Józsit szerzőként, terjesztőként, önkéntesként és előadóként ismertük mi barátai. Alacsony, sovány alkatú ember volt, aki csendes, megfontolt viselkedésével békét árasztott a környezete felé. Nem nyomakodott egyetlen közösségben mégis halk szavára is figyeltünk. Teljesen ellenkező tulajdonságai ellenére egyre inkább vonzódtunk egymáshoz barátilag.

Szorgos emberként is egész életében anyagi szegénységben élt, de versei szellemi gazdagságot árasztottak. Műveltségét pedig a nagy nyilvánosságnak is bizonyította a Legyen ön is milliomos műsorában. Műszaki pályán próbált az életben fennmaradni, miközben erősen humán beállítottságú volt. Beteg édesanyjáért annyi áldozatot hozott, hogy végül ő maga került a hajléktalanság helyzetébe. Ez azonban nem megtörte, hanem inkább gerjesztette költői kibontakozását, melyet nagyra értékelt a lap szerkesztősége, szerzői és terjesztői társai, a lapot olvasó emberek, sőt még a könyvkiadók is. Jelenleg is készül egy verses kötete az egyik kiadónál.

A lap terjesztéséből élt attól a pillanattól fogva, hogy első írása megjelent benne. Oly alázattal végezte ezt az egyesek által alantasnak minősített munkát, hogy még az én törzsvásárlóim is jobban vették a lapot, ha Józsi írása is volt benne. Több kilométer távolságban terjesztettük a lapot, mégis volt, hogy Józsiról beszélgettünk a vásárlómmal. Érdekes módon rá nem voltam irigy, hanem inkább büszke voltam és vagyok ma is hogy ismerem.

Évekig próbáltuk rábeszélni a lap szerkesztőjével közösen, hogy vegyen részt az érzékenyítő iskolai programunkban hiába. Ő szerényen kitért előle, mondván nem olyan típus, aki sok ember előtt szeret beszélni. Aztán két évvel ezelőtt jött az áttörés miután pár felolvasó esten sikerrel megmérettette magát. Józsi maga jelentkezett nálam előadónak, vagy ahogy mi mondjuk rendhagyó osztályfőnöknek. Ezt a feladatot is nagy alázattal hajtotta végre, mint oly sok másikat, mégis óriási sikere lett a diákok és tanárok körében. Többször kerestem az irigységet magamban ilyenkor, de mivel nem észleltem, ezért rádöbbentem, hogy Józsi irányában baráti tiszteletet érzek. Sajnálatomra előadói karrierjét némaságra ítélő betegsége szakította félbe, pedig sok iskolába úgy hívtak vissza bennünket, hogy remélik a Józsi is jön, de ő már nem mondhatja el többé a diákoknak az élettörténetét, nem szavalhatja el saját versét és nem játszhat többé szituációs játékban a diákokkal.

Némaságra ítélt állapotában is folytatta a versírást, a lap terjesztést, sőt még az önkéntes munkát is a Fedél Nélkül lap szerkesztőségében. Ahol is alázattal rendezte a szerzőtársai írásait szinte az utolsó napjaiig.

Betegsége alatt már nem soványnak, hanem inkább törékenynek éreztem testét, mikor átöleltük egymást. Én pedig dühös voltam, amiért nem bírok vele kommunikálni, hiszen a gyengébb látásom miatt ez nehezebben ment, mint másoknak. Másfél hónapja vajúdok e gondolatok leírásával annyira fáj a hiánya, és azt hiszem, hogy ezzel mások hasonlóan éreznek.

2015.február 2.                                                                                            Balog Gyula

Fotó: Csoszó Gabriella