyett, hogy a 2012-ben uniós forrásból bevezetett adminisztrációs rendszer javítaná az ellátórendszer átláthatóságát és színvonalát, szinte éppen az ellenkezőjét éri el: visszaélésekre ad lehetőséget, nehezíti a szociális szakemberek munkáját és rontja a hajléktalan emberek hozzáférését az alapvető szolgáltatásokhoz.