Az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2015. március 10-én arról tájékozatott minket, hogy eljárást indított Budapest Főváros Kormányhivatala ellen az egyenlő bánásmódról szóló törvény megsértése miatt. Az ügy a VIII. kerületi okmányirodát érinti, ahol a biztonsági őrök rendszeresen és különböző ürügyekre hivatkozva elutasítják azokat a hajléktalan embereket, akik ún. településszintű lakcímet szeretnének létesíteni, vagyis olyan címet, amely nem tartalmaz utcát és házszámot, csupán azt a kerületet, ahol az állampolgár rendszeresen megtalálható. Az eljárás azért indult, mert A Város Mindenkié három aktivistája még 2014 végén bejelentést tett a Hatósághoz az okmányiroda diszkriminatív bánásmódja miatt. Hogyan is jutottunk el idáig?

2014. január 15-án lakcím fórumot tartottunk a Budapest VIII. ker. Dankó utcában található Fűtött utcán. Ekkor hívta fel a figyelmünket egy ott dolgozó szociális munkás, hogy több ügyfelükkel előfordult, hogy amikor a VIII. kerületi okmányirodában településszintű lakcímet akarnak létesíteni, a biztonsági őrök arra kérték őket, hogy menjenek be az eredeti lakcímük szerinti okmányirodába és jelentkezzenek ki onnan, vagy valamely más indokkal elutasították őket még azelőtt, hogy sorszámot kaptak volna. Mi tájékoztattuk őket arról, hogy ez az utasítás jogilag nem állja meg a helyét, hiszen a hatályos törvények szerint lakcím-kijelentkezés nem létezik, csupán bejelentkezés, vagyis az új lakcím bejelentésével az állampolgárok régi címe automatikusan megszűnik.

Mivel csoportunk a lakcím kérdését évek óta kiemelten kezeli, úgy határoztunk, hogy közelebbről megvizsgáljuk a VIII. kerületi okmányiroda gyakorlatát, így informális tesztelésbe kezdtünk.

2014. április 23-án egy hajléktalan és egy szövetséges aktivista ment el a VIII. kerületi okmányirodába, amelyről a hajléktalan aktivista így számolt be:

„Megjelentem másodmagammal a 8. kerületi okmányirodánál. Ott a portás – bocs, biztonsági őr – megkérdezte mit akarok, miután kértem egy sorszámot.

Elmondtam neki, hogy a szoc. munkásomtól azt a felvilágosítást kaptam, hogy itt bejelentkezhetek közterületre mivel az én lakcímkártyámban szereplő cím már nem létezik, és nem tudom a hivatalos ügyeimet intézni. Erre a portás (nekem már ez marad) igen határozottan elmondta, hogy a szoc. munkásom nem tudja, mit mondott mert ez nem így van. Előbb jelentkezzek ki onnan, ahová be vagyok jelentve, és el akart küldeni, és hivatkozott egy április 1-től életbe lépett jogszabályra.

Ekkor elmondtam neki, hogy már próbáltam kijelentkezni, de ott az ellentétjét mondták. És újból kértem egy sorszámot hogy bejussak. Ekkor ő sorszám helyet kezembe nyomott egy bejelentő lapot, hogy töltsem ki és majd azzal jöjjek vissza. Én kértem újból sorszámot mondván, kitöltöm, amíg várok, és legalább tisztázom a helyzetet egy ügyintézővel. Ekkor megint jogszabályra és kijelentkezésre hivatkozott.

Itt már beleszólt egyik kísérőm – mint az állítólagos szoc. munkás –, így nagy nehezen adott egy sorszámot.

Bent egy percen belül intézhettem a dolgot, ott elmondtam az ügyintézőnek, hogy mit szeretnék, és kérdeztem erről az állítólagos jogszabályról. Ő kezembe nyomott egy újabb bejelentő lapot, hogy töltsem ki és azonnal megcsinálja a bejelentést, és felhívta figyelmemet, hogy azt a kerületet írhatom be, amit akarok és ahol élni szeretnék. Ő már nem kért a kijelentkezésről semmit.

A jogszabályról, amit a portás emlegetett nem akart, illetve nem adhatott felvilágosítást, mint ez utóbb kiderült. Viszont elment megkérdezni egyik vezetőjét. Mikor visszajött, leírt egy nevet és egy elérhetőséget mondván oda fordulhatok, ha érdekel a jogszabály, de ő nem adhat felvilágosítást. Az egész ügyintézés, ami a bejelentkezést illeti kb. 3 perc lett volna csak. Minden kérdés nélkül. Az ügyintéző semmit nem kérdezett, nem érdekelte semmi.

Meggyőződésem, hogy aki a portáson keresztül bejut, annak simán megcsinálják, minden kérdés nélkül, percek alatt. Viszont nekem határozott véleményem, hogy a portásnak ki van adva, hogy mindenkit küldjön el, akit csak tud valami indokkal, még ha ezt ők le is tagadják.”

A megadott email címre aznap küldtünk is érdeklődő levelet az április 1-i jogszabályról a következő szöveggel:

„Azért keresem meg, mert ma az egyik ismerősöm – egy hajléktalan ember – bent járt Önöknél a VIII. kerületi járási hivatalban, ahol a portás azt mondta neki, hogy 2014. április 1 óta egy új jogszabály alapján csak akkor tud bejelentkezni a VIII. kerületbe településszintű lakcímre, ha előbb kijelentkezik a korábbi állandó lakcíméről. Sajnos az úr nem tudta megmondani, hogy melyik jogszabályra utal, illetve az ügyintéző sem tudta ezt megmondani – ekkor kaptuk meg az Ön email címét, mint egy olyan emberét, aki teljes körű tájékoztatást tud nekünk adni erről a témáról.”

Válaszában az okmányiroda vezetője számos jogszabályra hivatkozott, de egyik sem frissen lépett életbe, és egyik sem vonatkozott a kijelentkezés intézményére. Amikor visszakérdeztünk arra, hogy ezek közül melyik jogszabály lépett életbe április 1-én és az milyen változásokat tartalmaz, már nem kaptunk érdemi választ, csupán ennyit:

„Ha a ’portás’(aki biztonsági őr) lenne az ügyintéző, akkor úgy is hívnák őt! Kérem, hogy a jövőben ügyintézőtől, vagy vezetőtől érkező információkra alapozzák ügyintézésüket. A tárgyi témával kapcsolatban a tegnapi levelemben felsorolt jogszabályok alkalmazandók!”

Ezután 2014 során még összesen hét esetben látogattunk el tesztelési céllal az okmányirodába. A hét esetből összesen 4 esetben nem jutottak be aktivistáink az okmányirodába. Az első próbálkozásunkkal együtt ez 8 esetből 4 félretájékoztatást jelent, ami 50%-os arány. Úgy tűnik, nem minden biztonsági őr alkalmaz hátrányos megkülönböztetést, de azt sajnos nem tudtuk megállapítani, hogy melyik alkalmazott lehet az, amelyik igen, és hogy ezt saját kezdeményezésre teszi vagy utasítást kap rá. Hajléktalan aktivistáinkat minden alkalommal eltérő indokkal utasították el, például költségmentességi iratok beszerzésére hivatkozva, azt kérve tőlük, hogy menjenek vissza az eredeti címükre kijelentkezni, vagy váltsanak ki ún. hajléktalan igazolványt. Ezek mind olyan feltételek, amelyek egyáltalán nem szükségesek ahhoz, hogy valaki településszintű lakcímet létesítsen, vagy egyáltalán bármilyen lakcímkártyát igényeljen.

2014. november 11-én a biztonsági őrök még a többi esetnél is tovább mentek, amikor aktivistánkat a személyes tisztaság hiányára hivatkozva utasították el. Erről így számolt be:

„Az okmányiroda biztonsági őre nem adott ki sorszámot nekem, hogy településszintű lakcímet létesítsek. A sorszám kéréshez elmondtam, hogy lakcímbejelentőt szeretnék kérni. A biztonsági őr először azt mondta, hogy ingyenesítési igazolást kell kérni a Kürt utcában a Menhely Alapítványnál (de nem kérdezte meg, hogy erre nekem szükségem van-e). Nem kérte azt sem, hogy mutassam meg, hogy van-e ilyenem (pedig van hajléktalanigazolványom), csak ezzel a hivatkozással elküldött. Társam ekkor közbelépett, és arra kérte a biztonsági őrt, hogy adjon nekem egy számot, hadd intézhessem a dolgomat. Azt mondta erre, hogy „nem mehet be! Menjen el a Kürt utcába és hozzon ingyenesítési igazolást!” Erre társam az őrnek mondta, hogy „az ügyintézők majd elmondják neki, hogy mit hogyan csinálhat, csak adjon neki számot!” Erre azt mondta az őr, hogy „nem mehet be!” Amikor társam kérdezte hogy miért nem, az volt a válasz, hogy „hát nézzen rá, koszos. Először is meg kéne mosakodnia, rendesen fel kéne öltözködnie!” Ezután a társam még egyszer megkérte, hogy hadd menjen be, de nem engedett tovább, így eljöttünk. Társam szerint ruházatom semmilyen kívánnivalót nem hagyott maga után.”

Az EBH-nak 75 napja van, hogy az eljárást lefolytassa, mi pedig nagyon kíváncsian várjuk, hogyan reagál a VIII. kerületi okmányiroda és reméljük, ezzel az eljárással sikerül elhárítani egy igazságtalan akadályt a hajléktalan emberek lakcímbejelentésével kapcsolatban.

Friss információ: Az EBH elutasította a kérésünket, de mi közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti pert indítunk az ügyben.