2015. április 14-én csoportunk három aktivistája Molnár László alpolgármesterrel az újbudai polgármesteri hivatalban. A találkozó célja az volt, hogy ismertessük a kerületi önkormányzat részére összeállított javaslatainkat a lakhatási válság kezelésének, a lakhatási szegénység és a hajléktalanság csökkentésének, valamint a demokrácia fejlesztésének helyi lehetőségeivel kapcsolatban.
Az AVM rövid bemutatását követően Fekete Nagy Miklós tagunk (aki maga is egy újbudai éjjeli menedékhelyen él) ismertette a közterületi hajléktalansághoz kapcsolódó javaslatainkat, kezdve azzal, hogy az önkormányzat vonja vissza hajléktalan emberek hatósági üldözéséről szóló helyi rendelkezést. Az újbudai önkormányzat nem tartozott azok közé a budapesti területek közé, amelyek visszaéltek a szabálysértési törvény felhatalmazásával, és arra törekedtek, hogy minden különösebb indok nélkül a lehető legnagyobb mértékben kiterjesszék azoknak a közterületeknek a körét, amelyeken a közterületi hajléktalanság büntethető. A kerületi szabályozás (amelyet a hajléktalan emberek hatósági üldözéséről szóló fővárosi rendelet egyik melléklete tartalmaz) szerint a fővárosi rendelet szerinti tiltott területeken túl a Susulyka utcában, a Fülőke utcában, a Pereszke utcában, valamint a Dayka Gábor utca Brassó út és Antónia lépcső közötti szakaszán büntethető a hajléktalanság. Az AVM álláspontja szerint azonban maga az a lehetőség visszaélés, hogy a helyi önkormányzatok büntethetik a hajléktalanságot, így az alpolgármestertől is azt kértük, hogy helyezzék hatályon kívül az erről szóló szabályozást. Az alpolgármester nem tudta felidézni, hogy milyen érvek alapján lettek (pont) ezek a területek kijelölve, és azt ígérte, hogy utánanéz a kérdésnek, illetve rákérdez a terület helyi képviselőjénél a szabályozás indokaira.
Felhívtuk az alpolgármester figyelmét arra, hogy Újbudán még budapesti átlaghoz képest is kirívóan alacsony az önkormányzati lakások aránya. A szociális bérlakások bővítésével kapcsolatos javaslatunkra, amelyet Várady István aktivistánk ismertetett, az alpolgármester elmondta, hogy az önkormányzat gazdasági koncepciójában, illetve az ehhez igazodó lakásgazdálkodási koncepcióban, amelyeken most is dolgoznak, szerepel a szociális lakásügynökség, így elképzelhető, hogy ezzel kapcsolatban az AVM javaslatainak megfelelően alakuljon a helyi lakásgazdálkodás. (Molnár László elmondta azt is, hogy 4-5 éve már felmerült a szociális lakásügynökségek javaslata a kerületben, de akkor végül nem lett belőle semmi, mert „érdektelenségbe fulladt”. Az üresen álló magántulajdonú lakások hasznosításával kapcsolatban azonban elzárkózott a hosszú ideje kihasználatlan lakásokra kivetett különadóról szóló javaslatunktól. A helyi lakásgazdálkodás korlátaival kapcsolatban az alpolgármester elmondta, hogy „22 üres önkormányzati lakás van a kerületben, 900 kérelmünk van rá – ilyen körülmények között lehetetlen igazságos döntést hozni”. Arra a felvetésünkre, hogy az önkormányzat külső pályázati források bevonásával is fejleszthetné a lakásállományát az alpolgármester kételyét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen „gazdag” kerület részesülhetne ezekből a forrásokból.
A pénzbeli ellátások helyi rendszerével, így különösen egy helyi minimum-jövedelem rendszer bevezetésével, valamint a lakásfenntartási és adósságcsökkentési támogatással (március 1-től: „Újbudai lakásfenntartási támogatás” és „Újbudai tartozásrendezési támogatás”) kapcsolatban az alpolgármester figyelmébe ajánlottuk a kapcsolódó zuglói rendelet néhány előremutató elemét. Az alpolgármester azt válaszolta, hogy már a pénzbeli ellátásokról szóló újbudai rendelet elfogadásakor jelezték, hogy azt néhány hónapon belül – az addigi tapasztalatok alapján – felül fogják vizsgálni, és hogy ehhez a javaslatainkat is tekintetbe fogják venni.
A helyi hajléktalan-ellátással kapcsolatban a nappali melegedő biztosításáról beszélgettünk bővebben, mivel ez az ellátási forma a szociális törvény szerint a kerületek felelőssége (szemben a szállást nyújtó intézményekkel, amelyekért a Fővárosi Önkormányzat felel). Fekete Nagy Miklós a saját tapasztalatai alapján a Máltai Szeretetszolgálat Rimaszombati úti nappali melegedőjéről elmondta, hogy elvben 50 „férőhellyel” működik az intézmény, és ennyi emberre nyilvánvalóan nem elég egyetlen mosógép. „1 óra hossza a mosás, 1 db gépük van, és amíg szárító le nem jár, ami másfél óra, addig nem indítják el a mosógépet. A melegedő ráadásul korán bezár, ami azt jelenti, hogy naponta 3-4 ember tud csak mosatni, és akár 1-2 hétig sem jut valaki hozzá a mosógéphez.” Várady István aktivistánk ezt azzal egészítette ki, hogy az önkormányzatnak szinte semmibe nem kerülne bővíteni a nappali melegedőt egy további mosogatógéppel. Az alpolgármester szerint viszont jobb, ha az önkormányzat nem folyik bele a Máltai Szeretetszolgálat munkájába, mert ők biztosan jobban értenek hozzá, ezért is bízták rájuk a feladatot.
Végül, a kunyhóban élő emberekkel kapcsolatban elmondtuk, hogy ezeket a kunyhókat jogsértő a megfelelő közigazgatási eljárás nélkül elbontani, és hogy az önkormányzat feladata, hogy megfelelő elhelyezést biztosítson az érintettek számára. Ezzel összefüggésben az önkormányzat figyelmébe ajánlottuk a más kerületekben már működő Elsőként Lakhatás programokat is.
Javaslatainkat írásban is megküldtük az önkormányzatnak – ha megérkezik a válaszuk, arról is beszámolunk majd a blogunkon.
