MI AKARJUK FELNEVELNI A GYEREKEINKET! 

* Ma sok lakásszegénységben élő gyermek kizárólag a szülők anyagi, illetve lakás gondjai miatt kerül állami gondozásba.

* Ma egy önkormányzat bármikor elhelyezés nélkül kilakoltathat családokat anélkül, hogy elhelyezésükről olcsóbb bérlakásban, családok átmeneti otthonában vagy anyaotthonban kellene gondoskodnia.

* Ma az állam annak ellenére választja el a gyerekeket a szüleiktől lakásszegénységük miatt, hogy ezt a gyermekvédelmi törvény és az ENSZ gyermekjogi egyezménye is kifejezetten tiltja.

* Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 27/3. cikke szerint a tagállamoknak támogatniuk kell a családokat abban, hogy a gyermekek jogai érvényesülhessenek. Anyagi segítséget kell nekik nyújtani és támogató programokat kell biztosítani, különösen az étkezés, ruházkodás és lakhatás terén.

* Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága 2014-es jelentésében elmarasztalta Magyarországot, amiért ezt a jogsértő gyakorlatot folytatja, és a szociális bérlakások kialakításának és a gyermekek családban tartásának fontosságát hangsúlyozta. 

* A Módosított Európai Szociális Karta 16. cikke Magyarország számára is előírja, hogy megfelelő lakhatást biztosítson a területén élő családoknak.

 * A magyar lakosság harmada túlzsúfolt, penészes, fűtés nélküli vagy beázó lakásokban, bizonytalan lakáskörülmények között vagy tömegszállásokon él. Viszont az állam és az önkormányzatok semmilyen kötelezettséget nem vállalnak arra, hogy biztosítsák ezeknek az állampolgároknak a lakhatását. Az érintettek nagy része gyermek.

* A gyermekszegénység és a nők szegénysége egymással szorosan összefüggnek, mivel a gyerekek gondozásával kapcsolatos feladatok és elvárások főleg a nőkre hárulnak és emiatt a gyerekek elvesztését is ők szenvedik meg leginkább. Ezeknek a nőknek jelentős része azért él szegénységben, mert csak úgy tudta gyermekét és magát biztonságba helyezni, hogy elmenekült a bántalmazó férje vagy élettársa elől. 

MIT AKARUNK ELÉRNI? 

LAKHATÁSHOZ VALÓ JOGOT!

* Követeljük, hogy Magyarországon foglalják törvénybe és tegyék kikényszeríthetővé a lakhatáshoz való jogot! Ennek során a döntéshozók legyenek különös figyelemmel a gyermekes családok helyzetére és szükségleteire. Senkit se lakoltassanak ki elhelyezés nélkül!

* Követeljük, hogy az állam és az önkormányzatok alakítsanak ki felelős lakáspolitikát és szociális bérlakásokat! Hasznosítsák, fejlesszék és ne hagyják leromlani a meglévő bérlakás-állomány színvonalát!

* Ha egy család számára válsághelyzetben nincs hely elérhető közelségű állami lakhatási intézményben, akkor az állam köteles a család számára más módon lakhatást biztosítani. Tartósan szociális bérlakásban, albérletben vagy lakásügynökség segítségével, illetve átmenetileg például szobabérlők házában vagy munkásszállón.

* Senki nem kerülhet ki úgy egy állami intézményből (pl. családok átmeneti otthonából (CSÁO), átmeneti szállóból, gyermekotthonból), hogy nincsen megfelelő lakhatása.

* A most kihasználatlan erőforrásokat csoportosítsák át a tényleges igények szerint. Például ne álljanak üresen a családok átmeneti otthonai vidéki kistelepüléseken, miközben Budapesten és más nagyvárosokban többéves várólisták vannak.

* A helyi hatóságok alkossanak kötelezően stretégiát a hajléktalanság megelőzéséről. Ebben biztosítsák, hogy elég ingatlan jut lakhatási célra és sokféle lakás áll rendelkezésre, így mindenkinek jut a szükségleteihez illő lehetőség.

* A megelőzésnek legyen része a szegényebb családok támogatása is. A tehetősebbeket támogató intézkedések (pl. családi adókedvezmény) helyett emeljék a családi pótlékot, biztosítsanak adósságkezelő szolgáltatást, emelt szintű lakásfenntartási támogatást.

* A helyi önkormányzatok, családsegítő központok és gyermekjóléti szolgálatok aktívan támogassák a családokat. Mérjék fel, hogy kinek milyen támogatásra van szüksége és biztosítsák ezt a számára, ne halogassák a beavatkozást addig, amikor már visszafordíthatatlan a probléma.  

JOGBIZTONSÁGOT!

* Követeljük, hogy a hatóságok ne válasszák el a gyerekeket szüleiktől a szülők lakhatási, illetve anyagi gondjai miatt. Ehelyett – ahogy a gyermekvédelmi törvény is megköveteli – biztosítsanak olyan ellátást, ami lehetővé teszi a gyerekek családban történő nevelkedését!

* Követeljük, hogy gyermeket állami gondozásba venni csak bírósági úton lehessen! Ez tudja garantálni az eljárás átláthatóságát és az érintettek jogainak tényleges érvényesülését. 

* Követeljük, hogy a hatóságok biztosítsák a gyerekek állami gondozásba vételével kapcsolatos eljárási szabályok tényleges érvényesülését!

* Követeljük, hogy az önkormányzatok legyenek anyagilag is motiváltak arra, hogy a gyerekek a családjukban nevelkedjenek és ne intézményekben vagy nevelőszülőknél! Az állami gondozásba vételre fordított pénzösszegeket kapják meg az önkormányzatok a családok támogatására.

* Követeljük, hogy addig egyáltalán ne lehessen gyerekeket állami gondozásba venni, ameddig a szülő nem bizonyította alkalmatlanságát! 

TÁMOGATÓ INTÉZMÉNYEKET!

* Követeljük egy valóban támogató és átlátható gyermekjóléti rendszer kialakítását, ahol mindenkire, az ország minden pontján ugyanazok a feltételek vonatkoznak! 

* Követeljük, hogy az egész ország területén legyenek elérhetőek a támogató intézmények – elégséges kapacitással és megfelelő színvonalon. Ne a lakcímkártyán múljon, hogy valaki bekerülhet-e egy anyaotthonba! 

* Követeljük, hogy az anyaotthonok és a családok átmeneti otthonai bekerülési feltételei országosan legyenek egységesek, könnyen megismerhetőek és minden rászoruló számára teljesíthetőek!

* Követeljük az érintettek megfelelő – széleskörű és közérthető – tájékoztatását a támogatási lehetőségekről!

* Követeljük, hogy a szegénységben élő nők megfelelő tájékoztatást kapjanak a szociális intézményektől a fogamzásgátlási lehetőségekről és kapjanak érdemi támogatást ezeknek a lehetőségeknek az igénybevételéhez.

* Követeljük, hogy az anyaotthonok és CSÁO-k legyenek jogilag kötelezve arra, hogy megfelelő lakhatást találjanak a családnak, ha el kell hagyniuk az intézményt (elhelyezés nélküli kilakoltatás tilalma).

* Követeljük, hogy az anyaotthonok és a CSÁO-k emberhez méltó életszínvonalat biztosítsanak (elégséges magánszférát, akadálymentességet, a bent lakók érdekeinek védelmét, jól képzett szociális munkásokat stb.)!

* Követeljük, hogy az állam lássa el a szociális intézményeket és az eljáró hatóságokat azokkal az erőforrásokkal, amelyek a feladatuk megfelelő színvonalú elvégzéséhez szükségesek: elsősorban pénzzel és szakértelemmel.  

* Követeljük, hogy az állam fenyegetés és büntetés helyett támogassa a családokat!