Dr. Nagy Beáta felkérésére órát tartottunk a Corvinus Egyetem társadalomtudományi alapszakos diákjainak. Az „Esélyegyenlőségi politikák” című kurzus vendégeiként kétszer másfél órában közel 40 hallgatóval beszélgettünk a hajléktalanságról. Az dupla-óra első részében elsősorban a hajléktalanság okairól volt szó: arról, hogy miért nem kielégítőek azok a közkeletű magyarázatok, amelyek a hajléktalan emberek személyes jellemzőivel (illetve a válásokkal, vagy például az alkoholizmussal) magyarázzák a hajléktalanságot, és hogy ezzel szemben melyek voltak azok a társadalom strukturális átalakulások, amelyek miatt a rendszerváltás éveiben kialakult a tömeges hajléktalanság, és hogy az azóta a hajléktalanságra adott kormányzati válaszok miért nem voltak képesek érdemben csökkenteni a problémát. Fekete-Nagy Miklós megosztotta a diákokkal a hajléktalan-ellátórendszerben szerzett személyes tapasztalat, és részben pont ezek alapján érvelt amellett, hogy a valódi megoldáshoz lakáspolitikai intézkedésekre, nem pedig túlzsúfolt, élősködőktől fertőzött tömegszállásokra van szükség.

A második másfél órában az AVM három kampányáról beszélgettünk, 1-1 videó közös megtekintését követően: a Kenyszi-rendszer, pontosabban a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés ezzel összefüggő korlátozása ellen szervezett kampányunkról, a hajléktalan emberek hatósági üldözése ellen folytatott sokéves kampányunkról (és ezzel összefüggésben a polgári engedetlenségről mint politikai eszközről), valamint az üres lakások hasznosításáról (és ezen keresztül a szociális bérlakás-hálózat bővítéséről) szóló kampányunkról (illetve az ehhez kapcsolódó házfoglaló akcióinkról).

A diákok nagy része érdeklődéssel követte a felvezető előadásunkat, illetve az azt követő beszélgetést. A visszajelzések alapján úgy tűnt, hogy érdemes volt elmennünk – köszönjük szépen a meghívást!

2015. április 3.                                                                                     Misetics Bálint